
Az emberiség történetének végén Petőfi utópiájában (jövőképében) összecsap a jó és a gonosz és bár lesz veszteség, de a jó győzedelmeskedik majd. Ezt írja meg versében Petőfi próféta, aki mindezt lelkesítő és népet mozgósító szándékkal tárja elénk.
A cím bibliai, a végítéletre utal.
Romantikus (szinte megfoghatóan túlérzelmes) képeket hoz: mélytitkú jövendő fátyol, sejtés tündéri tüze, vértengerbe kerülő diadal, földre alászálló menny.... Az egész leírás olyan, mint egy bibliai mesekönyv: ünnepélyesen emelkedett, ugyanakkor egy színes gyermeki fantáziavilág.
A költemény soráthalásokkal is fokozza a dinamikát. A hexameteres versforma, eposzi harcokat idéz.
Az első 7 sor történelmi látomás az emberiség dúló háborúiról.
A következő 20 sor egy apokaliptikus vég eljövetelét sejtteti, hiszen az emberiség eddig is folyton véres harcait élte, és ez elvezet egy mindnet eldöntő küzdelemhez.
Vajon hogyan érhet véget ez a nagy ütközet. Mi lesz a nagy ítélet? Megváltoztatható-e az évezredes társadalmi rend (amiben nyoma sincs a Petőfi-álmodta emberi szabadságnak)??
A versíráskor éppen vihar előtti csend van. De az emberiség vérfolyama vértengerbe kell, hogy ömöljön, ez vetíti előre a rettentő véget.
Petőfi jóslata a vers végén bontakozik ki. Az emberiség egy óriási, mindent elsöprő háborúban nagy veszteségeket szenved el, de utána megpihen és a földre elérkezik a mennyország. Petőfi egyszerre iszonyodik a háborútól és üdvözli benne a tökéletes új világrend lehetőségét.
Forradalmár kortársaihoz hasonlóan ő is abban hitt, hogy csak egy minden eddigit elsöprő nagy forradalomra van szükség és az majd megváltoztatja a világot.