1379
A Tisza két arcáról szól: a szeliden futó és a vad, pusztító folyóról.
"Nyári Napnak alkonyulatránál" = nyári estén kezdődik a vers... nyugodt tájleírással , a Tőr folyó egyesül a Tiszával, "fut beléje, mint a gyermek anyja kebelébe" - Petőfi nagyon közel érezte magát a Tiszai vidékhez. A víz tetején táncot járnak a a Nap sugarai. A tájjal együtt a költő hangulata is idilli, a folyó csendes szépségében gyönyörködik a költő. Később atanyára visszaérve, társaival beszélget a tűz körül és a Tisza szépségéről áradozik.
Az utolsó előtti versszakban fordul meg minden: a költő arra ébred, hogy félreverik a harangot, mert jön az árvíz. A szép, szelíd folyó őrült, tajtékzó tengerré vált.
A láncát letépő Tisza lehet az erejére ráébredő, a szabadságáért fölkelő nép jelképe... mint ahogyan az Petőfi más verseiben is az: Föltámadott a tenger, A király és a hóhér című versek.
