1534
Petőfi Sándor
Egy gondolat bánt engemet
Egy gondolat bánt engemet:
Ágyban, párnák közt halni meg!
Lassan hervadni el, mint a virág,
Amelyen titkos féreg foga rág;
Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,
Mely elhagyott, üres szobában áll.
Ne ily halált adj, istenem,
Ne ily halált adj énnekem!
Legyek fa, melyen villám fut keresztül,
Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül;
Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe
Eget-földet rázó mennydörgés dönt le... -
Ha majd minden rabszolga-nép
Jármát megunva síkra lép
Pirosló arccal és piros zászlókkal
És a zászlókon eme szent jelszóval:
"Világszabadság!"
S ezt elharsogják,
Elharsogják kelettől nyugatig,
S a zsarnokság velök megütközik:
Ott essem el én,
A harc mezején,
Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül,
S ha ajkam örömteli végszava zendül,
Hadd nyelje el azt az acéli zörej,
A trombita hangja, az ágyúdörej,
S holttestemen át
Fújó paripák
Száguldjanak a kivívott diadalra,
S ott hagyjanak engemet összetiporva. -
Ott szedjék össze elszórt csontomat,
Ha jön majd a nagy temetési nap,
Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével
És fátyolos zászlók kiséretével
A hősöket egy közös sírnak adják,
Kik érted haltak, szent világszabadság!
Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet
Forradalmi látomásvers a világszabadságról, amiért Petőfi szerint hű de jó volna meghalni.
vers itt:
Túlérzelmes rapszódia, magasztos, szenvedélyes és szentimentális, minden benne van, ami a korszellemnek desszert.
Petőfit a francia forradalomról olvasva elfogja a vágy, hogy a világot megváltsa.
Remek ötlete az, hogy minden rab nép szabaduljon meg zsarnok elnyomóitól.
- Na, végre valakinek eszébe jutott. Szinte nyertünk. A világforradalom mindjárt kész, már majdnem elkezdtük. Csak a lelkesítő emberre vártunk. A tökös megmondóra, aki mindenre kész. Még az elfeledettségről és a dicstelen, lassú, kiszenvedéses halálról is le tudna mondani a gyors és hirtelen halálért, ami után dicsőség jár.
Istenem, hát éppen ezt érzem én is. Gyors halált szeretnék a lassú, kiszenvedéses helyett.
A hétköznapi halál jelentéktelenségét ilyen jelzők szemléltetik, hogy: titkos, elhagyott, üres.
A vágyott dicső halált a költő monumentális, romantikus festői képekkel ábrázolja: villámsújtotta fa, földrengéstől leomló szirt.
Azután a csatatérre ugrunk, ahol az elnyomott népek és az elnyomó zsarnokok vívnak háborút, s költőnk itt akar hősi halált halni. (és nem győzni akar)
azután beugrunk a temetőbe, ahol az utókor kisírja szemeit a hősök tömegsírja felett.
A gondolat, amit próbál megfogalmazni, valójában ez: Nem akarok elfeledetten meghalni, fontos akarok lenni, akit halála után is hősként ünnepelnek.
(Győzni nem akarok, mert belenéztem a tükörbe és nem tűnik úgy, hogy lenne esélyem a harcban.)
Petőfi vértanúságra, (valójában hírnévre vágyik). Az ő feladata a harctéren az, hogy hősi halált haljon. Az ő fizikumával ez elég könnyűnek tűnik, de Petőfi még ennél is könnyebbnek találtatott, és nem jött össze neki. (Bár József Attila ábrándját megvalósította: "Talán eltűnök hirtelen, akár az erdőben a vadnyom...")
Petőfi arra vágyik, hogy hősi halált haljon és sirassák, valamiféle hálát érezzen az utókor, hogy áldozatot hozott. Nem akar győzni, nem akar létrehozni vagy elérni semmit.
Érzelmes és feszültségkeltő költői eszközök tárházát vonultatja fel:
Hasonlat, ismétlés, párhuzam, felszólítás... az érzelmi hatást forradalmi színek (vörös és fekete) és harsogó, mennydörgő hangok fokozzák.
/a vörös szenvedélyt, tüzet és vért jelent, a fekete erőt és végletességet fejez ki/
alliteráció: féreg foga
ellentétek: a lassú halál és a hősi halál metaforái: hervadó virág és vihar-kicsavarta fa, elfogyó gyertya és földrengéstől leomló szirt
------
A művet feltehetően Széchenyi sorai ihlették, melyek egy újságban jelentek meg korábban: "Oh Istenem, ne hagyj elvesznem puha ágyban vagy kályhasut mögött. Ha lehet, hazámat szolgálva haljak meg."... előfordulhat, hogy a cikk volt később, mert nem lehet biztosan tudni, hogy mikor írta Petőfi a verset.
