13
Jókai Mór - A kőszívű ember fiai olvasónaplóJókai Mór - A kőszívű ember fiai röviden
BARADLAYNÉ
Marie =Mária
Baradlayné a kor nőideálja, az egyéni boldogság és szabadság megtestesítője, aki nem veti alá magát a férje akaratának, és amint az élethelyzete megengedi (tehát a férje halála után) azonnal leveti magáról a zsarnok bilincsét és megvalósítja az álmait.
Az, hogy a végakarat minden pontjának ellene cselekszik, egyfelől lázadás a kemény és rosszindulatú férj ellen, aki mellett sokat szenvedett. Másfelől a fiai boldogságára törekszik. Megengedi Ödönnek, hogy feleségül vegye szerelmét, Arankát és ő legyen a Baradlay ház feje.
(Baradlayné a regény idején kb. 40 éves. Ödön 24 éves, tehát 16 évesen szülte, s azután a következő két évben a másik két fiát.)
Baradlayné tisztességes és kifogástalan jellem, ezt a férje is megerősíti az utolsó óráján:
"Ön hű és engedelmes nő volt teljes életében, Marie. Ön minden szavamat teljesítette, amit parancsoltam... "
"Hollófekete haja, ragyogó szemei voltak - most is azok. Szelíd és szemérmes volt ön; most sem szűnt meg az lenni. Én nagyon szerettem önt. Hiszen tudja azt jól...
Az ön szemei előtt hullott el életem virága, és húsz év óta nem volt ön egyéb, mint egy haldokló ápolónéja. " - tehát Marie hű és odaadó felesége volt Kazimírnak, de a halála után inkább az élőket akarta szolgálni.
Döntései helytállóak, mert minden fiát a becsületes, hazahű életútra vezette.
De tény, hogy Jenő nem halt volna meg, ha Baradlayné követi a végrendeletet. Csak éppen az egész család boldogtalan és becstelen életet élt volna. Jenő pedig maga választotta a becsületet és a halált.
Baradlayné elszánt és nagyon bátor akkor is ha a hazájáról, akkor is ha a családjáról van szó. Ezekért is kockáztatja az életét. Például szembeszáll Rideghváry Bencével többször is. És besétál az ostromlott Bécs falai közé, hogy Jenőt megtalálja:
"Nekem még egy fiam van abban a városban, s én visszamegyek érte; ha tűzbe-lángba lesz is borulva és ellenséggel megtöltve: mégis kihozom onnan a fiamat, ott nem hagyom nekik!"
"Csodálatos az, amit egy nő megbír! – Egy nő, egy anya, aki szeret. – Fiát, hazáját."
--------------------------------------------------------------------------------------
BARADLAY ÖDÖN
Baradlay Ödön a legidősebb fiú és a legerősebb jellem. Kiegyensúlyozott, határozott... a regényben már szinte tökéletes ember. Hazájához és a szerelméhez is hűséges.
Fess férfi, akit "dacára az egyszerű, fekete frakknak, nem marad felfedezetlenül." "Szép, méltóságteljes arc, az ifjúkor teljében. Szemeivel, mik nagyok és kékek, nemes arcéle, gyönyörű metszésű ajkai a korát megelőzött férfit hirdetik benne. Termete karcsú, de ruganyos és izomtelt."
"Baradlay Ödön nem volt katona, nem volt hadvezéri talentom, de bírt azzal az adománnyal, ami nélkül nagy ember nem lehet senki – hidegvérrel."
Ödön bátor volt, amikor ki kellett állni a magyar forradalom mellett és csodaszép szónoklattal ösztönözte a népet.
Sajnos éppen ez a beszéd volt az, ami fő érvként szólt az elítélése mellett az osztrák hadbíróságon.
Jenő azonban vállalta helyette a kivégzést.
Ödön tisztességes jelleméből adódóan nehezen vette rá magát a szökésre a szabadságharc leverése után, és végül beletörődött a halálos ítéletbe, de arra nem került sor.
Kihívta maga ellen a sorsot, amikor teljesen jogosan elzavarta Rideghváry Bencét a főispáni székből. (Mert az neki járt az örökösödési jog alapján.)
