Szerebrjakov professzor
nyugalmazott egyetemi tanár, professzor, Nagy játékos az öreg. Valójában kutya baja, de élvezi, hogy körülugrálja mindenki, ezért reumás, köszvényes vagy épp egy fontos könyvt keres, hogy mindenki vele foglalkozzon. Az életben is ügyesen helyezkedett, mert bár nem lett nagyon elismert, ahhoz képest, hogy nem ért semmihez, elég jó körökben mozgott és két jó feleséget is elfogyasztott. A korábbi egy remek lányt hagyott rá, Szonját és ezt a jó kis birtokot is.
Ványa és Szonja tartják el ezt az élősdi professzort a birtok jövedelméből. A professzor rendesen kihasználja és csicskáztatja őket. Ványa igazán csak most 25 év után ébredt rá, hogy a professzornak tett szolgálatai miatt lemondott a saját életéről. Először a munkájában segítette és általa remélte a saját felemelkedését. Később egyszerűen természetessé vált, hogy mindent megtesz neki és elvezeti és felvirágoztatja a birtokát is. Ványa most dühös és irigy:
"egy vén aszalt körte, tudóskodó keszeg... aki csupa reuma, podagra, migrén, akinek a féltékenységtől és az irigységtől feldagadt a mája... Ez a keszeg az első felesége birtokán él, de csak azért, mert arra, hogy a városban éljen, nem telik a zsebéből.".. "Csak egy sekrestyés fia és mégis méltóságos úr lett...Ez az ember kerek huszonöt esztendeje előad és ír a művészetről, pedig annyit ért hozzá, mint tyúk az ábécéhez. Huszonöt éve kérődzi vissza a mások véleményét a realizmusról, a naturalizmusról meg más efféle badarságról..."szalmát csépel", 25 év alatt nem lett ismert, mégis úgy jár-kél, akár egy félisten!"
Ványa leginkább a feleségét, Jelenát irigyli tőle, aki fiatal, szép, okos és hűséges, és Ványa nagyon szeretné elcsábítani, de nem tudja.
Egy nap Szerebrjakov úgy dönt, hogy eladja a birtokot, hogy kényelmes városi életet élhessen az árából. Ványát ezzel nagyon felbőszíti és ő kétszer rálő, de nem találja el. Szerebrjakov nem csinál nagy ügyet ebből. Megbocsát, azután elutazik a feleségével és ugyanúgy Ványára hagyja az ügyeit.
--------------------
Jelena Andrejevna
Szterbjakov professzor fiatal felesége, aki boldogtalan és unatkozik, miközben Ványa és Asztrov is bele van zúgva.
Okos nő és hűséges a férjéhez. Bár ez a hűség inkább abból adódik, hogy nem szeretné kiszolgáltatni magát érzelmileg.
Asztrov és Ványa is udvarol neki és ő nem közömbös Asztrov iránt. Tetszik neki a férfi, mert merész, lendületes, előrelátó és szabad gondolkodású ember. Bár iszik, de "Tehetséges ember Oroszországban nem maradhat hiba nélkül. " Azt kívánja, legyen boldog vele Szonja, a mostohalánya. Asztrovnak azonban nem kell Szonja . És amikor Jelena szóba hozza ezt a lehetőséget, azt gondolja, hogy csak féltékennyé akarja tenni.
Asztrovval hasonló eszméket vallanak. Az emberek tönkreteszik az erdőt és egymást is, és "nem marad a földön se hűség, se tisztaság, se önfeláldozás... mindnyájukban benne lakik a pusztítás ördöge." nem sajnálják az erdőt, a madarat, a nőket és egymást.
Jelena azt mondja magáról, hogy "csak unalmas epizódszereplő" és sosem volt boldog..
Szonyának, a a mostohalányának viszont boldogságot kívánna Asztrov oldalán, csak neki nem kell.
Jelena lényegében elvan ezzel a felszínes és unalmas élettel, nincsenek ambíciói vagy tervei. Nem akar semmilyen felelősséget, és ezzel le is mond a tartalmas életről.
----------------
Szonya
Szerbrjakov első házasságából született lánya, dolgos, önfeláldozó lány és szerelmes Asztrovba, aki nem törődik vele.
Szonja szerint "az erdő megszépíti a földet, megtanítja az embert arra, hogy mi a szép"...Az emberekben Szonya szépséget és nemességet keres, de nem találja meg.
Szonya mindenkit jósorsra való léleknek tart. A parasztokat taníttatná és gyógyítaná,
Szonya érzékeny lélek.. Jelena szerint "Okos, jó és tiszta." Valóban nagyon önfeláldozó, túlságosan is. Ő a leggyengébb ,legmegalkuvóbb szereplő. Mindent elfogad, ahogy van, megfelel neki az élet úgy, hogy tűr és ezt tanácsolja Ványának is. Abban bízik, hogy majd Isten megsajnálja őket és a mennyben jó dolguk lesz.
----------------
Ványa bácsi (Ivan Petrovics Vojnyickij) - Vojnyickaja fia
47 éves és kiábrándult az életből és mindenből. A professzort szolgálta az elmúlt 25 évben minden tudásával. Az ő fényében szeretett volna naggyá válni , ezért a jobbkeze volt... kezelte az írásait és mindent megtett, hogy a gazdaságot felvirágoztassa. Önfeláldozó módon minden fillért a professzornak adott, aki azonban mindvégig visszaélt a jóságával. Elpazarolta az életét és erre most döbben rá. Irigyen néz a professzorrs, mert eki jutott a dicsfény és a fiatal vonzó, okos Jelena is, akibe Ványa teljesen belehabarodott. Ványa tisztán látja a helyzetét, de képtelen rá, hogy azon változtasson. Alázatosan szolgálta az anyját és a család elvárását, azután a professzort és most úgy érzi, hogy a saját életét cserélte el erre a szerepre.
