1076
.
Rövid tartalom itt:
Szabó Magda - Abigél című regénye rövidenSzabó Magda - Abigél szereplők jellemzése
OLVASÓNAPLÓ, részletes tartalom fejezetenként:
Gina intézetbe kerül
A történet a II. világháború elején játszódik. 1943. őszén kezdődik.
Marszell, a francia nevelőnő kétéves kora óta volt Gina mellett, azóta, hogy Gina édesanyja meghalt. Most Gina apja, Vitay tábornok azt mondta: "Háború van, Marszell és Gina nemzete két ellentétes oldalon harcol, nem lakhatik a házukban tovább egy francia lány." visszaküldte Marszellt Franciaországba.
Gina most 14 éves és nagy változások vannak az életében, hamarosan intézetbe kerül. Nem vigyázht rá a nagynénje, az özvegy Mimó néni sem, mert Gina jóval érettebb nála. Mimó néninek más szerepet szánt a sors Gina életében: az ő egyik teadélutánján ismerte meg Gina Kuncz Ferit, akivel rögtön egymásba szerettek. De Gina életéből Kuncz Feri is eltűnik és a csütörtöki találkák és a Sokoray Atala nevű állami iskola is, mert Gina elutazik. Az apja ragaszkodik hozzá, hogy Gina az intézetbe menjen a lány hiába sír és könyörög. Az apja eddig mindig meghallgatta, de most hajthatatlan. Gina eddigi tökéletes élete megtörik, egyházi iskolába és intézetbe kerül a legnagyobb titokban.
Nehezen telik az este. Gina nem szól semmit, de arra gondol, hogy az apja talán újra nősül és ezért kell elmennie. Készen állna bárkit elfogadni.
Végül a tábornok megszólal:
"- Más világba kerülsz. Kérlek, viseld el."
Matula püspök iskolája
Másnap órák óta autóznak már, amikor elérnek egy tiszaparti városba (Szolnokra), ahol reggeliznek és Ginát az apja egy ékszerboltba viszi, hogy válasszon magának valamit. Gina nem akarja, hogy az apja kiváltsa egy ékszerrel a csalódott szomorúságát:
"-Nem, most nem adhatsz úgy nekem ajándékot, mint régen, ezen az úton, amelyről nem tudom, hova és miért visz el tőled."
Végül megenyhül. Egy ezüst láncot kap holdas medállal és ezt Gina egy hamutartóval viszonozza, pedig az apja nem dohányzik.
Árkodra mennek, egy kisvárosba a Matula János püspökről elnevezett intézménybe, ami olyan, mint egy erőd. Nehéz bejutni oda, a portás az igazgatótól kér engedélyt, hogy a tábornokot és Ginát beengedje.
Minden nagyon puritán és rideg, a falon Pál apostol idézet:
„Non est currentis”= Nem azé, aki érte fut
(Ez az iskola jelmondata. Pál apostol rómaiakhoz írott leveléből van, a teljes mondat így hangzik:
"Non est volentis, neque currentis, sed miserentis Dei." = Nem azé, aki akarja, sem azé, aki fut utána, hanem az irgalmas Istené= tehát nem a küzdő emberé az érdem, hanem az Istené)
Gina megkérdezi az apját, hogy:
- Mikor nősülsz meg?
- Soha! Hogy juthatott az eszedbe?
És Gina tudta, hogy az apja neki sose hazudott.
Az igazgató, Torma Gedeon kedves, de szigorú. Nagy mennyiségű pénzt vesz át a tábornoktól és aláíratja vele az intézményszabályzat elfogadását.
Gina a holdas medált nem viheti az intézetbe, minden megkülönböztető dolog és ékszer szigorúan tilos.
Szombatonként beszélhetnek majd telefonon.
Gina "internátusi prefektája Zsuzsanna testvér lesz".
Zsuzsanna diakonissza.
prefekta = nevelőtanár
diakonissza = protestáns lelki gondozó, szociális munkás
Az első ismerősök
Zsuzsanna testvér új ruhát, fürdőköpenyt és zsebkendőket ad Ginának és befonja a haját úgy, ahogy az internátusban minden lány viseli. Azután bemutatják őt a szobatársainak, Kis Marinak és Torma Piroskának. A lányok észreveszik, hogy Gina retiküljét véletlenül nem vették el, ezért Gina kimegy a mosdóba, hogy rendezze a haját és elrejtse a retikül tartalmát egy muskátlis ládába: egy fényképalbumot, púderdobozt, fésűt, a lakáskulcsot, és egy százpengős bankót.
Épp jókor, mert a retikült hamar elveszik tőle és egy tarisznyát kap helyette, amilyen mindenkinek van.
A lányok próbálják oldani a feszültséget: "-nem olyan rossz itt... illetve szörnyű, de sokat nevetünk."
Abigél legendája
A Matulában a lányok minden perce be van osztva, mert az igazgató szerint, "a pokolba vivő út a renyheség óráival van kikövezve."
"Aki megírta a házi feladatát és felmondta a szóbeli leckét, indulhat dolgozni kertbe vagy a konyhára vagy a varrószobába, mikor hová osztják be". Utána van még külön zeneóra és nyelvóra és ha marad idő, akkor könyvtár. Naponta két órát sétálnak is.
A Matulának nincs árkodi növendéke, tehát a helyiek nem oda járnak, hanem egy állami gimnáziumba a Kokas Pál gimibe. A matulások az államiakat "kukurikúnak" csúfolják, az államiak pedig azt mondják a matulásokra, hogy "szenthurkák". A matulások és az államiak utálják egymást.
Az utálat mellett ősi tradíció a Matulában a "férjhez menés". Még hajdan Horn Mici, nyolcadikos gimnazista korában jegygyűrűvel került ide, mert már el volt jegyezve. A gyűrűjét azonban elvették az érettségiig. Ekkor kitalálták a lányok, hogy mindannyian férjhez mennek. Mivel élő személyeket nem tudnak hozzá, ezért 1-1 képhez vagy mellszoborhoz mennek hozzá. Az osztályteremben minden tárgynak van egy száma és ennek a listája a falon lóg. Az osztálynévsorban is mindenkinek van egy száma. "Aki az osztálynévsorban az első, azé lesz a leltárjegyzék első számú tárgya, aki a második, azé a második. Irtózatosan jól lehet mulatni, mikor az ember így férjhez megy." A kevésbé szerencsések csak a leltár végi tárgyakat kapják, így történt, hogy Torma Piroska a nyomdagépet kapta férjül.
Mindenki mindent megtanul a férjéről.
Az igazgató urat is kiosztják, de csak a nyolcadikosok között.
Később a kerti séta idején a lányok megmutatják Ginának Abigélt.
"...ott, ahol a magas kőkerítés megszabta a Matula határát, a vastag falban egy fülkében szobor állt, egy fiatal lány szobra. ... két keze között régimódi kőkorsót tartott." A lányok mondják, hogy Abigél csodatévő szobor. Amikor hajdan Horn Mici zokogva sétált arra, hogy elvették a gyűrűjét és a vőlegényét elvitték a háborúba, pár nap múlva Abigél korsójában egy levél volt Mici vőlegényétől. Horn Mici még a választ is megírta és a korsóba tette... és Abigél valahogy eljuttatta a postára.
(Horn Mici azóta már néni és teadélutánokat szervez havonta a matulás lányoknak.)
Abigélt csak akkor szabad megkeresni, amikor igazán nagy baj van, és csak addig segít, ameddig megőrzik a titkát.
Terrárium és árulás
Zsoltáréneklés közben kiderül, hogy Gina előző (állami) iskolájában nem igazán foglalkoztak egyházi énekekkel, ezért Ginának délutánonként zsoltárok és dicséretek kell tanulnia.
Az éjjel nehezen aluszik el. Egyedül érzi magát a sok idegen lány között.
