7330
HUSZT
Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!
Kölcsey Ferenc: Huszt
a vers itt:
Tartalma, értelme:
A költő (Huszt várának romjaitól megihletődve) a múlt romjain mereng.
A múlt rémalakja eszébe juttatja a lírai énnek, hogy ne rágódjon a múlton.
Az utolsó sorból megtudjuk, hogy a nemzetért való munka teremti meg a jobb jövőt.
A vers (epigramma) előzménye Széchenyi sorai:
"A múlt elesett hatalmunkból, de a jövendőnek urai vagyunk. Sokan azt gondolják: Magyarország volt, én azt szeretném hinni: lesz!"
E szavaktól Kölcsey is fellelkesedett és a szokásos pesszimista vers végén egy egész sor erejéig sikerült kilátnia a sötét világnézetéből.
Ez az epigramma utolsó sora a nagy klasszicista gondolat: "Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!"
A dicsőség tehát egy cél, amiért dolgozni kell.
A mű egy klasszicista szerkezetű, de romantikus nyelvezetű epigramma.
Romantikus képek, romantikus vonások: a feljövő Hold, a fény-árny játék, rebbenő árny, romvár, éjfél, éjszakai csend, a sírból kilépő lebegő rémalak, a kísérteties borzongás.
A mondanivaló, a zárósor egy klasszicista és hazafias parancs:
"Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül!" = cselekedjünk, tegyünk a jobb jövőért!
megszemélyesítés: "rémalak inte felém"
metafora: "Huszt" = Magyarország, "régi kor árnya"= múlt negatívumai
felszólítás: "vess öszve jenkort", "Hass, alkoss, gyarapíts"
régies múlt idők: "megállék", "vala", "kele", "inte"
"És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?" - Az elveszettnek hitt nemzeti szabadság után epekedik a kebel. A hajdan elpusztíthatatlannak vélt várnak már csak a romjain siránkozik a költő. A vár épp oly erősnek tűnt egykor, akár Magyarország, s most (Kölcsey idején) rabságban és eltiporva reméli a feltámadást. Mit ér a vágyakozás és a siránkozás? Cselekedjünk! "Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül!"
Huszt várát a 14. században, amikor épült, bevehetetlennek tartották. Később a Rákóczi szabadságharc idején a felkelők központja volt. A szabadságharc leverése után az osztrákok visszafoglalták és parancsot adtak a lerombolására. (A Habsburgok sok magyar várat leromboltattak azért, hogy ne legyen felkelések katonai támaszpontja). Huszt várát azonban nem rombolták le, megtagadták a parancsot.
1766-ban egy nagy viharban villám sújtott bele, és tűz ütött ki a várban. Amikor a lángok elérték a lőportároló tornyot, az egész vár felrobbant és csak romjai maradtak.
Nagyon jó téma ez Kölcseynek, mert hozza a kedvenc motívumait: a szilárdnak hitt vár elpusztult, a szabadság ígérete itt halt meg, a vár Isten parancsára semmisült meg, a vár lényegében önhibájából semmisült meg (mert csak a tető égett volna le, ha nem robban fel).
