Nyelvünk igen gazdag részeg-szólásokban, iszákosokból sosem volt hiány. "Részeg, mint az ágyú", "Részeg, mint a dög", "részeg, mint a disznó", "részeg, mint a föld", "részeg, mint a csap", stb..
"Úgy iszik, mint a csap" vagy ormánsági és mezőtúri változatban: "Úgy iszik, mint a csap belső vége", azaz a csapnak az a vége, amelyik a hordóba tekerés után a hordón belül van. A csap "bélső vige" pedig nem ismer mértéket, hiszen mindazt befogadja, ami a hordóból majd kimegy. Az iszik igét a "részeg" jelzővel helyettesítve megszemélyesítették a csapot. Olyannyira elterjedt ez a jól köthető kép, hogy sok vidéken mondták a részeges, iszákos embert "részeg csapnak", vagy egyszerűen "csap"- nak.
Heltai Gáspár írja az iszákosokról, hogy "Efféle csapok a nagy tobzódással a természetöket megrontották.
Arany János a Toldi szerelmében Károly császárt nevezi "részeg csapnak".
De ebbe a fogalomkörbe tartozik az "Iszákos" megnevezés is, ami arra utal, hogy valaki "iszákban", boriszákban, azaz bőr borostömlőben magánál hordja az italt.