A lányok pletykálkodnak... azt mondják Ginának, hogy "az ő osztályfőnökük a legcsinosabb férfi a világon, mindenki szerelmes bele, a kettétört krétáit ellopják a katedráról, őrzik a ruháján akadt cérnaszálat" és Varga, aki helyett Gina jött, egyszer kiszerelte a latintanár, Kőnig kalapjából a monogramot, és rávarrta a ruhájára, de lebukott és azt mondta azért hordja a "K"-t mert nagy tisztelője Kálvin Jánosnak.
Új tanév van, a lányok elkezdik kiosztani a férjeiket. Ginának az üres terrárium jut, és ő ezen kiborul, gyerekes ostobaságnak atartja az egészet. Erre Szabó vénlánynak nevezi, Gina cserébe lekövérezi. Ekkor lép az osztályterembe Kalmár Péter osztályfőnök.
"Gina nem vállalta az osztályt és a „férjet” sem, most az osztály sem vállalja Ginát, akit Kalmár kiküld a folyosóra."
A folyosón az igazgató lép oda és megkérdezi, hogy rosszullét miatt küldték-e ki.
Gina őszintén és lázadón elmondja az igazat, hogy nem akarta férjnek a terráriumot és ezért kiabált.
Ezzel lerántja a leplet a titkukról , egy 1914 óta titkolt tradíciót árult el az igazgatónak.
"Szóval az ötödik osztály házasságra lépett, fél órával a tanévnyitó istentisztelet után." - mondta az igazgató úr.
Kiközösítve
Gina nagyon megbánja, hogy beszélt az igazgatónak, Torma Gedeonnak. De kés, az igazgató az osztályterembe megy.
Kis Mari jelentkezik , bocsánatot kér és azt mondja, hogy Vitay Georgina félreértette a dolgot, ők csak most az egyszer tréfálkoztak ezen, Vitayt akarták megnevettetni és nem gondolták komolyan, bocsássa meg az igazgató úr.
Az igazgató hinni akar neki, ezért csak azokat a lányokat bünteti meg, akik vállalják, hogy részt vettek a férjhez menős játékban: Vitay, Kis Mari, Szabó és Murai kapnak büntetést. Két hétig el vannak tiltva a sétától, nem mehetnek ki a kertből.
Gina az osztályban Torma és Kis Mari között ült, de hiába kér bocsánatot, a két lány elül mellőle arra hivatkozva, hogy nem jól látnak onnan.
Ginát az osztálytársai kiközösítik, ezért szeretne az apjától tanácsot kérni, de nem szabad panaszkodniuk, mert tiltja a szabályzat. A telefonbeszélgetést is felügyelik és a leveleiket is elolvassák, ezért Gina egyedül marad a problémájával, barát nélkül.
"Ha elfogadta volna a neki kijelölt férjet, legalább egy terráriuma volna, akire gondolhatna, és nem volna ilyen elképesztően egyedül."
Amikor Zsuzsanna nővér kérdezi Ginát, hogy mi baja, már nem árulkodik. Pedig "Zsuzsanna azt se bocsátaná meg ezeknek a szent keresztyéneknek, hogy olyan engesztelhetetlenek, hogy nem tudnak, nem is akarnak megbocsátani."
Gina nem szólt Zsuzsannának, hogy kiközösítették, de Kis Mari nem enyhült:
Gyáva vagy te, Vitay, nem mertél szólni, tudtad, ha még egyszer elárulsz, megkeserülöd, de úgy, hogy a végén elszöksz a Matulából."
Ginának ekkor bevillan, hogy ez nem is olyan rossz ötlet, ezt látja az egyetlen lehetséges megoldásnak: meg fog szökni.
Gina szökni készül
Gina a szökést tervezi. A matulások egyenruhája miatt nem lesz könnyű, mert rögtön szemet szúrna a városban és a portán sem tud átjutni.
Két hét múlva szombaton "a szorgalmuk miatt az ötödikesek mehetnek Horn Mici uzsonnájára." Ez lesz a megfelelő alkalom.
A büntetés még nem járt le, de elengedik a lányokat a zsúrra.
Gina csomagot kap az apjától, teasüteményt, "szinte látja Róza néni cukor-liszt-lekvár illatú kezét, ahogy gondosan, soronként egymásra rakja a finomságokat. Apja maga címezte meg neki, de nem a saját nevében: Zsuzsanna testvér címén Gina lányomnak. Küldi: Tóth János, Monor.
Gina a házirendnek megfelelően körbekínálta a süteményt, de nem vesz belőle senki, ezért Zsuzsanna osztja szét. A lányok másnap a kerti órán az avarral együtt elégetik a süteményeket.
Estig bírja, Gina de akkor"elsírja magát, hogy elégették a szegény, ártatlan süteményeket". .. és nem tudja abbahagyni a sírást.
Zsuzsanna azt hiszi, hogy honvágya van. Kéri a lányokat, hogy meséljenek Ginának Horn Mici zsúrjáról, amitől jobb kedve lesz.
Minden hónapban van"Horn Micinél valóságos lakoma, és játék meg néha tánc is, és minden olyan gyönyörű, hogy az ember elájul." Közel van a vasúthoz a hatalmas házuk, aminek a kulcsán egy röhögő emberfej van.
Gina ezt nagy lehetőségnek tartja a szökésre.
Horn Micinél. A szökés
Gina nyugodtabb és még a tanárait is megkedvelte: Kalmárt, aki történelmet és honvédelmi ismereteket tanít, Truth Gertrúdot, a tornatanárnőt, Élest, a természetrajz tanárát, és akinek jóvoltából lakóval is gazdagodott a terrárium, Kerekest, a számtantanárt.
Csak Hajdút, az énektanárt, és Kőniget nem, aki magyar és latint tanít nekik."
Az egyetlen tanár, aki emberségesen bánik velük, Kőnig, de kinevetik, megvetik, mert olyan, mint egy kabaréfigura, arra való, hogy gúnyolják és kinevessék.
Kőnig latint és magyart tanít. A lányok összesúgnak a háta mögött és az óráit is unalmasnak tartják.
Délután a kertben Gina egyedül van. Meglátja, ahogy Aradi egy levelet tesz az Abigél szobor korsójába. Amint lehet, elolvassa. Aradi azt írja, hogy bent maradt egy fénykép a számtan dolgozatfüzetébn, ami őt és a szerelmét ábrázolja és fél, hogy kicsapják miatta. Gina otthagyta a levelet, bár kedve lett volna összetépni.
A séta után a társalgóba mentek és Gina lehetőséget talál arra, hogy magához vegye a muskátlisládából a százpengőst és a holmiját.
"Kitép egy lapocskát a naptárából, s legszebb írásával ráírja:
Mindnyájatokat gyűlöltelek. Csak játsszátok a hülye játékaitokat ebben a börtönben, én mindenesetre megszököm. Vitay."
Az üzenetet és a holmiját a matracához rejti, hogy majd megtalálják.
A templomi imádságon azt kéri Istentől, hogy sikerüljön a szökés.
Elindulnak Horn Micihez, aki "1914-ben, az első világháború kitörésekor volt menyasszony és nyolcadikos gimnazista." A lányok anyónak hívják.
Ginának pár szál virágot kell tennie a Magyar Fájdalom szobrához. (Ez egy trianoni emlékmű, ami az ország fájdalmát jelképezi, amiért elszakították tőle a gyermekeit.)
A talapzaton egy fehér papíron valaki a békére buzdít, ami a háborúban álló országban tiltott volt:
„NE ONTSÁTOK ÉRTELMETLENÜL A MAGYAR VÉRT! A HÁBORÚT ELVESZTETTÜK. ŐRIZZÉTEK MEG FIAITOKAT AZ ÉRTELMESEBB JÖVŐNEK!”
Kalmár (az osztályfőnök) rendőrt hív a felirat miatt.
