49
"Senki sem lép kétszer ugyanabba a folyóba, mert az már nem ugyanaz a folyó, és ő sem ugyanaz az ember"
jelentése:
- az ember nem kerülhet kétszer ugyanabba a helyzetbe, mert a világ és ő maga is állandóan változik.
Ez Hérakleitosz folyóhasonlata, melynek a jelentése, hogy a világ és benne az ember örökös változásban van,még az is, ami állandónak látszik: az edény elrozsdáll, a sziklákat lebontják az esők vagy a tenger hullámai.
Hérakleitosz szerint a világrend egy örökké lobogó tűz, amelynek olykor kihunynak részei, hogy létrehozzák a másik két világanyagot: a tengert és a földet. A tűz a világ mozgatója, és a világanyagok egymást táplálják.
"A világrendet sem isten, sem ember nem alkotta, hanem mindig volt, van és lesz: örökké élő tűz, fellobban és elalszik. "
Hérakleitosz nézete szerint a lélek szintén tűzből lobban, és ha nem vigyázzuk, a halálba tart, a „nedvességbe” való teljes beleolvadásba. A működőképes lélek száraz, azaz tüzes: "A száraz lélek a legbölcsebb és a legkiválóbb". Aki azonban lerészegedik, a lelkét nedvesíti, gyermeteggé teszi, és megfosztja erejétől.
Hérakleitosz tehát az értelmet a léleknek tulajdonította, amely birtokában volt a kozmikus erőnek, ami az embert működtette.
Hérakleitosz egész életében embergyűlölő volt, ezért amikor vízkóros lett, nem engedte magához az orvosokat sem. A betegségét meleggel próbálta meg gyógyítani, hogy távol tartsa magától a halál hidegét. Meleg trágya alá temette magát az istállóban, hogy a felesleges víz elpárologjon a testéből és a teste tüze erőre kapjon. A kezelés után a napon szárította a magát, de közben sajnos felfalták a kóbor kutyák.
