2079
Móricz mesél a gyerekkoráról. Nem volt szinte semmijük, de jó humorral elütötték a bajokat. Azon a télen csak egy malacot tudtak vágni és már abból is csak négy kis sonka meg egy szeletke szalonna maradt. Ahhoz nem nyúlhattak a gyerekek, maradt a kukoricakása.
Kilenc éves volt ezen a nagy havas februáron Zsigmond, amikor beállított hozzájuk a gazdag rokonuk, István bácsi, akinek az volt a szava járása, hogy "Február, hol a nyár?" Zsigmond nemigen látott még akkora embert. Az étvágya se volt kisebb, mikor enni kért és elnyelte egy perc alatt a sonkát a kukoricakenyérrel. Csak utána kezdett panaszkodni, hogy nem is ehet húst az orvos szerint. A nagy embernek a pofája se volt kisebb, miközben kiette a család kamráját, már kezdett is beszólogatni, hogy minek megy a Bálint (Móricz Zsigmond apja) a pesti gyárba dolgozni, inkább őhozzá menne fát vágni fél áron. Móricz Zsigmond anyja nem küldte el István bácsit a francba, csak tűrt és várta, hogy jól lakjon a vendég. Végre felállt és megindult, vitte a nagy hasát. Kinn a gyerekek játszottak, de Zsigmond bement inkább az anyjához:
"- Már csak három sonkánk van, édesanyám.
- Á, fiam...Majd megveri érte eccer az isten..."
(Ha meg is veri, azzal nemigen laknak jól)
Másnap Eszter néni, István bácsi felesége jött beszólogatni, hogy minek adtak Húst a férjének, mikor eltiltotta az orvos. Zsigmond anyja mondja, hogy mert csak akkor szólt, mikor jóllakott, amúgy is a húsért jött.
Eszter néni még sopánkodott kicsit és ment.A két hozott kosárból az egyik kosarat otthagyta. Zsigmond már kezdte nézegetni, mi van benne... tojások.De az anyja rászól:
"- Fiacskám, Eszter nénéd itt felejtette a kosarat. Vidd utána, kisfiam, még visszajön."
Zsigmond átviszi a nehéz kosarat István bácsiékhoz. István bácsi az udvaron szenved a nagy evészet után. Eszter néni jön ki és ráripakodik a gyerekre:
"- Menj a pokolba. Nektek vittem, zabáljátok meg, ha a nagybátyátokat megöltétek."
Zsigmond visszacipeli a kosarat, erre az anyja teremti le:
"- Kisfiam - mondta keményen - az embernek önérzetesnek kell lenni...Azért küldtem vissza a kosarat, hogy hagyd ott!"
Zsigmond elszégyelli magát és már indulna vissza a teherrel, de a gyerekek rárontanak a rántottának valóra, ezért anyu megenyhül:
"- Majd megsegít az isten, még visszafizethetjük..."
Zsigmond mégis szégyelli magát, mert nem tudott eleget tenni az anyja kérésének.