– Ott lennék a lázadó kivégzésén – gondolja.
Közben Zsuzsanna továbbmegy az osztállyal.
Amikor megérkeznek Horn Mici házához, ő a szalonba vezeti a lányokat és Ginával kölcsönösen szimpatikusak egymásnak. Horn Mici a korához képest csinos és szép, (a fia és a férje meghaltak).
A süteményezés után Horn Mici még játékkal és nyereményekkel is készül.
"Csak játsszatok – gondolta Gina –, nektek való szenzáció lesz nyerni öt tollhegyet vagy egy aranybetűs bibliai idézetet. Én mást játszom ma délután, izgalmasabbat."
Mici néni házában a szuterén (=alagsor) szintje egy magasságban van a járdával és az ablakain nincs rács. Gina kimegy a mosdóba és feltérképezi a szökési útvonalat. Közben elered az eső, ami a szökéshez kedvező.
Mire visszaér a szalonba, Mici néni nyert Ginának két nápolyit, ami épp jól jön a szökéshez.
Újra kikéredzkedik (már negyedszer), kabátot vesz és a mosdó ablakából leereszkedve kijut és " elkezd rohanni az ismeretlen, alig világított utcán, amerre idejövetelükkor a vonatfüstöt érezte."
Gina az állomáson megtudja, hogy csak másfél óra múlva megy vonat Pestre. Ami azonnal indul, az ellenkező irányba megy, Dömölkre.
Gina rohan a vonathoz, de közben a vonat elindul. A kapuban összeütközik egy férfival.
". – Elnézést kérek. Nem ütöttem meg? Ejnye, de sajnálom. Hova ilyen sietve, hova?" - kérdezi Kőnig.
Kudarc. A tábornok
Kőnig tudja, hogy Ginát a szökésért kicsapnák, ezért úgy gondolja, hogy azt kellene mondani, hogy a légvédelmi sötétítés miatt eltévedt Gina. Elveszi tőle a vonatjegyet és a pénzt. A pénztáros előtt megvédi Kőnig Ginát, azután útnak indulnak a Matulához. Összefutnak Zsuzsanna nővérrel, aki azt mondja, hogy Gina gyengélkedett a vendégségben, ezért visszakíséri a Matulába. Gina hiába erősködik, hogy szökni akart, betegnek vélik.
Gina a betegszobába kerül és nagyon bántja, hogy nem kezelik szökésként, amit tett. Azt mondják, hogy beteg és félrebeszél.
"– Tessék bemenni a hálóba és benyúlni a matracom alá – mondta Gina. – Ott a búcsúlevelem, nem akartam elmenni szó nélkül. Annak talán Zsuzsanna testvér is hisz. Tessék elhívni apámat, hogy elvigyen innen."
A búcsúlevél lenne a bizonyítéka, de az a holmijával együtt eltűnt a matraca alól.
Az apja civilben érkezett, olyan volt, mint odahaza. Gina zokogva ölelte meg.
Hajda úr cukrászdájában
Gina hatig kimenőt kapott az édesapjával, de nem panaszkodhat. Hajda úr cukrászdájába mennek. Gina arról álmodozik, hogy már vissza se megy. Elmondja, hogy szenved az internátusban és megpróbált megszökni, és újra megpróbálja.
A tábornok ettől megijed és végre elmondja az igazat, hogy miért kell Ginának itt lenni.
"- Nem vihetlek el... – mondta a tábornok - a háborút elvesztettük. A háború rossz célért indult, rossz eszközökkel. Isten tudja, mikor heveri ki a nemzet, pedig még nem vagyunk a végén. .. de be akarjuk fejezni a háborút... "
A tábornok elmondja, hogy ő a katonai ellenállás vezetője és ha Ginat megtalálják és elrabolják, akkor a tábornok vallani fog, hogy visszakapja a lányát. Ezért hozta ide, a legbiztonságosabb bentlakásos iskolába, ahonnan nem is írhat Gina és az apja is mindig másik városból hívja telefonon. Itt is van egy ellenálló a városban, aki majd felfedi magát, ha szükséges, de a tábornok most nem árulja el, hogy ki az. Ha Ginának a nyomára bukkannának, az az ellenálló fogja továbbszöktetni.
Gina megígérte, hogy nyugton marad és kibírja a Matulában. Apja így búcsúzott:
"– Ha nem látnál többé, akkor tudni fogod, hogy szerettelek, és tudni fogod, hogy azért haltam meg, mert ki akartam szabadítani az országot egy olyan háborúból, aminek nem lesznek hősi halottai, csak áldozatai.”
Gina már súlyos titok tudója, és ezt a titkot nem oszthatja meg senkivel sem.
A szobor megszólal
Hamarabb visszaért a Matulába, mert az apjának mennie kellett. Zsuzsanna nővér elvette a csomagját és az uzsonna mellé szétosztotta az osztálynak a süteményeket. Az ötödik osztály viszont még nem bocsátott meg. Az uzsonna után Gina a zongorataerembe ment, hogy szabadidejében zsoltárokat tanuljon. Kis Mari ment oda hozzá és elétette a sütemények árát, amit összeszedett az osztály, mert Ginától nem kell ajándék. Gina nem foglalkozott a pénzzel, csak az érdekelte, hogy Kis Mari adja vissza neki a búcsúlevelet, amit elvett a matraca alól. Bármit megtenne ezért, mindent neki adna vagy "áruló vagyok" felirattal sétálna a kertben vagy a lábát is eltörné. Kis Mari nem érti az egészet, a levelet nem ő vette el.
Gina összeszedi a pénzt és úgy tervezi hogy ő ér először a perselyhez és azt mondja majd, hogy előre összeszedték az adományt és az egészet beleteszi a perselybe.
Később barchobaszerű kérdezz-felelek játékot játszanaak és az első feladvány Gina.. meg akarják alázni az osztálytársai, de Gina vállalja, hogy áruló és nem szégyenkezik miatta.
A lányok közben elkezdik kabátgombokat gyűjteni, hogy legyen mit a perselybe dobniuk. Kőnig tanárúr gombjai is eltűnnek... méghozzá milyen szép világosszürke gombok voltak, mint egy-egy pengő, nehéz lesz újat szerezni helyettük"
Gina este végre nem a betegszobába, hanem a saját ágyába megy aludnia a többiekkel. A saját ágyában észreveszi a matrac alatt a tárgyait és a búcsúlevelet is, amihez pár sor hozzá volt még írva:
"TUDTAM, MIKOR MEGSZÖKTÉL, HOGY NEM MÉGY EL BÚCSÚ NÉLKÜL, HÁT AHOGY HAZAJÖTTÉL HORN MICITŐL, RÖGTÖN MAGAMHOZ VETTEM A HOLMIDAT MEG EZT A BOLDOGTALAN ÍRÁST. TÉPD SZÉT, ÉS BÉKÜLJ KI AZ OSZTÁLLYAL, OLYAN JÓ GYEREKEK. HA BAJ VAN, MIÉRT NEM HOZZÁM FORDULSZ? NEM A TIED AZ EGYETLEN TITOK, AMIT ŐRZÖK.
ABIGÉL "
Légiriadó
Gina a visszakapott holmiját újra a muskátlis ládába rejti, a búcsúlevelet pedig összetépi és a wc-be dobja.
Közben végiggondolja a tanárait, hogy vajon ki lehet Abigél, de nem tudja megfejteni.
Az istentiszteletet egy vendégpap tartja aznap.
A templomból való kivonulásuk előtt mindenkinek pénzt kell dobni a perselybe. De pénz csak Ginánál volt, az egész osztályé. Előreszaladt vele és az egészet a perselybe öntötte.
