585
- alaposan, tabuk nélkül
A kereszt szó a kereszténység elnevezésben a 16. századtól van, ezután került János neve elé is. A keresztény azt jelenti "krisztus vallását követő". Előtte tehát keresztelés sem létezett. Keresztelő Szent János elnevezés nem azt fejezi ki, amit szeretne, János nem keresztelte meg, nem keresztelhette meg Jézust, hanem bemerítette. (Keresztelő Szent János például angolul Saint John the Baptist, azaz Szent János, a bemerítő és "Jézus bemerítkezik János által") János ilyen szertartást végzett olyan farizeusoknak, akik felkeresték, hogy jelképesen megtisztuljanak a bűneiktől és újjászülessenek a hitükben.
János azt mondta "én csak vízzel keresztellek, hogy a bűnbánatra indítsalak, de aki nyomomba lép Szentlélekkel és tűzzel fog keresztelni". János célja nem a bűntől való megtisztítás, hiszen az zsidó hiténél fogva nem lehetséges, hanem a bűnösség elismertetése. A bűnösség elismerése így a hit kinyilvánítása.
János így szólt a farizeusokhoz: "Viperák fajzata! Ki tanított arra, hogy fussatok a közelgő harag elől? Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét! ... A fejsze már a fák gyökerén van: Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt."
(Ez az a mondat, amely miatt Isten nevében több százezer embert máglyán égettek el az inkvizítorok.)
Jézus tehát felkereste Jánost a Jordán folyónál, hogy "megkeresztelkedjék, bűnbánatot gyakoroljon. János így szólt hozzá: "Nekem van szükségem a te keresztségedre s te jössz hozzám?" Azután Jézus lemerült a víz alá és amikor feljött, Isten lelke galamb képében fölé ereszkedett. (- galamb = Istennel való szövetség jelképe a Noé bárkájában is) és az ég azt zengte: "Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik."
