36169
A kisregény egy groteszk dráma, egy tragikomédia, mely egy realista korrajznak is fölfogható, amely a képmutatás kirakodóvásárát mutatja be nekünk.
A második világháború idején Tót Lajos tűzoltóparancsnoknak Gyula, a katona fia azt írja, parancsnoka, Varró őrnagy ellátogat hozzájuk és jó benyomást kellene tenniük.
Nagy készülődés kerekedik, hogy megfeleljenek a különleges vendégnek. Az őrnagy nem szereti a rossz szagokat, ezért előbb lajtos kocsit, azután illatosítót hozatnak, a család lánya, Ágika beszerez néhány odaillő tárgyat a szomszédoktól.
A postára levél érkezik Gyula halálhírével, de a rossz hírt inkább eltitkolja a postás Gyuri. Az esővizes hordóba rejti a levelet a többi nem kellemes levél közé.
Megérkezik az őrnagy, akinek nagyon igyekeznek megfelelni. Az őrnagynak már Tót nézése sem tetszik, ezért a család meggyőzi Tótot, hogy a sapkáját húzza a szemébe. Az őrnagy alszik délután, de azt nem nézi jó szemmel, hogy este fáradtan ásítozik Tót Lajos. Ezért aztán nekilátnak éjjel dobozokat hajtogatni a kötszergyárnak. Tót Lajos is dobozol, pedig eddig az az asszonyok dolga volt. Az őrnagy is fáradhatatlan, mert mint megtudjuk Gyula késve érkezett leveléből, az őrnagy éjjel fenn van és nappal alszik. Az abszurd jelenetek egymást követik, rendszeresen félrehallják, félreértik egymás szavait. Például amikor Tót azt mondja "Háromnegyed egy.", az őrnagy azt hallja: "Sózza be a nagymamája duplacimpás fülét!"
Tót lassan levedli emberi vonásait, az őrnagy ugyanis azt kéri tőle, hogy fogjon a szájába egy lámpát, hogy ne ásítozzon.
Napok óta nem alszik a család, Tót úr eltűnik, csak a misén kerül elő, horkol az oltár alatt.
Mariska, a feleség rossz álmot lát és az elmegyógyász professzor tanácsát kéri. Ő végül Tótot vizsgálja meg, és azt tanácsolja neki, hogy rogyassza be a lábát, hogy egy magas legyen az őrnaggyal, mert a magasságkülönbség minden baj forrása. Tót ezt meg is teszi. Az őrnagy azonban újra csak dobozolni akar, mert álmatlan. A Tót család már teljesen szétcsúszott: Mariska elejti a dolgokat, és állva elalszik, Ágika mindennek nekimegy stb.
Végre letelik a két hét látogatás. Tót kikíséri az őrnagyot a buszhoz, a margóvágót pedig elrejti a mályvabokrok közé, többé gondolni se akar rá.
Hazatérve kimerülten elnyújtózik a verandán, és arra gondol, hogy Gyula majd élvezi a főnöke szeretetét, amiért az ilyen jól érezte magát náluk.
Azonban az őrnagy újra megjelenik azzal a hírrel, hogy a partizánok felrobbantották a hidat, amelyiken a vonat jár, és amíg helyreállítják, addig ő dobozolna egy kicsit.. Tótot elkíséri a margóvágóért. Azután Tót visszaérkezik, Mariskával szótlanul lefekszenek.
"Mariska eloltotta a villanyt. Ő is lefeküdt. Egy ideig hallgatott, aztán félénken megkérdezte:
- Háromba vágtad, édes, jó Lajosom?
- Háromba? Nem. Négy egyforma darabba vágtam… Talán nem jól tettem?
- De jól tetted, édes, jó Lajosom – mondta Mariska. – Te mindig tudod, mit hogyan kell csinálni. ..."