Ez furcsa volt és Zsuzsanna megdorgálta, hogy meg kellett volna beszélnie vele. Torma Gedeon igazgató úr viszont megdicséri Ginát a tettéért, és elrendeli, hogy az osztályok perselyadományait ezentúl perselypénzesek dobják be, ahogyan Gina kitalálta, mert így sokkal rendezettebb az elvonulás.
Gina bocsánatot kért, hogy tegnap megvádolta a levél-lopással, de Kis Mari nem hatódott meg:
"- Ne hidd, hogy azt játszhatod, hogy te lettél az osztály megmentője."
A délután és a vacsora unalmasan telt, aztán éjjel egykor megszólaltak a szirénák.
Kézen fogva szaladtak az óvóhelyre és féltek. Kis Mari azt gondolta:
"Mi lesz, ha holnap igazi bomba hull? Az apám a fronton, a bátyám is, mi meg nem akartuk megenni a Vitay süteményeit."
Torma Piroska, az igazgató unokahúga azt gondolta, hogy ha találat éri az skolát, akkor senkije se marad és még otthona se.
Gina is megszólalt és bocsánatot kért mindenkitől. Szabó, a kövér lány nagyon sírt a félelemtől és meghatottságtól.
"– Te is bocsáss meg, Gina – sírta Kis Mari." Aztán körbeállták Ginát és mindannyian megölelték. Olyan volt az egész, mintha az élet végén búcsúznának.
Kirándulás
Gina vállalta a terráriumot és az osztályt, az osztály megbocsátott neki.
Torma kivételével mindenkinek van kinti udvarlója, de Torma kicsi korától az iskolában lakik, amióta az igazgató magához vette.
"A sok fájdalmas összeütközés után Gina olyan szoros egységben élt a többiekkel,", mintha 19 testvére lett volna.
"Lélegzetelállítóan izgalmas a tilalmak erdejében élni. Mint az éhes fiatal rókáknak, folyton résen kellett lenniök, hogy a szabályok, az örök ellenőrzés ellenére is csak kicsikarjanak maguknak egy cseppnyi örömet"
Meséltek egymásnak az udvarlóikról, Gina Kuncz Feriről, részletesen ismertette, milyen a szeme, a haja, az egyenruhája, milyen érzés táncolni vele, és Kuncz hadnagy azt mondta, senkinek sincsenek ilyen illatos fürtjei" és kezet csókolt és minden nap látni akarta.
Bánki Anna is az esküvőjét tervezte gondolatban... " a matulások mind itt esküsznek, az imateremben, Horn Mici is itt esküdött annak idején"
A lányok azután azt találgatták, hogy ki lehet Kalmár szerelme és Kőnigé?
Talán a kiránduláson majd kiderül.
"A matulásokat évente kétszer, ősszel meg tavasszal, kirándulni viszik a város közelébe, ahol az iskolának földje, szőlője meg gyümölcsöse van" Most a háborús helyzet miatt kérdésessé vált a kirándulás, de végül a püspök engedélyezte.
Hosszan sétáltak az állomás felé, közben Gina arra gondolt, hogy Kőnig tudott a szökéséről és biztosan elmondta a tanároknak... vagy csak Abigélnek mondta el?
A váróteremben egy csonka-Magyarország térkép volt az elszakított részeivel és alá volt írva, hogy :
NEM, NEM, SOHA!
ezt valaki kiegészítette:
NE ADJÁTOK ODA A FIAITOKAT HITLER MÉSZÁRSZÉKÉBE!
Gina tudta, hogy ezt csak egyetlen ember tehette:
"Az árkodi ellenálló, akire őt rábízták!"
Később amikor Kalmár és Zsuzsanna nővér összehajol, Kőnig láthatóan féltékeny lesz.
Zsuzsanna a virágénekeket szereti. A lányok éneklik a "Sej-haj gyöngyvirágot... a szerelem és az ifjúság és az öröm szebben és gazdagabban árad a friss torkokból, mint bármi vezénylésre".
A termésből a konyhára is jut és eladásra is, amiből a rászoruló diákokat támogatják.
Most is sok almát szedtek. Kamár végig Zsuzsanna nővér nyomában járt, együtt rendezgették a gyerekeket. Azonban Kalmár valamivel megbánthatta Zsuzsanna nővért, mert ő előre ment és egy külön puttonyba almát válogatott a püspöknek.
A hátára segítik a nehéz terhet és mind boldogan bóklásznak a síneken. Zsuzsanna nővér hosszú szoknyája beakad egy kiálló vasdarabba és a mélybe zuhan a vasúti töltésről.
A fején sebesül meg, de jól van. Most kicsit Kőnigért aggódnak, mert majdnem elütötte a vonat.
Kőnig idétlenül viselkedik, ezért Kalmár rákiabál és a térdére ülteti Zsuzsannát, hogy az orvos elláthassa a sebét.
Már a vonaton zötykölődnek, amikor Zsuzsanna áthívja magukhoz Kőniget, de Kőnig nem megy.
A gyerekek megmosolyogják. Gondolatban már összeboronálták a diakonisszát (Zsuzsannát) és Kalmárt.
Groteszk portré
Házi dolgozatot kellett írni a lányoknak "Levél a frontra" címmel. Ezt a fogalmazást 1943-ban minden iskolában megírták. Az volt a feladat, hogy a gyerekek írjanak biztató sorokat a katonáknak a frontra. Gina is írt a katonáknak, hogy álljanak helyt, és ne sajnálják a vérüket, mert az életben maradottak majd hűségesen megőrzik őket az emlékezetükben.
Mire megírta, elment a jókedve.
Gina mesélt a régi iskolájáról, a a Sokoray Ataláról. Gina elmondta, hogy volt egy jól fogalmazó osztálytársa, aki mindig két dolgozatot írt: egyet az iskolának egyet meg magánhasználatra, afféle gúnyos fogalmazást is. Megírta például az iskolának, hogy esténként ülnek a nagymamájával a kályha mellett és nézik, ahogy szunnyadozik a parázs. De a titkos dolgozatba azt írta, hogy a nagymama örökké bulizik és ő keveri a legjobb koktélokat és úgy táncol, hogy mindenki kidől mellőle. (Ez persze csak vicc, de sokkal érdekesebb, mint a valóság.)
Kőnig kiadja a feladatot, hogy "Portrét" kell írni, egy jellemzést valakiről. A lányok már tudják, hogy két dolgozatot írnak majd: egyet beadnak a füzetükben valamelyik szülőjükről, nevelőjükről, egyet pedig egy tanárról írnak, ez körbejár közöttük és nagyot nevetnek rajta. Ezek a dolgozatok készültek a tanulószobán, amikor két fontos vendég, a püspök úr és a nagytiszteletű úr váratlanul belépett. Éppen Gináékkal szemben ült le a püspök.
"– Végünk van – mondta Torma. – Ha kinyitja a füzetemet, és felemeli az itatóst, nekem végem. Kicsapnak."
Gina pedig arra gondolt, hogy már megint miatta fogják bántani az osztályt.
Hiába imádkoztak, a püspök kezébe vette Gina füzetét és hangosan olvasta a Kőnigről szóló sorokat, hogy: "„…a divatot élénk figyelemmel kíséri, meglátszik remek füles sapkáján, választékos ízléssel vásárolt nyakkendőin. Szellemének sziporkázó élessége egyenesen közcsodálat tárgya, melyet csak marcona férfiassága és legendás bátorsága múl felül. ...ki tudna ellenállni ennek a daliának, akire bárki nyugodtan rábízhatja az életét, kivéve, ha jön a vonat, és megérett az alma"
Gina majd elsüllyedt szégyenében. Azután a püspök úr az őróla írt jellemzést olvasta fel Torma füzetéből: "Fekete ember fekete ruhában feketét nevet, és feketét tüszköl, és feketét álmodik..."
Kőnig mentette meg a helyzetet, azt mondta, portrét kellett írniuk. "Szabályos vagy groteszk portrét."