Baradlay Ödön kiváló és hűséges férj és remek családapa, aki vélhetően stabil önbecsüléssel és igaz magyar értékrenddel gazdagítja majd a gyermekeit.
-----------------------------
BARADLAY RICHÁRD
Richárd heves, bátor, lovagias és talpig becsületes ifjú, aki tüzes természetével és nagylelkűségével tűnik ki.
Richárd jólelkűségét bizonyítja, hogy utolsó pénzével kifizeti a nemesdombi tiszteletes szállását. Szolgáját, Pál urat önmagával egyenrangú embernek tekinti és ezt Pál úr viszonozza is azzal, hogy megmenti Richárd életét.
Richárd nőcsábász élete a nagy szerelemmel vesz fordulatot, amikor megismeri Editet, akit előszőr szolgálónak néz.
Azonnal szerelemre lobban, de a tisztességes lánykéréshez ragaszkodik.
A szerelméért bármire képes lenne és hadbagyként akkor indít támadást a zárdát zaklató csőcselék ellen, amikor meglátja ott Editet.
Amikor elszegényednek a forradalom leverése után, Richárd kétkezi munkát vállal. (De azért jól jön Edit öröksége is.)
"Komolyan katonának fogta magát. Nem csatangolt a városba, nem bálozott, nem kurizált. Katonái között lakott, azok társaságában élt; a kaszárnyaéletet osztotta velük, s a legszorgalmasabb tisztek egyike volt."
Richárd kiváló katona és az utolsó pillanatig, még a forradalom kitörése után is császárhű katona marad. Nem inog meg akkor sem, amikor egymásnak ellentmondó parancsokat kap. Amikor azonban az anyja az életét kockáztatva felkeresi, hogy álljon a szabadságharc oldalára, akkor nem tétovázik és átáll.
Karizmájának és leleményességének köszönhetően, átjut 220 huszárral a Kárpátokon át Magyarországra. A szerencse és a kiváló kardforgatás miatt legyőzi nagy ellenfelét, Palvicz Ottót, aki a halála előtt megbízza azzal, hogy az Alfonsine-nal közös törvénytelen fiát keresse meg és nevelje fel.
Bár Richárdnak Palvicz Ottó és Plankenhorst Alfonsine is az ellensége, a nemes lelkű Richárd mégis felkutatja a fiukat és a sajátjaként neveli fel. A fiú problémás és nehezen kezelhető, de Richárd rendre elsimítja az ügyeit. A fiú örökségét is kamatoztatja és a nagykorúságakor átadja neki, ezzel Palvicz Károly Amerikában kezd új életet.
"- De én felfogadtam haldokló ellenfelemnek, hogy gyermeke anyjának nevét soha senkinek el nem árulom. Nemesi szavamra fogadtam. "
Richárd szerencsés ember, hiszen felmentették a forradalomban való részvétel után, és azért is szerencsés, mert feleségül vehette a szerelmét, Editet.
----------------------
BARADLAY JENŐ
Jenő vézna, gyenge figura, és megingatható. Nem találja a helyét igazán, inkább csak sodródik az eseményekkel és hagyja, hogy kihasználják.
Szerelmes Plankenhorst Alfonsine-ba, aki azonban csak játszik vele és ezt Jenő nem akarja észre venni. Az anyja figyelmezteti, hogy nem jó úton jár:
" ha nőül veszesz egy Plankenhorst Alfonsine-t, azt meg nem áldja sem Isten, sem anyád! Akkor tőlem örökre búcsút vettél."
Az anyjának Jenő az egyetlen reménye, éppen azért, mert nem vesz részt jelentősen a forradalomban. Az anyja őt is hazahívja, de nem akarja, hogy harcoljon:
"- Téged nem bocsátlak harcolni; te velünk maradsz. Vigasztalónk leszesz. Én azt akarom, hogy te élj; én azt akarom, hogy te boldog ember légy."
"Hozzá volt szokva, hogy akaratát mindig alárendelje a másénak, elébb szülői, azután főnökei – végre szeretője akaratának."
"A legifjabb Baradlay nyúlánk, gyönge termetű fiú volt; sima, gyermeteg arc, elkényszeredett nyájassággal vonásain, fejét nem büszkeségből, de az orrára csíptetett szemüveg miatt tartotta magasra."
