Fillentőt az író iskolatársaként mutatja be, akinek mintha nem is lett volna más neve. Ha volt is, már nem fontos. Fillentő örökké tréfálkozott, füllentett. Kiszínezte a nyomorult és tragikus életét a füllentéseivel és mindenkit megnevettetett amerre járt. Anyukát és jó ebédet füllentett magának és még a mogorva tanfelügyelőt is jókedvre derítette. Amikor az író eltörte a nagymamája kedvenc kávéscsészéjét, azt is magára vállalta Fillentő. Hívták indenféle társaságba, fonóba, mulatságba. A falu eltartotta cserébe a történeteiért.
Egyszer aztán Fillentő megbetegedett. És nem füllentett többet. A faluban sokáig emlegették.