Ezt a püspök kissé korainak tartotta, de a botrány elmaradt, hiszen csak a feladataikat végezték.
A büntetésüket megkapták: Gina ötszázszor leírja, hogy "A csúfolóknak nem ül ő székében.” Torma pedig minden egyes sornak fekete kezdőbetűt rajzol.
Kőnignél. Abigél újra megszólal
A lelki furdalással terhelt nehéz éjszaka után reggel nehezen kelt Gina, de Bánki segített neki, hogy ne késsen el.
Éppen kezdődött volna az óra Kalmárral, amikor Zsuzsanna lépett be a terembe, "rá se mosolygott az osztályra", csak Kalmárt kérte, hogy derítse ki, mi történt tegnap, mert Kőnig urat megalázták.
Kalmár azonnal elmondott egy szentbeszédet az irgalomból hazudó önzetlen Kőnigről, de közben arra gondolt: "Ezért az emberért, aki az iskola bohóca, még megtorlásra is képes vagy, Zsuzsanna... nem kell, amit én kínálok, és amellé állsz, aki annyira nem érdemli?"
Gina felállt és "elmondta, hogy mi az a Sokoray Atala-féle kettős dolgozatírás, és azt is, hogy ő ajánlotta az osztálynak, valósítsák meg itt is. " Mindenki írt gúnyos fogalmazást, de azokat már megsemmisítették.
Kalmár kapva kapott az alkalmon, hogy tovább alázza Kőniget. Át kell menniük Kőnighez, és Gina "közli a jó tanár úrral, hogy gyalázatos módon kicsúfolta őt, és ezért alázatosan bocsánatot kér, Zsuzsanna testvér füle hallatára."
Zsuzsanna már kicsit bánta, hogy nem hagyta elhalni ezt az ügyet, most megint Kőnigben lesz rossz érzés miatta.
"Gina most jár életében először a tanári lakrészben." Nagyon kellemetlenül érzi magát, mert úgy gondolja, hogy ez a színjáték nem Kőnignek szól, hanem Kalmár és Zuzsanna kellene, hogy tisztázzák az érzéseiket.
Gina bűnösnek nevezi magát, Kőnig azonban nevet és továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy ő adta a félreérthető feladatot és az volt a célja, "hogy ilyen nehéz időkben ne búsítsuk el sem a püspök urat, sem az igazgató urat."
Azután megkínálja a vendégeit aszalt szilvával, amit Horn Micitől kapott.
Kalmár csalódik, hogy nem sikerült megsértenie Kőniget, hisz nem foglalkozik az üggyel.
Zsuzsanna pedig csalódik Kőnig közönye és Horn Mici ajándéka miatt.
Gina este lefekvés előtt még belenéz a leckefüzetébe, és üzenetet talál benne:
NE LEGYEN TÖBB BOTRÁNY, A TESTÜLET TÖBBI TAGJA MEG AZ IGAZGATÓ NEM KŐNIG.
EZ PARANCS.
ABIGÉL.
Az összetört akvárium. Búcsú a tábornoktól
Ezen a különös szerdán érthetetlen dolgok történtek.
Először is valaki betört az igazgató irodájába és leverte az akváriumot. A halak elpusztultak, de Mráz, az üveges azt mondja, hogy javítható a törés. Az irodából látszólag nem hiányzik semmi, sem az irattartóból, sem a páncélszekrényből.
Valakinek fel kell takarítania az irodát, amíg a többiek latindolgozatot írnak. Kalmár Ginát jelöli ki, mert a szívébe zárta mióta azt hiszi, hogy mindketten lenézik Kőniget. Gina sokáig keresi a megfelelő seprűt és rongyot "csak nem őrült meg, hogy visszamenjen latin dolgozatot írni, mikor ilyen lehetőségei vannak!" Nehezen takarított, meghatottan nézte a "csillogó kis holttesteket, amelyek némán esdekeltek még egy csepp életért."
Vajon miért tört be valaki az igazgató irodájába csak azért, hogy lelökje az akváriumot?
Gina nem úszta meg a dolgozatot. Zsuzsanna délután megíratta vele és nagyon rosszul sikerült neki.
Ezután az apja látogatta meg váratlanul és későn, már vacsoraidőben. Vitay tábornok is kapott egy terítéket és étkezés után beszéltek Ginával.
A tábornok hozott egy kis csomagot Mimó nénitől csupa illetlen holmival: rúzs, parfüm, színes ceruza és egy markazitszemű mókust ábrázoló brosstű volt a csomagban (markazit= szürkés kristályszerű drágakő)
Gina mesélt a sikereiről és hogy kibékült a lányokkal és már nagyon jól érzi magát... de érezte, hogy az apja feszült és nem meri kimondani azt, amiért idejött.
A tábornok az esti áhitaton is ott volt és a lánya kezét fogta.
Gina "kikísérhette apját a kapuig. A kert már ígérte a havat, még nem esett le, de az illata ott úszott a levegőben."
– Most búcsúzz el tőlem, és ne sírj. Olyan fontos szakaszába érkeztünk annak, amit
csinálunk, hogy sokáig nem jöhetek el hozzád telefonálni se merek.. Karácsonykor itt leszek, ha csak egy mód van rá... Ha nem jövök, akkor nem jöhettem, nem lehetett. Megígéred, hogy nem csinálsz esztelenséget? Hogy kivárod?"
A tábornok nézte Ginát bánatos szemekkel és Gina nézte őt ugyanazzal a fájdalommal. "Fogalma se volt róla, hogy nem találkozik vele soha többé."
Miklós-napi istentisztelet
Andrásnapi-jóslást, csillagírást csinálnak a lányok papírcsillaggal. A csillag sugaraira ráírják a férjjelöltek nevét és a párna alá teszik, mindenki a saját csillagát. Mindenki letépi a csillag egyik sugarát, amit csak reggel szabad megnézni, de sajnos Zsuzsanna nővér elveszi a csillagokat és begyűri a zsebébe.
Másnap Torma Gedeon közölte a nagytiszteletű úrral, hogy tekintettel az állam és az egyház közös örömére, intézetüket érte az a megtiszteltetés, hogy a kormányzó nevenapját az ő istentiszteletükön üli meg.
Közben feltámadt a hideg Északi szél, kitört egy ablakot és kihűtötte a templomot. Nagyon fel kellett öltözniülk másnap. Mráz, az üveges még nem pótolta az üveget.
Egyszerre és pontosan lépve keresztezték egymás útját a matulások, akik kék ruhában a fehér templomba mentek és a kukurikúk, akik a téglatemplomba igyekeztek.
Gina most élte át először a "Matula tekintélyét és hatalmát, mert elsőnek ők, az ősi intézet vonultak be vezetőikkel, s csak utánuk a világi hatóság, akik nem tartoztak a Matulához".
Amikor mindenki helyet foglalt a templomban, a"„Drága advent, köszöntünk" éneklésére készültek, de az énekmutató tábla a 72. zsoltárt mutatta. A kántor is mást játszott...
Gina hamar rájött, hogy ez egy üzenet. A lázadó üzenete. Közben már javították az énekmutató táblákat, de Gina óvatosan kinyitotta az énekeskönyve tartalomjegyzékét, és jelet kapart oda, ami következett volna még. "Mit dicsekedel gonoszságban, te hatalmaskodó? Mit fuvalkodol fel magadban, nagyravágyakodó? Meg is ront majd az Isten téged..."
A kormányzónak kér hát bölcsességet az ismeretlen, aki átrendezte az énekek tábláját; törvénytiszteletre biztatja, és a béke áldásairól beszél neki a neve napján, ami a népnek gyászünnep.
Ginát ebben a nagy hidegben is elöntötte a melegség. "A vágy, hogy egyszer a szemébe nézhessen annak a valakinek, aki ilyen elképesztően bátor, aki ilyen világraszóló botránnyal mutatott orrot mindenkinek, holott nyilván vadásznak rá ebben a városban, kipirosította, átmelegítette, pedig igazán nagyon fázott a templomban."