Jenő nem találja a helyét, kevés önbizalma van, és nem tud szilárd döntést hozni politikaileg, ezért áldozattá válik.
Önfeláldozása mégis hőssé emeli.
Jenő azért megy önként a kivégzésre, mert a bátyja, Ödön életét sokkal értékesebbnek tartja a sajátjánál.
Jenő halála az anyját rendíti meg legjobban:
"Miért kellett ennek a szívét megszakítani, aki szelíd volt, mint egy galamb; csak mosolygott, ha bántotta valaki; soha harag nem lakott ebben a szívben! "
Bátyja pedig ezt mondta:
"Meghalni egy ügyért, melyet imádunk, s melyben hiszünk – emberi becsvágy; ámde meghalni egy ügyért, melyet imádunk, de melyben sohasem hittünk – emberfölötti áldozat. Amazok „derék emberek”, de az a „hős”."
-------------
RIDEGHVÁRY BENCE
Csak a gazdagság és a hatalom érdekli, korrupt és tisztességtelen ember, aki mindenkit kihasznál és végül hazaárulóvá válik.
Igazi talpnyaló, aki a császáriak oldalán igyekszik a legnagyobb hatalomhoz hozzájutni.
Ő a Baradlay család fő ellensége, az a célja, hogy elpusztítsa a három testvért.
Ödön hamar az ellenségévé válik, hiszen Rideghváry számított rá, hogy feleségül veheti a z özvegy Baradlaynét és ezzel megszerzi a hatalmat. Helyette azonban Ödön vette el Arankát és lett a Baradlay ház feje.
Ödön súlyosbítja az ellenségeskedést azzal is, hogy elzavarja Rideghváryt a főispáni székből, aki hatalmi- és presztízsveszteséget szenved el a gyűlésen. Ezután Rideghváry mindent elkövet, hogy Ödönt vérpadra juttassa.
A gyűlölködéshez remek szövetsést talál Alfonsine személyében.
Terveik végül nem valósulnak meg, mert Ödön helyett Jenőt végzik ki és Richárd is kiszabadul és boldog lesz Edittel.
-------
PLANKENHORST ALFONSINE
A Plankenhorstok romlott, önző, gátlástalan, nők, Alfonsine-t és az anyját, Antoinette-t is csak a pénzszerzés hajtja.
Anya és lánya Bécs belvárosában laknak együtt egy hatalmas házban. Nincs köztük szeretetteljes viszony, mindkét nőt az anyagi érdek vezérli.
Alfonsine a mű egyik leggonoszabb alakja, szeretné elpusztítani az összes Baradlayt, leginkább Richárdot, aki megölte az egyetlen férfit, akit szeretett, Palvicz Ottót.
Ottó Alfonsine szerelme volt. De a kapcslatukat rangon alulinak érezte a Plankenhorst család, ezért a kapcsolatból született kisfiút Alfonsine dajkához adta. Később, amikor Ottónak már neve és biztos jövedelme volt, elvette volna Alfonsine-t, ha visszahozza a kisfiukat. De Alfonsine nem kereste meg a gyereket, mert a nagybátyja, Alfréd báró csak azzal a feltétellel hagyott rá örökséget, ha megszakítja Palvicz-cal a kapcsolatot és egy hozzá méltóbb embert választ.
Palvicz Ottó ezért arra az emberre bízta a gyerekék, aki megölte párbajban, Baradlay Richárdra.
Alfonsine valójában hozzámehetett volna Palviczhoz, de jobban érdekelte a pénz, mint a szerelem.
Alfonsine-be amúgy sok férfi szerelmes volt, mert nem tudták, hogy a szép külső démoni belsőt takar.
„Az igaz, hogy igen szép hölgy volt; eszményi arc, alak. Finom, tökéletes vonások, nemes hajadoni tekintet; báj és kellem minden arcjátéka. De milyen sötét lélek lakott ez angyalarcon belül! Ez a két ragyogó, égszínkék szem balcsillagzat volt; minőről azt mondta az asztrológ: „Aki e csillag alatt útra indul, elvesz az!”
Amikor veszélyessé válik a helyzetük a forradalom miatt, megnyitják a házukat a forradalmárok előtt, de csak azért, hogy informálódjanak. Valójában árulók ők és mindent, amit megtudnak, elmondják a zárdafőnöknőnek, soror Reginának, aki továbbadja a császáriaknak.
