10416
Előkaparta a százasát, betolta a pénztárablakon.
– Pestre szeretnék menni – mondta a bóbiskoló vasutasnak. – Mikor megy vonat?
– Másfél óra múlva – ásított a pénztáros. – Ha nem lesz nagyobb késés.
– Addig nincs?
– Hogy volna? Még ez is csoda. Nem tudja, hogy a háború kezdete óta csak egy vonatpár
működik minden vonalon?
Nem tudta. Ők autón jártak Pesten. Elhűlve bámult a közömbös arcba. Másfél óra alatt
megtalálják és visszaviszik. A pénztáros most még a szemét is megdörzsölte, láthatólag nem
érdekelte semmi azon túl, hogy álmos. Mintha az ásítását akarná utánozni, kinn valami fújás,
zihálás hallatszott, Gina oldalra nézett: a csarnok belső ajtaja a pályatestre nyílt, az első
vágányon ott füstölgött egy vonat.
– Az hova megy? – kérdezte. Alig tudott beszélni az izgalomtól.
– Dömölkre. Két perc múlva. Ellenkező irány.
– Nem baj. Kérek egy jegyet Dömölkre. Gyorsan!
Kapott. A vasutas a két halántékát tapogatta, és míg kitolta a fülkeablakon a dömölki jegyet,
azon tűnődött, milyen jó dolguk van egyeseknek, hogy csak úgy utaznak. Ha nem Pestre, hát
Dömölkre. Ide-oda. Hiába, legjobb a világon fiatalnak lenni. De hogy milyen nyugtalan,
valósággal kitépi a kezéből a tízeseket, amiket visszakapott; minek fizet az ilyen rohanós
százassal? Na, viszi már az ördög, fut át a csarnokon.
„Csak innen el, akárhová” – gondolta a kislány, amíg rohant. Dömölkön biztonságban lesz,
vagy még az éjjel elér ott egy pesti vonatot, vagy telefonálni tud haza reggel. Mindenütt van
valami katonai egység, majd megkeresi a rangidőst, bemutatkozik neki, megkéri, hadd várhassa
meg, míg érte jön az apja.
Az 1943 őszén kezdődő, a II. világháború elején játszódó történet egy árkodi bentlakásos lányiskola napjait mutatja be, amiben a túlszabályozott és elzárt élet a túlélést jelentette Vitay Georgina számára.
Részletes tartalom fejezetenként itt:
Szabó Magda - Abigél olvasónapló, részletes tartalom
RÖVID Tartalom:
A könnyed jólétben nevelkedett 14 éves Vitay Georginát (Ginát) apja a Matula nevű erődszerű református internátusba (=bentlakásos iskolába) adja. Mintha börtönbe zárták volna. A külvilági kapcsolatai megszűnnek, puritánság veszi körül, minden perce szigorúan be van osztva és társai is kiközösítik. Szökéssel próbálkozik, de Kőnig tanár úr elkapja és visszaviszi. Ekkor Gina apja végre elmondja a lányának, hogy azért adta be az intézetbe, mert ő (apu = Vitay tábornok) titokban a katonai ellenállás vezetője és biztonságban akarja tudni a lányát. Ez megváltoztatja Gina nézőpontját, kibékül a társaival és jó kislány lesz.
Az iskolában van egy kőszobor, akit Abigélnek hívnak a lányok és a különlegessége az, hogy teljesíti a kívánságokat, amiket levélben írnak és a korsójába teszik. Valójában nem a szobor a jótevő, hanem van valaki, aki olvassa a leveleket és igyekszik segíteni. Abigél egyre komolyabb feladatokat teljesít, tiltott leveleket juttat el a címzettnek és zsidó diákoknak szerez új, hamis okmányokat.
Gina tábornok apja hónapok óta nem jelentkezik, de Gina türelemmel várja, hiszen számított rá, hogy így lesz. A lány régi udvarlója, Kuncz Feri próbálná megszöktetni Ginát, de nem sikerül. Gina nagyot csalódik a férfiban, mert kiderül róla, hogy sosem volt szerelmes Ginába, csak azért udvarolt neki, hogy szemmel tartsa a tábornokot. Azért akarta megszöktetni Ginát, mert a lánnyal akarták zsarolni a tábornokot, hogy megtudják a társainak a nevét.
A Matulát is eléri a háború és Horn Mici segítségével megszökik Gina az intézetből, így biztonságosabb neki. Új személyazonosságot kap és kiderül, hogy az a tanár akit legjobban lenézett, az iskola bohóca, Kőnig tanár úr a mindenki jótevője, Abigél.