Visszafelé sétálva Kőnig fújta az orrát és zsörtölődött, hogy Mráz miért nem csinálta meg az ablakot még tegnap.
Okmányok
Az írónő kicsit előre megy az eseményekben és elmondja, hogy már két éve figyelte a "defenzív osztály" Vitay tábornokot, Ginát pedig karácsony óta.
1944 március 19-én a tábornokot külföldre hurcolják és megölik, ezért már Ginára nincs szükségük.
(A defenzív osztály = nemzetvédelmi osztály, ez azt jelentette, hogy a hitleri ideológia alapján megkezdődött a zsidóüldözés, a nemzet "faji tisztaságára" való törekvés.
Magyarország akkori vezetése azt mondta, hogy a háború az egyetlen útja annak, hogy visszakapjuk hazánk tőlünk elszakított kétharmadát.
Az Abigél mögött álló személy a hitleri diktatúra és az embertelen háború ellen lázad, segíti a zsidókat.)
Most a történetben még karácsony van, Gina bibliajelet hímez az apjának.
Bánki Annát meglátogatja az anyja és a kislány nagyon szomorú lesz, de nem meri elmondani az okát se Ginának, se Abigélnek.
Gina azonban tesz egy üzenetet Abigél korsójába, hogy baj van Annáéknál. Közben Kőniggel találkozik. Azután látja, hogy "Bánki beszél a nyolcadikos Kriegerrel, a hatodikos Zelemérrel és a harmadikos Kunnal, mindhárom lány arca elkomorul."
Az utolsó tornaóra után a tornazsákban Gina okmányokat talál, és Abigél levelét:
AZON AZ ÉJSZAKÁN, AMIKOR AZ IGAZGATÓ ÚR AKVÁRIUMA LEESETT, VALAKI ÁTVIZSGÁLTA A TANULÓK IRATAIT, ÉS KIEMELTE AZOKNAK AZ OKMÁNYAIT, AKIKNEK SZÁRMAZÁSUK EGY ERKÖLCSTELEN RENDELET ÉRTELMÉBEN HÁTRÁNYT VAGY VESZEDELMET JELENTHET. HA ÉSZREVESZIK, HOGY AZ IRATTÁR NEM TELJES, ÉS AZ ÉRINTETT TANULÓKTÓL ÚJRA KÉRIK OKMÁNYAIKAT, EZEKET KELL BENYÚJTANIOK A RÉGIEK HELYETT. JUTTASD EL ŐKET AZOKHOZ, AKIKET ILLET, ÉS MONDD MEG BÁNKINAK, HOGY A SZÜNET VÉGÉN TÉRJENEK IDE VISSZA MIND, EZ AZ EGYETLEN HELY, AHOL BIZTONSÁGBAN VANNAK, SOKKAL NAGYOBBAN, MINT A SZÜLŐI HÁZBAN, ÉS MONDD MEG AZT IS, HOGY AZOK, AKIK EZEKET AZ ÚJ IRATOKAT SZEREZTÉK NEKIK, GONDOSKODNAK MAJD A SZÜLEIKRŐL IS. ÚGY VIGYÁZZ, HA NEM LESZEL ELÉG ÜGYES, VESZEDELEMBE SODROD BÁNKIT, KRIEGERT, KUNT MEG ZELEMÉRT, ÉS MÉG EGYSZER NEM BIZONYOS, HOGY TUDOK MAJD SEGÍTENI.
ABIGÉL
Gina magára kötötte az okmányokkal teli füzetét és úgy csempészte be Bánkinak az ebédlőbe.
Ő maga (Gina) nem volt közvetlen veszélyben, de nagyon hálás volt Abigélnek, hogy így megbízik benne és ekkora feladatot bízott rá.
Aznap nagyon várta Gina az apját, de nem jött és nem is hívta őt.
Másnap a bibliaversenyen Bánki mind az ötven Biblia-idézetet felismerte, Gina csak 26-ot. Amikor Gina gratulált a győztesnek, Bánkinak, Bánki Anna úgy ugrott a nyakába, hogy Zsuzsanna nővér fejtette le róla a lányt.
A tábornok telefonált, hogy nem tudja hazavinni Ginát az ünnepekre, "mert a villában felrobbant a kazán." Gina tudta, hogy az apja menekül, mert kandallóval és cserépkályhával fűtenek.
Gina sírt és az osztály azt mondta, hogy bárki szívesen hazaviszi magukhoz az ünnepekre.
Gina Bánkival ment volna, de "megígérte, hogy nem hagyja el az intézetet, csak az apjával, vagy azzal a valakivel, akit az apja küld érte."
Az úrvacsorán Gina "fogadta a többivel együtt, amit a szertartás megkívánt, ám semmit sem érzett az ünnepből, csak ólmos, tanácstalan szomorúságot."
Gina "mosolyt kényszerített, és utánaintegetett a távozóknak. ... azután Tormával ketten úgy járkáltak a kongó folyosókon, mint két kísértet."
Karácsony
Csak néhány tanár maradt az iskolában. még a szakácsnő is szabadságra ment. Ezért a lányok Erzsébettel főztek és a takarítás nagy részét is vállalták.
A lányok megtudták, hogy Kőnignek egy egész könyvtára van különböző nyelvű könyvekkel. Gigus tanárnőnek sok porcelánja van és ékszere. Kalmárt a magyar történelem érdekelte, Thorma Gedeonnak pedig fekete előszobája volt és benne fekete faragások.
Az asztalán ott volt mind a nyolc osztály összes magyardolgozat-füzete, mert az igazgató úr beleírt néhány sort mindenkinek az új évre.
Gina és Thorma kaptak kimenőt a vásárláshoz, mert szenteste illő volt mindenkit megajándékozni.
A tanároknak csak apróságokat, a naptártokot, az inggombtartót és atűpárnát illett adni, de a lányok egymásra is gondoltak. Torma vett egy csúnya gipszkutyát Ginának az összes pénzéből, Gina pedig vett színházi lapokba való kacér hálóinget Thormának.
"Ennek a Tormának nincs egyetlen világi darabja sem, hiszen itt nőtt fel a nyomorult az erődben."
"Huszonnegyedikén hajnalban óriási hó esett megint, a konyhafolyosóra reggeltől fogva szegfűszeg és vanília illata áradt, ami azonnal könnyet csalt Gina szemébe, ahogy megérezte. Ünnepszag volt, karácsonyillat."
Vacsora után csendesen visszavonult mindenki. Gina úgy tervezte "Most majd rádiót hallgat vagy gramofonál." (akkoriban ezek voltak a csodák... gramofonál = gramofont hallgat, zenelemezeket régi tölcséres lemezjátszóról)
Kalmár szeretett volna Zsuzsannával maradni, de ő elutasította.
Amikor Zsuzsanna nővér visszaért a szobájához, a kilincsre akasztva talált egy kis selyempapírba csomagolt ékszerdobozt.
Gina a szobájába ment és "beírta mindenes füzete közepére, a kitéphető dupla lapra: Kalmár Péter és Molnár Zsuzsanna jegyesek."
Meghallotta, hogy Gigus tanárnő telefonál. Utána derűs arccal sétált el a folyosón, bizonyára férfival beszélt.
"...eszébe jutott, hogy az ügyeletes szoba, ahová be volt kapcsolva a városi vonal, ott állt üresen."
"Felhívta a főpostát, és kérte, hogy kapcsolják össze a Matula intézetet a telefonszámukkal. Arra vágyott, hogy meghallja az édesapja hangját, csak egyetlen pillanatra, csak a lélegzését... de csak várt és várt...
Közben kintről léptek hallatszottak két irányból. Zsuzsanna és Kőnig találkoztak össze az ajtó túloldalánál:
"– Maga adta? – kérdezte Zsuzsanna hangja.