Alfonsine magába bolondítja Baradlay Jenőt is, hogy tőle is informálódjon. És Alfonsine az, aki lejegyzeteli Ödön lelkes szónoklatát, ami alapján később halálra ítélik.
A gyűlölete és az aljassága olyan mértékű, hogy képes elutazni a tábornagyhoz, aki az utolsó hivatali éjszakáján kivégeztethené Baradlay Richárdot. A gonoszsága azonban nem ér célt, mert a tábornagy minden rabot felment.
Alfonsine a romantikus regény végén elnyeri méltó büntetését: elhagyottan és szegényen hal meg Baradlayné szegénykórházában és megtudja azt is, hogy még Ödön se halt meg, mert helyette Jenőt végezték ki.
-------
PALVICZ OTTÓ
Palvicz Ottó magas, erős alkatú, gyanakvó és gúnyos tekintetű férfi. Arcát jellegzetessé teszi a "szokatlanul hosszú orr; mélyen ülő szemei gyanút, ajkszegletei gunyort fejeztek ki."
Palvicz Ottó remek katona volt, kitartó és céltudatos. Jó stratégiával nehezítette a magyar huszárok hazajutását.
Ottó Alfonsine szerelme volt. De a kapcslatukat rangon alulinak érezte a Plankenhorst család, ezért a kapcsolatból született kisfiút Alfonsine dajkához adta. Később, amikor Ottónak már neve és biztos jövedelme volt, elvette volna Alfonsine-t, ha visszahozza a kisfiukat. De Alfonsine nem kereste meg a gyereket, mert a nagybátyja, Alfréd báró csak azzal a feltétellel hagyott rá örökséget, ha megszakítja Palvicz-cal a kapcsolatot és hozzá méltó embert választ.
Palvicz Ottó ezért arra az emberre bízta a gyerekék, aki megölte párbajban, Baradlay Richárdra.
-------
BARADLAY KAZIMÍR
Kazimír = Kázmér
Baradlay személyesíti meg azt a régi rendet, ami ellen majd a szabadságharc is ki fog törni: az ellentmondást nem tűrő, mindenkin átgázoló, a céljait bármilyen eszközzel elérő hatalmat.
Azt tudjuk, hogy Baradlay Kazimír kegyetlenül és hidegen bánt a családjával, főleg a feleségével. Azt mondták az asszonyról, hogy "Jég közé volt téve húsz évig" (=a férje mellett nem mutathatott érzelmeket). Fiait Kazimír igyekezett úgy nevelni, hogy hozzá hasonlóan kegyetlen, törtető emberek legyenek, de Baradlayné ezt megakadályozta.
Kazimír tervei logikusak, a kornak megfelelő módon igyekszik elrendezni a dolgait, amikor közeleg a halála Kazimírnak természetes, hogy "gondoskodik" a fiai sorsáról és a felesége új házasságáról is a saját elképzelése szerint.
Kazimír elismeri, hogy Marie odaadó és hűséges felesége volt, de ő mégsem bánt jól vele. De számára ez természetes, mint az is, hogy semminek sem szabad változnia a halála után:
"- Ön hű és engedelmes nő volt teljes életében, Marie. Én még halálom után is ura fogok önnek maradni. Ura, parancsolója, kőszívű zsarnoka....Egy nagy művet alkottam, melynek nem szabad velem együtt összeroskadni. A föld ne mozogjon, hanem álljon. S ha az egész föld előremegy is, ez a darab föld, ami a mienk, ne menjen vele."
Bardlay Kazimír erőszakos, akarnok, kemény ember volt, aki elnyomta a családját, feleségét és fiait. Amíg élt, addig a felesége nem szállhatott vele nyíltan szembe, de a halála után Marie kiszabadul a férje szorításából és a végakarat minden pontjának az ellenkezőjét teszi. Ez lázadás és bosszú is a részéről, de a fiainak is a legjobb sorsot szánja.
---------
EDIT
Liedenwall Edit a teljes neve.
