18159
A túlbuzgó keresztény Orgont átveri a csaló Tartuffe, mindenki személyiségfejlődik és happyend.
A vígjáték egy jómódú francia család házában játszódik, rímelős-nyávogós, kosztümös előadást kell elképzelni.
Tartalom:
A családfőt, Orgont és édesanyját teljesen hatalmába keríti Tartuffe, a cselszövő kalandor, aki mélyen vallásos szent embernek mutatja magát. A család lánya Mariane szerelmes Valérba és frigyre készülnek, ám a családapa (Orgon) meggondolja magát és inkább Tartuffe-nek szánja a lányt, aki persze rá sem bír nézni a visszataszító, sunyi Tartuffe-re. Orgon azt reméli a házasságtól, hogy a szent életű Tartuffe megsegítésével majd olyan jó fényben látja őket az Isten, hogy mindent megad nekik a földön is és a mennyekben is. De Orgonon és édesanyján kívül mindenki átlát Tartuffe személyén, ezért igyekeznek lebuktatni. Tartuffe hevesen udvarol Orgon feleségének (Elmirának), és ezt előbb a család fia (Damis) hallgatja ki, majd úgy rendezik, hogy Orgon is kihallgassa az asztal alá bújva. Végre meggyőződik arról, hogy Tartuffe nem szent, de addigra már késő, mert az elbolondított Orgon Tartuffe-re íratta a vagyonát, a házát, még a széfe tartalmát is. A széfben egy olyan kazetta volt, amit Orgonra egy szökésben lévő barátja bízott, és ekkor kiderül, hogy királyellenes röpiratokkal van teli, amit Tartuffe természetesen felhasznál Orgon ellen. Éppen kilakoltatni készülnek Orgont, amikor megjelenik Valér (Mariane udvarlója), hogy segítsen a családot megszöktetni, ezer aranyat is ad nekik, készülődnek, hálálkodnak. Ekkor megérkezik a rendőr Tartuffe-fel, aki ott örvendezik, de nem Orgont tartóztatja le, hanem Tartuffe-öt. Orgon visszakapja a javait és boldog, hogy a lánya egy tisztességes ember (Valér) felesége lesz.
--------------
Tartuffe = álszent, képmutató (franciául)
A darabot 1664 májusában mutatták be és bár (XIV. Lajos) királynál nagy sikere volt, napokon belül meggyőzték a királyt a hozzá közel álló és Tartuffe-höz hasonló személyek, hogy tiltsa be a játszását.
A darabot támadta a római katolikus egyház és más vallási szervezetek is, mert elég rossz fényt vet a buzgó keresztényekre, naivnak és ostobának állítja be őket, amit sértőnek találtak.
Gondolom ugyanezért fog lassan kikopni a kötelező olvasmányok közül.