– Jegygyűrűt? Én? És éppen magának, Zsuzsanna?
A diakonissza hallgatott. Gina elképzelte, hogy borul vérbe az arca, hogy szégyenkezik. De megérdemli. Kőnig, a gyáva, az érzelgős, tud az brutális is lenni, elutasító. Nem volt elég leckének, mikor ősszel utána ment a vonaton?
– Az egyetlen nő, akit én feleségül vennék, az Horn Mici – mondta Kőnig –, csak sajnos, nem jön hozzám. Most is hozzá sietek fagyújtásra. Menjen be a társalgóba, testvér, vigasztalja meg Kalmár Pétert. Ő csináltatta magának ezt a gyűrűt...
(aztán folytatta:)
... Hagyjon engem békében, ne járkáljon utánam, ne legyen hozzám ilyen jó. Nem is érdemlem, nincs is értelme."
Gina nem úszta meg telefonálást. Éppen kapcsolták volna, amikor belépett Kőnig és kivette a kezéből a telefont. Dulakodtak, Gina nem akart lemondani az apja hangjáról Szenteste. Kőnig egy csokor fehér orgonát vitt volna Horn Micinek, de Gina a csokrot összetaposta mérgében.
Belépett Zsuzsanna is a dulakodás hangjaira és visszakísérte a szobájába Ginát.
Gina nem enyhült. Elmondta, hogy mindent hallott és hogy gyűlöli Kőnget.
Megérkezett Torma és Zsuzsanna otthagyta őket.
Torma nagyon örült a hákóingnek, azonnal fölvette és teljesen passzolt, csak kicsit hosszú volt.
Máris kitalálta neki Torma a fürdőszobai rejtekhelyet.
"Gina Úgy irigyelte Tormát, milyen boldog, ő nem érzett mást, csak ólmos, tehetetlen szomorúságot."
Gina fogságot kapott a telefonálásért és a tiszteletlen viselkedésért, nem mehetett ki a városba, pedig Tormát kétszer színházba, egyszer pedig hangversenyre vitték.
Kőnig nem akarta, hogy büntessék, de Zsuzsanna szerint elfogadhatatlan a viselkedése.
A többiek Horn Micinél töltötték a szilvesztert. Gina pedig Zsuzsanna mellett olvasott.
Horn Mici küldött süteményt Ginának, de őt nem érdekelte. Bánki is küldött valamit még otthonról, de az nem érkezett meg.
Kalmár komolyabb, tartózkodóbb lett a jegygyűrűs kísérlet óta.
1944-ben korán érkezett a tavasz. "Március tizenötödikén megkoszorúzták Petőfi szobrát és a honvédsírokat. A katonatemetőben már nyílt az ibolya... az elesett hősök emlékművén egy rémes tartalmú hadijelentés lógott az oroszlán nyakában." Gina az apjára gondolt, de már nem is sírt.
Kalmár felderült arccal azt mondta:"A háború új szakaszába érkeztünk! .. A németek itt fognak állomásozni az iskolánál.
Gina remélte, hogy végre hírt kap az apjáról.
A következő mise alkalmával ismerős arcot pillantott meg a karzaton. Kuncz Feri nézett vissza rá.
Éjféli randevú
Gina tudta, hogy Kuncz Ferenc hadnagy miatta jött ide. Csak az apja mondhatta el, hogy itt van. Gina alig mert rápillantani, nem akarta, hogy kiderüljön, hogy ismerik egymást. A lányok azt hitték, hogy a szép idegen Kis Marit nézi.
Amikor kimennek a templomból, Feri felmutatja Ginának a zsolároskönyvét, azután ügyetlenül kiüti Gina kezéből a zsoltárt és a sajátját adja a kezébe, amiben üzenet van tőle:
"Zsini – olvassa Feri sorait (így se szólította senki azóta, hogy Marszell elment) –, a tábornok úr nagybeteg, hozzá kell vinnem, ...de nem engednek be. Ma délután ismét megkísérlem, de ha nem hagynak magával beszélni, legyen éjfélkor annál a kis kertkapunál, aminek nincs kilincse, csak zárja. Ott fogom várni, kívül a falon. Kezét csókolja: Feri.”
Gina haragos lett, félreismerte "a Matulát, ezek nem emberek, ezeknek nincs lelkük, könyvek meg törvények vannak a helyén, iskolai szabályok gyűjteménye"... Feri napok óta próbálkozott és nem engedték hozzá.
Gina tudta, hogy ki kell szöknie éjjel, mer Feri megint nem jutott be.
Még karácsonykor, amikor hazamehettek, Bánki írt egy levelet Kuncz Ferenc hadnagynak, hogy:
"Igen tisztelt Hadnagy úr! Értesítem, hogy Vitay Georgina Árkodon tartózkodik a Matula János intézetben, nagyon boldogtalan, mert se leveleznie nem szabad Önnel, se karácsonyra nem vitték haza. Bizonyára örülne, ha Ön kimódolná, hogy láthassa. Üdvözlettel egy jóakarója."
A lányok éjjel eljátszották, hogy Torma rosszul van, szegényt még meg is hánytatták... amíg mindenki ezzel foglalkozott, Kis Mari segítségével Gina hálóingben, harisnyában kiszökött a hadnagyához.
Csak a kulcslyukon keresztül beszélgettek, de Feri úgy beszélt, mintha meg akarná szöktetni Ginát. Gina mondta, hogy az apja azt kérte, hogy csak az árkodi ellenállóval hagyja el az iskolát.
Feri erre azt mondta:
"– Hónapok óta itt vagyok!... Árkodon, a tábornok úr áthelyeztetett, hogy a közelében lehessek, és vigyázhassak magára. Én itt végzem azt, amit ő Pesten. Nem érezte a közelségemet?"
A beszélgetés kicsit fura, nem esik szó szerelemről, csak Gina apjáról.
A hadnagy azt mondja, hogy másnap éjjel megszökteti Ginát és mennek az édesapjához.
Gina visszaszalad az ablakhoz, ahol Kis Mari felhúzza és már benn is vannak a hálóteremben.
És a lányok máris faggatják:
"– Megcsókolt? A Bánki levelére jött? Imád? Eljegyeztétek egymást? Szóról szóra mondd!
Gina nem merte megvallani, hogy Feri elfelejtett szerelemről beszélni, és hogy Bánki szívessége felesleges volt, Feri az ő idekerülése óta itt szolgált már Árkodon."
Gina tudta, hogy ez az utolsó éjszakája a Matulában, de a lányokat nem akarta beavatni, hogy ne legyen belőle bajuk.
Elcsendesedtek és Zsuzsanna még rájuk nézett. Gina úgy gondolta "a száműzetés ideje letelt, holnaptól fogva ismét kinyílik előtte a világ."
Az árkodi ellenálló
Kis Mari és Torma, Bánki és Gina azt vitatják meg, hogy ki tudjon még a szökésről. "Torma, a félénk, azt mondta, ez olyan főbenjáró valami, hogy ők randevúhoz segítik az egyik társukat, hogy egyszerűen nem szabad az osztály minden tagjával közölni."
Másnap Gina hazugsággal kezdi a napot: mindenkinek elmondja, hogy szerelmet esküdtek egymásnak Ferivel, aki megígérte, hogy várni fogja.
Gina maga is meglepődik, hogy mennyire kötődik a Matulásokhoz. Most jó akar lenni mindenkivel. Még "Kőnig óráján sem csinál semmi rosszat, nem levelezik, nem rajzol, nem firkál, nem ásítozik, nem mereng ki az ablakon, hanem életében először figyelmesen végighallgatja, mit magyaráz." Sőt, aktív, ami Kőnignek gyanús.