A regény elején "Edit csakugyan gyermek volt még: telt, piros arcú, eleven alak, szemekkel, mint az égő parázs, és nevető korallpiros ajkakkal; feltűzött hajat viselt, ez volt egész fejdísze; sűrű, fekete és ragyogó; vékony, fekete szemöldei és finom metszésű orra szelídebb kifejezést adtak merész tekintetének, mint aminőt talán szenvelgett."
Nagy karakterfejlődésen megy keresztül. A Plankenhorst házban csak megtűrt rokon, akit azért vettek magukhoz a Plankenhorst hölgyek, mert így rendelte Alfréd báró, akitől örökséget reméltek. Editet gúnyolták és kínozták, végül zárdába küldték, amikor Baradlay Richárd megkérte a kezét.
Richárd azonban hűségesen várt a szerelmére és katonaként még a zárda védelmére is parancsot adott, amikor a csőcselék támadta.
Edit is megharcolt a szerelméért. Csellel megszökött a zárdafőnöknőtől és keresztül ment az ostromlott Bécsen, hogy szóljon Baradlaynénak, hogy Richárd veszélyben van. Amikor véletlenül Palvicz Ottóba botlottak, akkor félrevezette a lovasezred vezetőjét, hogy Richárdék időt nyerjenek.
Edit és Richárd végül összeházasodtak és Alfréd báró 300 000 Ft-os öröksége is az övék lett.
----------
TALLÉROSY ZEBULON
A regény komikus figurája, aki mindig pont abba a dologba keveredik bele, amit igyekszik elkerülni.
Általában szerencsés és nem is ostoba, de sok vicces bonyodalmat okoz a fejetlensége.
A komisszárius a regényben kormánybiztost jelent. A szalma a minőségre utal, arra, hogy Zebulon csapnivaló kormánybiztos. Zebulon mindig ott van, ahol nem kéne, és még véletlenül sem tudja elvégezni azt a feladatot, amit rábíznak, akár akarja, akár nem. A szalmakommisszárius egy botcsinálta tisztségviselő, egy komolytalan kormánybiztos, aki teljesen alkalmatlan arra a pozícióra, amit el kéne látnia.
Úgy gondolja, hogy a hadvezér dolga egyszerű..
"Csupán azt kell tenni a hadvezérnek, hogy kétszer annyi katonát küldjön az ellenségre, mint amennyit az hoz magával. Aztán mikor lövöldöznek, iparkodjék olyan jó helyre tenni szert, ahol meg nem lövik. A többi megjön magától."
Zebulon fél a harcoktól, ezért folyton elmenekül a harci teendői elöl. Rideghváry mellett kénytelen dolgozni, és a nm túl erős meggyőződéseivel szembemenni. Rideghváry mellett élvezi az összejöveteleket, de amikor alá kell írni nemesként, hogy segítséget várnak az oroszoktól a magyar szabadságharc leveréséhez, azt vonakodva teszi meg. Amikor rájön, hogy rossz oldalon van, futásnak ered.
Rideghváry továbbra is igényt tart a szolgálataira, például fordítónak használja az orosz útja során. Zebulon úgy szabadul meg Rideghvárytól, hogy kolerát színlel és Rideghváry elmenekül a nyavalya elől.
Fontos szerepe azért lesz Zebulonnak, mert ellop Rideghvárítól egy kitöltetlen útlevelet, amit később eljuttat Ödönhöz, aki az útlevéllel sok-sok ellenőrző ponton és egyéb kalandokon átjutva hazamehet a családjához.
-------
MINDENVÁRÓ ÁDÁM
Mindenváró Ádám egy tipikus korabeli magyar földesúr, aki csak az evésnek és a kényelemnek él. Semmire sincs gondja, házából szinte sohasem mozdul ki, őt és feleségét semmi más nem érdekli, hogy csak a jó evés és ivás, újságot nem olvas, közügyek nem érdeklik.
Az ősi lakot még a nagyapja építette Mindenváró Ádám úrnak, s azóta egy téglát nem ragasztottak ahhoz.
Mindenváró Ádám úgy tartja, hogy "Az embernek az a magáé, amit megeszik. A többi mind csak illúzió. "Étel, ital, álom. Boldogít e három.""
"Semmire gondjuk nincsen. Csupán a jól evésre. Ahhoz pedig itt van helyben minden."
