5522
Egy életkép, amely Arany János gyerekkorának idilli családi estéjét rajzolja elénk, ahová a költő felnőttként visszavágyik.
A vers fő motívumai (mondanivalója) a családi összetartozás és a hazaszeretet.
A költő a vidéki ember legnagyobb erényeit (= jellembéli kiválóságát) mutatja be.
A vers a parasztház csendes, nyugodt környékének, tárgyainak, éjjeli zizgő élővilágának és háziállatainak bemutatatásával kezdődik. Így érkezünk el a szobában ülő családhoz, az olvasgató és verseket is író nagyobbik fiúhoz (aki valószínűleg maga a költő).
Megérkezik a családfő, megvacsoráznak és Arany egy tökéletes falusi családi estét mutat be: a szorgalmas, megfáradt emberek a jól végzett munka után tiszta lelkiismerettel pihenhetnek meg a szeretteik körében. A szegényes körülmények ellenére nincs elégedetlenkedés vagy irigység, mert a jól végzett munka önbecsülést ad nekik.
Bezörget egy "béna harcfi" (= sérült szabadságharcos), akit maguk közé hívnak és megvendégelnek. A Család értékei: a felelősség és az erkölcs (= a tiszta jellem) a családon túl is érvényes: a rászorulón segítenek. A nagyobb leány érdeklődik a veterán harcostól a testvérbátyjáról, amiből megtudjuk, hogy az elbukott szabadságharc után járunk.
A versben végül mindenki elcsendesedik és a tűz is kialszik, elpihennek.
Stílusában a költemény Aranyra nem igazán jellemző. A vers alapja a 18. századi népies szavú skót költő, Robert Burns Szombat este című műve, a vers konkrétan annak a versnek az átirata. Arany akkortájt gyakorta olvasgatta és fordította Burns verseit. Fia, Arany László szerint azért nem írta verse alá, hogy átirat, hogy ne rontsa vele a sérült szabadságharcos keltette hatást.
Ami magyarrá teszi a verset, az a sokat megélt harcos, aki ennek a kis óvott falusi családnak elhozza a nagyvilágot, és megmutatja, hogy milyen nagy viharok zajlanak kint.
Arany minden lehetőséget megragad, hogy az önkényuralom idején a levert szabadságharcról beszéljen. Elsőre nem is merték a versét leközölni, csak némi politikagyérítés után.
