
Petőfi Sándor a keresztfiának, Arany Lászlónak írta a verset, aki jó barátjának, Arany János költőnek a fia.
A mesélő magához szólítja Lacit és az ölébe ülteti, hogy meséljen neki az ürgeöntésről.
Egy nagy bajuszú ember megtöltött egy vödröt a kútnál. Nem volt szomjas és nem akart kertet locsolni. Szétnézett a mezőn, de nem a szomszéd falu tornyát nézte és nem is a kenderáztató embert. Ürgét akar önteni. Látja, amint az ürge beszalad a lukába, odament és beleöntötte a lukba a vizet, ahonnan a kis ürge kimenekült, hogy ne fulladjon meg.
A mesélő azt mondja, hogy az az ázott ürge, Laci, aki az ölében ül.
----------
A vers kedves és játékos, de az ürgeöntés akkora károkat okozott az ürgeállományban (= annyira sok ürge meghalt, mert vízzel töltötték fel a járataikat), hogy már több, mint száz éve fokozottan védett állat. Fontos, hogy vigyázzunk az ürgékre azért is, mert sok ragadozómadarunknak nincs más tápláléka.