Se jobbágyai, se gyerekei nem voltak Ádámnak, hogy semmi gondja ne legyen.
Mindenváró Ádám azzal henceg Tallérossy Zebulonnak, hogy az ő faluja még a térképen sincs rajta.
-----------------
LEONIN
Ramiroff Leonin, a fiatal orosz nemes,
fiatal testőrtiszt volt, feszes egyenruhában; egészséges, telt arcú ifjú alak, pompás, fölkunkorított szőke bajusszal és arcszakállal és sűrű, szőke szemöldökkel, amikhez jól illettek határozott tekintetű, élénk, szürke szemei.
Leonin a szórakozásnak és a kalandoknak élt. Amikor megismerkedtek Ödönnel, azonnal összebarátkoznak és együtt mennek szórakozni. Amikor Ödönt hazahívja az anyja az apja halálakor, Leonin vállalja Ödönnel az életveszélyes utat, amin megmentik egymás életét.
Később viszont, amikor a politikai helyzet úgy hozza, LEonin elfogja Ödönt, aki végül megmenekül.
--------------------
Jéza is, a cserkesz táncoslány.
„Az ezeregy éji mesék egyik bűbájos alakja; hosszú, bokáig érő perzsa kaftánkában, mely szorosan simult telt idomaihoz, karcsú derekát arannyal áttört öv szorítá, keblét föl nyakáig gyöngyfüzérek fedték, a kaftán hosszan lelógó ujjai elöl felhasítva, s csak a váll hegyén tartva össze, végig láttatni engedték a legremekebb karokat, minőkről szobrász álmodott valaha. Arca a kaukázi nemes jelleg, a legtökéletesb tojásdad, finom metszésű orr, élveteg ajkak, hosszú, holdgömbölyű szemöldök és a legfeketébb égető szemek; fejét nem ékíti semmi, csupán két sarkig érő hajfonadék királyi dísze.”
----------------
PÁL ÚR
Egy vén huszár volt a szolgája, akit ő úgy hítt, hogy Pál úr.
Abba pedig egészen igaza volt, ha Pál urat úrnak hítta, mert Pál úr valóban többet parancsolt őneki, mint ő Pál úrnak.
Hatvanesztendős volt már a legény, még mindig közlegény, és még mindig legény. A negyedik kapitulációt szolgálta már, s viselte a réz emlékérmet, amit a napóleoni hadjáratok vitézei kaptak; bajusza most is háromszor megcsavarintva, mint egy pár roppant dugóhúzó, hirdeti gazdája régi dicsőségét; minden szál haja ép még és fekete, s lábszárai büszkék arra, hogy meg lehet ismerni rajtok azt az embert, aki lóháton járta meg Párizst, Nápolyt és Moszkvát.
Pál úr eszes és odaadó segítője, társa és barátja Richárdnak. És amikor a Pálvicz Ottóval folytatott párbaj közben Richárd leesik a lováról, Pál úr a testével védi az ájult Richárdot. A lovak azonban agyontapossák.
-------------------------
SZALMÁS MIHÁLY
jellemtelen ember, értéktelen, mint a szalma. Rideghvárynak kémkedik és dolgozik. A Budai vár ostromakor ő ad fényjeleket az ellenségnek, ezért előre tudják a császáriak, hogy mire készülnek a szabadságharcosok.
Szalmá Mihályt végül eléri a végzete és Mihály polgártárs kilöki az ablakon a lángok közé.
Szalmás Mihályné is hasonlóan pletykás és rosszindulatú.
------------------
"Bakó Márton uram soha egy kérdését sem hagyta felelet nélkül Szalmás Mihályné asszonyomnak; csupán abban tartván fel magának némi kis koncessziót, hogy amit kérdéseire válaszolni szokott, az szabályszerűleg diametraliter ellenkezik a való igaz¬sággal. És ez óriási eltéréseket a históriai adatoktól, sőt gyakran még a költői valószí-nűségtől is oly quakeri igazmondó ábrázattal szokta Bakó Márton uram Szalmás Mihályné asszonyom nyakába varrni, hogy annak teljes lehetetlenség marad a hallottakban való kétel-kedés."
Bakó Mártonra jellemző tehát a nagyotmondás, az esetek nagy részében hazudik, mint a vízfolyás.
