5560
Varró Dániel a költők Sztárban sztárja. A mondanivaló az, hogy nem kell mondanivaló, elég a forma, tud ő úgy írni, mint Puskin vagy Dante! ... De nem, sajnos nem tud, a rendezetlen, több év alatt összeizzadt írásból nehezen kerekedik ki valami...
Tartalom:
A mű elején komisz kölykök kártyáznak abszolút tovább, mint kellett volna. (De a kártya a szerzőnek is nagy szenvedélye, ezért megbocsátjuk nekik.) Megérkezik a főszereplő: Muhi Andris. De nem ismerjük meg, hanem ugrunk korunk vívmányára, a mobiltelefonra, ami miatt üresek a postaládák, és a postás bácsi elmeséli, hogy most már ő is beköltözött az internetre és úgy viszi a leveleket.
Azután megtudjuk, hogy Muhi Andris szeret focizni és beszél az állatok nyelvén... de csak annyira, mint bármelyik 9 éves gyerek. Focizni talán annál jobban tud. Egy ilyen focizós délután került elébe a lány, akit Maszat Johannának hívtak, de Andris csak Jankának hívta. Rögtön barátok lettek és beszélgettek. Janka mesélt a nagy Maszat-hegyről, ahol minden maszatos.
A zavaros mese azzal folytatódik, hogy Puskin azt mondta: "Elfutsz aranykor, gyermekélet" (és megírta az Anyegint, díszes 400 strófát, ami tényleg lenyűgöző nyelvezetű és igazán tartalmas mű, nem olyan, mint ez a maszat-maszlag)
Ezután Andris levelezőlapot kap Jankától és máris indul hozzá a Maszat-hegyre. Lényegében itt kezdődik el a történet, és már a 34. oldalon járunk (a nyomorult 200-ból.) Előkerül Szösz néne, akinek mindene szöszös... Most megtudjuk, hogy Janka árva és előbb Budapesten lakott, aztán a Maszat-hegyen. Találkozunk a dáthás (angol) költővel, aki viccesnek szántan náthásan beszél jó hosszan. Aztán a hatodik fejezetben már Dante Isteni színjátékának formájára megírva járjuk Badarország bugyrait. (Igen, Badarország = Magyarország és ott laknak a badarok = magyarok. A költő nincs nagy tisztelettel a hazája iránt)
A Maszat -hegy éppen a tiszták és a pacák határvidékén áll, így ők a konfliktusokat nem tudják elkerülni. Muhi Andris feltérképezi ezt a különös világot, amelyik tele van vicces (nevű) és színes (ruhájú) egyéniségekkel. Megismerjük Turgenyev burgonyát és pár arcot, akiket véletlenszerűen kiad a rím. Közben a költő elidőzik azon, hogy szidalmazza a Harry Pottert, mert abban történik valami.
Janka egy tiszta fürdőszobában ébred, ahol a piros vödör dalát olvashatjuk. (Ez talán a könyv legjobban sikerült darabja. József Attila: Születésnapomra című versére íródott). Jankát elrabolták és a piros vödör őrzi, de hamarosan titkos jótevője is akad, aztán Andris büfés képében segíti, azután Matula bácsi dalából megtudjuk, hogy Janka királylány. Muhi Andris néhányszor megebédel. Előkerül Büdös Pizsamnázó és a Parafa, amelyik fél, hogy kivágják.
A barbár takarítók Partvis Attila vezetésével egyre több házban rajtaütésszerűen kitakarítanak, ami teljesen felbőszíti a gonosz Paca cárt, a maszat-hegyi trónbitorlót , ezért az egész világot szeretné telepacázni. Focis és palotabéli képek keverednek, a trónteremben is focimeccs van, miközben kinn tipp-topp udvarhölgyek és hercegek kerengnek. Az Ábrándozó Devizalevelező elénekli, hogy mimindent venne a sok pénzéből. Ezután a a szerelmes Andris és Janka megbeszélik egy fogságban a harci helyzetet, azaz hogy Paca cár nagyon fél Prtvis Attiláéktól, mert jóval erősebbek és több fegyverük van. Ekkor Jankát megmenti valaki, de Andrist otthagyja, ezért egyedül szomorkodik. Ezután madarakról olvashatunk bugyuta versikéket, amiből kiderül, hogy a költő őket se tartja sokra.
Ekkor Janka egy tiszta palota szép szobájában arra ébred, hogy a Büdös Pizsamázó elmondja neki, hogy ő a jogos trónörököse a tiszta világnak, csak a szülei bemocskolták és elrejtették Maszat-hegyen.
Janka és Andris tintalevessel leöntve álcázzák magukat és eldöntik, hogy a tisztaságot választják. Ezt a döntést hozta Maszat-hegy és a Maszat-hegyen túli Badarország is, ezért a harmadikos kisfiú vezetésével belekezdtek a mindent eldöntő ütközetbe. Andris maroknyi serege,, akiknél a lovasság (szamárság) csupán Szösz néniből állt, nehezen tartott ellen a sok mocskolódásnak, de végülis Andris belezárta az utolsó pacaszörnyet a füzetébe és ezzel nyertek.
Janka birtokba vette a trónját, Muhi Andris pedig elcuccolt a Babaarcú Démonhoz.
------------------
Nagyjából a négyszögletű kerekerdő életunt figuráit látom magam előtt, akik legfeljebb a nevüktől viccesek, mert a költő nem gyerekkönyvet írt, hanem verseket a saját gyerekkori énjének. Nincsenek benne faramuci szavak, de értelmes mondatok se, így a szöveg még felnőttnek is kezelhetetlen. Egy gyerektől elvárni, hogy értelmezze, egyenesen gonoszság. Varró vicceskedni és pajtáskodni akar, de mintha nem ismerné a gyerekeket, valahogy félremennek a poénok. Talán nem tudja vagy nem emlékszik rá, hogy a gyerek nem felnőtt vicceket és szóvicceket szeretne, hanem varázslatot és csodát, de ebből az ömlesztésből éppen a lényeg hiányzik: a lélek. Tény, hogy nagyon jól ír Varró, bárcsak a figurákban vagy a történetben lenne ennyi energia és egyéniség. Ha azért írna, mert át szeretne adni valamit, amiben hisz, valamit, ami érték.
Amit Varró játszótérnek szánt, az a mobil-generációnak nehézen érthető. Ugyanazt nyújtja, mint az amerikai rajzfilmek: Jól szórakoztam, de nem tudom,, hogy miről szól.
A belső képekkel álmodó gyereknek pedig száraz és hideg, kicsit olyan volt, mintha a szemétdombon bóklászna élelemért.
Mivel a történet és a szereplők a véletlenszerű rímekből adódnak, nagyon töredezett az egész mű, sokszor oda nem vágó, összefüggéstelen, csapongó és egészében semmitmondó. Ha korunk tanulsága az, hogy a szutykos, ájulós kislányból is lehet királynő, meg a nyegle kis pancser harmadikos is lehet győzedelmes hős, akkor kiváló korlenyomat. de arról is szólhatna, hogy a két "hős" együttműködve és egymásért megküzdve azért győz, mert felnőtt a feladathoz.
