Kapuzárás előtti pánik
jelentése:
- az utolsó pillanat
- a testi-szellemi teljesítőképesség hanyatlásától való félelem
Ma már gyakrabban használják olyan értelemben, hogy fejvesztve, az utolsó utáni pillanatra hagyva, kapkodva tesz valaki valamit a "kapuzárási pánikban". Eredetileg azonban ez egy másik metafora volt.
A szólás akkorról való, amikor a városokat még magas fal vette körül, melynek kapuit esténként bezárták. Sok helyen az éjjeli őr jó pénzért még beengedte a későn érkezőket, de volt, ahol zárás után már nem lehetett bejutni. Nagy volt a kontraszt, hogy az ember a kivilágított, mozgalmas, sokszor zenés városban tölti az éjszakát vagy kinn a sötét, hideg helyen kiszolgáltatva a csavargóknak és kétes alakoknak. Ezt a képet hasonlítja a szólás ahhoz az időszakhoz, amikor az ember megijed az öregségtől... megijed, hogy a világ már neki van, hanem az utána következő fiatalabbaknak. Felfogja azt is, hogy a csökkent képességei és megrendült egészsége mellett az álmait, fiatalkori terveit sem teljesítette. És ezekre már nem is lesz lehetősége. Ilyenkor az ember kétségbeesetten keres valami újdonságot, valamit, ami fiatallá teszi, ami felrúgja a hétköznapok szürke rutinját... valamit, ami a színességével és fiatalságával elfedi az életközepi válságot.
Életközepi válság













