1593
A néptribunusok (ókori római tisztségviselők) szétzavarják az éljenző tömeget, amiért most Julius Caesart éltetik, előtte viszont Pompeiuszt éltették. De a római polgárok továbbra is Caesart éltetik, hiszen jó kiállású, sikeres vezető, követelik neki a koronát. Cassius azonban tart Caesar egyeduralmi elképzeléseitől és Brutust (Caesar nevelt fiát) is próbálja maga mellé állítani. Antonius háromszor is felajánlja a koronát Caesárnak, de ő mindannyiszor visszautasítja, majd epilepsziás rohamot kap. Cassius ezen a viharos éjjelen titkos megbeszélést hív össze, melyen Brutus is részt vesz. Megbeszélik a Caesar elleni merényletet.
Brutus nem gyűlöli Caesárt, de meggyőzi magát, hogy Caesar egyeduralmat akar és az veszélyeztetné Róma szabadságát, így hát meg kell halnia. Cassius még leveleket is hamisít, hogy Brutus azt higgye, a római polgárok panaszkodnak Caesar miatt.
A merényletet a szenátus márciusi ülésén tervezik, és Antoniust, Caesar barátját is meg akarják ölni.
Caesart álmatlanság gyötri, felesége pedig baljós álmot látott: férje szobrából száz helyen ömlött a vér. Caesar ezek miatt úgy dönt, hogy nem megy el a szenátusi gyűlésre. Azonban Brutus érkezik és azt mondja, nevetségessé válik a nép előtt, ha holmi babonák miatt távolmarad, ezért Caesar megmásítja döntését és leendő gyilkosaival még felhajt egy kupa bort indulás előtt.
Az úton egy irattekercset kap Caesar, melyben hívei próbálják figyelmeztetni a közelgő merényletre, de Caesar nem olvassa el. A szenáusi terembe lépve az ellene összeeskükők könyörögve sorra a lába elé vetik magukat, és Caesart egyre beljebb tolják, körülveszik. Casca szúr először, erre a többiek is mind megszúrják Caesart.
Itt hangzik el a híressé lett szállóige:"Te is fiam, Brutus?" vagy Vörösmarty fordításában: "Brutus te is? úgy halj meg, Caesar!”
Antonius bátran odalép és kérdőre vonja a merénylőket, majd megkéri őket, hogy temessék el illő módon Caesart, és hadd mondjon majd beszédet a temetésén.
Róma közterén Brutus lép a szónoki emelvényhez és meggyőzi Róma népét, hogy a haza üdvéért cselekedtek a gyilkossággal. Ezek után Antonius lép elő, aki szónoklatában nem vádol senkit, csak Caesart magasztalja és elsorolja jótéteményeit, amelyeket gyilkosaira pazarolt. A tömeg hangulata a visszájára fordul. S ekkor a szónoklatot azzal koronázza meg, hogy bejelenti: Caesar Róma népére hagyta minden vagyonát és kertjeit. Ekkor a népharag az esküvők ellen fordul és azoknak menekülniük kell. Antonus és Octavius maradnak ott győztesen és megbeszélik, hogy a jelentéktelen Lepidusszal kiegészülve triumvirátust formálnak és politikai tisztogatásba fognak,
Közben Cassius fogadja Brutust, összemarakodnak, de aztán Cassius megenyhül, amikor megtudja, hogy Brutus felesége öngyilkos lett. Cassius azt javasolja, hogy várják be az ellenséget ott, de Brutus elébük akar menni, ezért elindulnak. Brutusnak Caesar szelleme jelenik meg, aki azt mondja Philippinél találkozni fognak. Megkezdődik az összecsapás Philippinél. Brutus visszaszorítja Octaviust, Antonius pedig lerohanja Cassius seregét, aki a kardjába dől. Brutust is körbeveszik és ő is öngyilkos lesz, hogy ne kelljen szégyenteljesen fogságba esnie. Holtteste előtt Antonius térdre borul és azt mondja: "A többi lázadók, amit tevének, irígységből tevék, de ő tiszta szándékból, egyedül a közjó miatt."
--------
Caesar, a korabeli történetírók szerint, egy halk sóhajon kívül nem mondott mást.
