7747
A boldogság kereséséről, elvesztéséről és újra megtalálásáról szól.
Csongor bejárja a világot, hogy megtalálja a boldogságot. A csodafánál meg is találja: rögtön bele is szeret Tündébe. Mirigy boszorkány azonban elszakítja őket egymástól, ezért Csongor elindul, hogy felkutassa Tündérhont és közben próbatételek sora várja.
A mű két világszinten játszódik :
földi világ - realitás: Csongor, Balga, Ilma, három vándor
égi világ - ideák világa: Tünde, Mirigy, három ördögfi, az Éj, nemtők
Az emberi természet tavaszi kertjében kezdődik a történet és ide is tér vissza a végén, de már elvadult tájat találunk itt. Egyesek ezt a kertet az Édenkertként értelmezik, ahonnan kiűzettünk és többé nem élvezhetjük a maga teljességében és szépségében, nem lesz többé az otthonunk. A térbeliség és időbeliség is arra utal, hogy a boldogságot nem találjuk meg sem térben, sem időben. Csongor három vándorral találkozik, akik az emberi gyarlóságot jelképezik: a Kalmár a harácsolásban keresi a boldogságot és megelégedést, a Fejedelem a hatalom megszállottja, a harmadik a Tudós, aki a mindentudás megszállottja. Mindhárman csalódottan térnek vissza. Ezután a filozófiai Éj-monológgal zárul a mű, melyből megtudjuk, hogy a lét az értelmetlen sötét ürességbe tér, hiszen a világot az Éj szülte, nem fejlődik, csak körbejár, ami visszatérő motívuma a műnek. A szerelem az Éj birodalmában teljesedik ki, ami egyben azt is láttatja velünk, hogy a mulandóság miatt nincs valódi boldogság.
A szerző színjátéknak nevezte, de valójában műfajilag a líra, a dráma és epika határán áll, lényegében drámai költemény.
Több mű hatása mellett Shakespeare Szentivánéji álom című színdarabjának hatása érezhető leginkább.
