268
A tüsszentés utáni jókívánság a középkori pestisjárvány idején terjedt el. A tüsszentést ekkor már a betegség jeleként értelmezték és a beteget igyekeztek áldásban részesíteni. Az áldással a lelket próbálták a testben tartani, mert úgy hitték, hogy nagy veszély esetén a lélek távozik a testből.
A tüsszentéssel kapcsolatos hiedelmek jóval korábbiak. A tüsszentés jótékony hatásairól már Hippokratész is készített feljegyzéseket, de ő még úgy vélte, hogy a tüsszentés során az ember a vérmérsékletét tisztítja meg az idegen anyagoktól. Később is úgy tartották, hogy az agyvelő tisztul meg a prüszkölés során, ezért sok babona társult a tüsszentéshez. Például hitték, hogyha valaki az esküvője közben tüsszent, annak sok baja lesz a hitvesével. Ha valaki hétfőn, kora reggel tüsszent, a héten ajándékot kap, és épp így hiedelem az is, hogyha valaki egy másiknak a mondatára tüsszent, akkor az nagyon igaz vagy úgy fog történni.
A rómaiak úgy tartották, hogy este tüsszenteni a szerencse jele és azt mondták rá:"Jupiter őrizzen meg!" míg reggel szerencsétlenséget hoz a tüsszentés... azt mondták olyankor, hogy "Jupiter fordítsa el tőled e gyászos jelt.!"
Homérosz Odüsszeiájában Penelopé nagy tisztelettel fogadja a koldusruhába bújt Odüsszeuszt, aki belépésekor egy nagyot tüsszent. Ezt szerencsés előjelnek tartották.
