7772
- a NAT2020 B 6.-os festményes tankönyvből -
A monda arról szól, hogy a leleményes udvari bolond, Markóp, a furfangjaival Mátyás király minden kérdésére olyat válaszol, amivel a királyt teszi bolonddá.
Lóháton ment Mátyás és benézett a bolondjának, Markópnak az ablakán:
- Ki van odabenn?
- Egy ember, egy fél ember meg egy lófej. (=vagyis Markóp, Mátyás fele és a lova feje)
-Mit főzöl?
- Amennyit alá, annyit föl! (= babot főz Markóp, és az magától keveredik a fazékban a hő hatására.)
Markóp bátyja "Egy kárból kettőt csinál!" = a sárba ragadt szekérkereke alól próbálja kiásni a sarat, de az így még jobban beleragad, mert mélyebbre kerül.
Markóp anyja "azt műveli a szomszédasszonnyal, amit még nem művelt, de nem is művel soha!" (=a haldokló szomszédasszonynál van, és a szemeit fogja le, miközben meghal az asszony) ezt azért szokás, hogy lehunyva legyen a szeme a halottnak, mintha aludna, mert a nyitott szemű hulla ijesztőbb.
Markóp apja "a kiskertben van vadászni. Amit megfoghat, otthagyja, amit nem, azt meg behozza!" (= az ember a kiskertben van, de a saját bolháira vadászik)
Markóp nénéje "a szomszéd szobában siratja a tavalyi örömét!" = a nénje várandós és fél a szüléstől. A tavalyi öröm = a kufircolás, ami miatt most szülni fog.
Mátyás megharagudott Markópra, amiért csúfot űzött belőle (az idióta válaszaival), ezért azt mondta:
"- Többet ne lássalak a földemen, többet ne nézzek a szemed közé!"
Markóp eleget tett a királya parancsának: a havon ment el, hogy ne lépjen a földre. Egy barlangba költözött, s amikor a király utánament, háttal állt a királynak, hogy ne kelljen a királynak a szeme közé néznie. Markóp még külföldi földet tett a cipőjébe és azon járt, hogy ne Mátyás földjén járjon.
Úgy felmérgesedett erre Mátyás, hogy azt mondta, hogy Markópot akasszák föl arra a fára, amit kiválaszt magának.
Markóp erre kiválasztott egy olyan kicsi mandulafát, amelyik csak a hóna alá ért. Arra hiába akasztották fel.
------------------
Markóp valóban Mátyás király udvari bolondja volt. A reneszánsz korban (Mátyás idején) nagy divat volt az udvari bolond, a király mellette. A bolond valójában olyan bölcs tanácsadó volt, aki beszólhatott a királynak, ha nem értett vele egyet, nem kellett tisztelettudónak mutatkoznia.
