jelentése:
- esztelenség arra vágyni, hogy minél többen beszéljenek rólunk, hiszen gyakran nem az érdem teszi ismertté az emberek nevét
Ez a közmondás több száz éves.
Mégis újra és újra rá kell csodálkoznunk, hogy az ember maga teremti az életének az értékét. Ez az értékteremtő szép gondolat már Horatiusig nyúlik vissza:
Carpe diem!