"Elvész az érzelmem, akár a napsugár, amely gödörbe esik, és elveszek én magam is.
Lelkem mélyéből gyűlölöm az egészet...Szonyával kifacsartuk ebből a birtokból az utolsó cseppet is" nem marad utána egy oldalnyi mű sem, teljesen ismeretlen - senki! Szappanbuborék! becsaptak... "
Amikor Szterbjakov bejelenti, hogy eladná a birtokot, Ványával megfordul a világ és rálő Szterbjakovra. Két lövéssel sem találja el, emiatt még nagyobb vesztesnek érzi magát. A többiek aggódnak, hogy a fegyvert maga ellen fordítja, de Ványa csak értetlenül áll, amiért senki sem nézi őrültnek.
Akkora a fásultság a társaságban, hogy igazából mindegy is, hogy Szterbjakov él-e vagy nem.
Ványa is hamar túlteszi magát a történteken és amikor a Szterbjakov házaspár végre hazamegy, Ványa élete ugyanabban az unalomban folytatódik tovább.
---------------------------
Asztrov (Mihail Lvovics)
- orvos... kiégett értelmiségi, aki mindenhol szenved a szellemi sivárságtól.
Fura embernek tartják, mert szabad gondolkodású és gondol a jövőre.
"Szeretem az erdőt - ez fura: nem eszem húst - ez is fura. Nincs már többé a természethez és az emberekhez való közvetlen, tiszta, szabad viszony... Nincs és nincs! Az emberek nem alkotnak, hanem tönkreteszik azt, amivel az ég megáldotta őket." - ezt mondta, de ő is ezt teszi: iszik és közönségessé aljasul.
Szonya megkéri,, hogy ne igyon és becsület szavát adja, hogy nem iszik többé. A szavát több óráig is megtartotta.
"az én időm már lejárt, most már késő... Megöregedtem, agyondolgoztam magam, elsekélyesedtem, eltompultak az érzéseim, és bizonyára nem tudok bizalmas kapcsolatot teremteni senkivel. Nem szeretek... és már nem is fogok megszeretni senkit. Az egyetlen, ami megragad, az a szépség."
Beleszeret Jelenába, aki nem közömbös iránta, de a szerelmük nm bontakozik ki, mert Jelena fél kiszolgáltatni magát az érzéseinek.
Asztrov népszerű férfi. Jól néz ki, csinos, sármos, stílusa is van és a hölgyeknek nagyon tetszik, hogy van célja (az erdő megőrzése és az erdészet kitanulása). Szonya szerint "Mindent tud, mindenhez ért... Gyógyít is, erdőt is telepít." Jelena szerint merész, lendületes, előrelátó és szabad gondolkodású ember. Bár iszik, de "Tehetséges ember Oroszországban nem maradhat hiba nélkül. " Azt kívánja, legyen boldog Szonja vele. Asztrovnak azonban nem kell Szonja . És amikor _Jelena szóba hozza ezt a lehetőséget, azt gondolja, hogy csak féltékennyé akarja tenni.
Ványával kicsit rivalizálnak is és közösen hódolnak a szinte kötelező orosz alkoholizmusnak.
Asztrov nem sértődik meg Ványa beszólásán, hogy "útszéli filozófus". Asztrovnak pedig elég önismerete van ahhoz, hogy ne akarjon nagy mélységekbe látni. A felszín elég. Nem elégedett az életével, de berendezkedett. Csevegéshez eljár ide a Szerebrjakov-házba, szerelmes Jelenába. A jövője az erdő, a jelene pedig az orvosi praxis. Nehezebb műtétekhez megiszik pár vodkát.
Bár szerelmes Jelenába, mégis képes reálisan látni őt, azt mondja "Az emberben legyen szép minden: az arca is, a ruhája is, a lelke is, a gondolatai is. Ő gyönyörű, ez kétségtelen, de mások dolgoznak rá... és a tétlen élet nem lehet tiszta."
A mű végén ő is beletörődik a sorsába és elengedi a szerelmet.
--------------------------
Tyelegin (Ilja Iljics) - elszegényedett földbirtokos, ocsmány külsejű, "rücskös" arcú férfi, akinek a felesége megszökött a szeretőjével. Tyelegint kinevetik a többiek.
"Ostyaképű"-nek becézik, bár önmagát is így hívja. Különösebb szerepe nincs, de mindig ott van. Legtöbbször gitározik a háttérben.
-----------------------
Vojnyickaja
Vojnyickijnak (Ványa bácsinak) és Szterbjakov elhunyt első feleségének édesanyja
A műben sokat olvas. Jelentős szerepe nincs, de amikor Ványa felháborodva kel ki magából, amiért Szterbjakov eladná a fejük fölül a birtokot, mellé áll,. Így kívánja az illem és a birtok végülis Szterbjakov tulajdona, azt tesz vele, amit akar.
--------------
Marina - öreg dajka
A sokáig csak a teával foglalkozó dajkát mindenki kedveli. Szerebrjakov professzor vele van a legbensőségesebb kapcsolatban.








