284
dal, (imádságnak is mondják, bár a hangvétele inkább számonkérő)
Hangulata melankolikus, elégikus, egyre reményvesztettebb, beletörődő.
Rilke leggyakoribb élménye a szorongás, a kiszolgáltatottság, a félelem és a magány, az élet céltalansága, az otthontalanság és a világtól való teljes elidegenedés. Ez az A Őszi nap című versben is az ember kiteljesedés iránti vágyát és ennek lehetetlenségét emeli ki.
Őszi nap
Elég, Uram. Olyan nagy volt nyarad.
A napórákon árnyadat terítsd el,
engedd rohanni orkánjaidat.
... Itt az ideje a számvetésnek.
Az egész verset átitatják az ellentétek. Ellentét feszül abban is, ahogyan a költő leinti az Istent, hogy "elég", túl hosszú volt az unalmasan bővelkedő nyár (emberéletet tekintve a fiatalság)... itt az ideje a szomorúságnak (árnyaknak), a viharoknak, szélnek, felkavaró, pusztító energiáknak... a beteljesedésnek.
Érleld be még fanyar gyümölcseid,
két délies napot még adj fölébük,
nehéz borrá hadd forrjon sűrü mézük,
beteljesítve őszöd ízeit.
... a parancsoló hangvétel itt már kéréssé szelídül. Az élet ősze az emberi élet beteljesedése kellene legyen... az aratás, a betakarítás ideje.
Kinek nincs fészke, nem rak soha már.
Ki társtalan, soká marad magára,
virraszt, olvas, levelet ír, hiába;
sötét fasorban űzve-hajtva jár,
míg fenn a lombot őszi szél cibálja.
... A Természet beteljesítette sorsát és a bőség és pompás gazdagság megéneklése után hamarosan nyugovóra tér. Rilke életének mérlege azonban nem kedvező: az életét elvesztegető ember már nem tud gyűjtögetni, sem remélni, mert abba az életszakaszba ért, ahol már csak az élet viharaival számolhat, ráadásul elmagányosodva, céltalanul. Rilke a kitaszítottság és elidegenedés gyümölcsét érlelte egész életében és ezen meg sem próbált változtatni. Most ezzel kell beérnie.
Az "őszi nap" a végítélet napja.
Rilke elmenekült a sorsa elől, így terméketlenségre és magányra ítéltetett. A végzet úgy játszat vele, mint a szél egy falevéllel.
... A versben megjelenő ellentétek:
beteljesedés – elmúlás (az ősz az elmúlás jelképe)
termékeny természet – terméketlen emberi lét
világosság – sötétség (napórák – árny)
--------------
Ezután két évvel írta az Archaikus Apolló-torzót, amiben már belévágott a felismerés, hogy leginkább rajta múlik, hogy mit tesz az életével és akár a kezébe is vehetné.