Segít Szabónak a francia dolgozatban és a délutáni sétán betér egy cukrászdába, hogy süteményt vegyen az osztálynak és Zsuzsannát meglepi egy cserép jácinttal.
Zsuzsanna nem fogadja el a virágot, azt javasolja, hogy inkább az igazgató úrnak adja a névnapjára. Ez szép gesztus lehet azért is, mert Ginát először dicsérte meg kiemelten az igazgató az eredményeiért.
Gina kiteszi Torma Piroska betegágyára a Mimó nénitől kapott kincseit: a parfümöt, a rúzst, a fésűt, a színesceruzát, a mókusos brosstűt és azt mondja, mindent neki ad. Torma nem érti, de nagyon örül. Ekkor belép Kőnig és felháborodva elviszi a kincseket. Nem telt bele egy perc és már ott is van Zsuzsanna, hogy kérdőre vonja a lányokat: "Miért nem látta eddig ezt a cifra és Istennek nem tetsző portékát". Torma kiborul és könyörög, hogy inkább őt büntessék meg, mert a portéka már az övé, mert Vitay neki adta, mert mindenét neki adta és ő a legrendesebb ember a világon.
Zsuzsanna ott Kőnig előtt kikel magából, hogy mindenkit megbüntet, erre Gina odahajol Tormához és megöleli: "Isten áldjon meg, drágám!" - mondja, ez a legfelháborítóbb.
De Gina mindenkire csak szeretettel tud gondolni. Nem izgul, nagyon bízik Feriben. Kilopódzik a folyosóra és szalad végig az útvonalon, hogy "mire a fehér templom elüti az éjfélt, ott legyen a kapunál. Feri is ott van és kicsit vár, míg mindenki elmegy az utcáról. De amikor a kulcsot elfordítja a kapuban, többen is rárontanak, és elfogják. Gina visszaszalad a szobába és bebújik a paplan alá és zokogni.
Zsuzsanna azt hiszi, hogy a büntetés miatt sír, amiért tiltott tárgyakat ajándékozott Torma Piroskának. De Gina a bizonytalanság miatt sírt: Mi lesz vele és mi lesz Ferivel?
Zsuzsanna nagy sokára elbúcsúzik és Gina végre megnézheti, hogy mi nyomja az ágyban a hátát. "Ott villog a lepedőjén egy ezüst hamutartó, ugyanaz, amit maga vett az apjának, mikor Árkodra utaztak"
Abigél levele is ott van:
"EZT A HAMUTARTÓT, AMIT EGY KIS SZOLNOKI ÉKSZERÉSZNÉL TE VETTÉL NEKI VISZONZÁSKÉPPEN EGY HOLDACSKÁRA, APÁD HAGYTA NÁLAM, HOGY RÁISMERJ, ÉS TUDD BELŐLE: VELEM BESZÉLT, RÁM BÍZTA AZ ÉLETEDET. MOSTANTÓL FOGVA ÉN RENDELKEZEM VELED, MERT APÁD AZ ELSŐK KÖZT VOLT, AKIKET A NÉMETEK 19-ÉN LETARTÓZTATTAK. KUNCZ HADNAGY 20-ÁN ÉRKEZETT ÁRKODRA, HOGY TÉGED KICSALJON AZ INTÉZETBŐL, S A TE SZEMÉLYEDDEL PRÓBÁLJÁK RÁVENNI APÁDAT, HOGY ELÁRULJA, KIK A KÜZDŐTÁRSAI. HA NEM VIGYÁZTAM VOLNA RÁD, AZÓTA TÚSZ VAGY, S VELED ZSAROLJÁK A TÁBORNOKOT. HOGY MIKOR MIT TÉGY EZENTÚL, ÉN SZABOM MEG, S AMIT ÜZENEK, AZ OLYAN, MINTHA APÁD PARANCSOLTA VOLNA. NE MOCCANJ, NE TÖPRENGJ, VIGYÁZOK RÁD. MARADJ BÉKÉN, MÍG ÚJRA HALLASZ RÓLAM.
ABIGÉL
Kuncz Feri a matulában
Bár Zsuzsanna igyekezett eltitkolni Gina újabb vétségét (a cifra tárgyakat), reggel mégis Kalmárhoz kellett mennie. Ginának összeállt a fejében, hogy mennyire naiv volt és milyen csúnyán átverték... hogy Kuncz hadnagy csak "hadügyminisztérium kémelhárító osztálya megbízásából" udvarolt neki, hogy a tábornok közelében legyen, és ővele zsarolhassák a tábornokot.
Ahogy nézte Gina az asztalon az Istennek nem tetsző tárgyakat, arra vágyott, hogy olyan biztonsággal elzárják őt, ahová már Feri nem ér el.
De Feri bejutott a Matulába és meghallgatást kért az igazgatótól. Addig Ginát kiküldték és lesből figyelte Ferit,és kihallgatta a beszélgetést:
"Parancsom úgy szól, hogy egy növendékét, Vitay Georginát nagybeteg apjához kísérjem." Az édesapját autóbaleset érte.
"Tegnap szívbaja volt, ma autóbaleset érte. Harmadszor vajon akkor mi baja lesz az apámnak?" - gondolta Gina
"– Nagyon beteg – folytatta Kuncz Feri. – Olyan beteg, ismétlem, hogy személyesen nem jöhet el érte. Igazgató úr nem vállalhatja a felelősséget, hogy a gyermek nem látja többé az apját, ha a tábornok úr nem épülne fel többé.
– Szomorítana, ha ez bekövetkeznék – szólt az igazgató –, ebben az esetben nekem kell majd erről elszámolnom Isten ítélőszéke előtt. Vitay tábornok ugyanis azt az utasítást adta nekem, hogy akkor sem adhatom ki másnak őkívüle a gyermeket, ha ő haldoklik, vagy ha neki halálhíre érkeznék, a kislánynak még a temetésére sem szabad elmennie. Így kívánta, ez volt köztünk a megállapodás. A gyermek három év és három hónap múlva hagyhatja el először az intézetet az apja nélkül, mikor már leérettségizett. Ennyi időre fizették ki az internátusi és tandíját is."
Torma Gedeon elzárkózott tehát a kéréstől, erre Kuncz Feri megfenyegette és elviharzott megkeresni a püspököt.. Az igazgató pedig Kalmárhoz fordult:
"- Kalmár tanár úr, Vitay Georgina további utasításomig nem léphet ki az utcára többé, sőt, ami a legnagyobb büntetés, ami egy tanulót érhet, eltiltom még a templomi istentiszteletektől is. Vitay fogoly."
Vitay engedelmes és boldog fogoly. Széles mosollyal ér vissza az óra közepén.
Gedeon napja
1944. március 29, Gedeon napja van. A sétára nem mehetett Gina, most azon gondolkozik, hogy vajon hol lehet az apja és próbál erős maradni.
Váratlan vendég, Horn Mici érkezik süteménnyel és borral névnapot ünnepelni. Azt mondja:
"- Ma minden lesz, Gedeon, táncolni fog a Matula, finom tésztát eszik és mulat. Kérek szépen vacsorát én is!"
Horn Mici hamar hangulatot csinál és senki se bánja... talán csak a féltékeny Zsuzsanna.
"– Isten éltesse, igazgató úr, adjon sok boldog névnapot, hogy az emberi kor végső határáig itt állhasson ennek az intézménynek az élén, amely annyit ad mindenkinek, akit csak felnevelt, hogy megőrzi gyermekkora emlékeit mindhalálig.
- Ugyan meddig leszek a helyemen – töprengett Torma Gedeon –, ha nem adom ki Vitay Georginát?"
Kőnig nem is leplezte az érzelmeit, szünet nélkül fecsegett Horn Micinek. Zsuzsanna igyekezett másfelé nézni.
Azután Horn Mici megtáncoltatott mindenkit, a tiltás ellenére még Ginát magához hívta táncolni.
"– Ma este meg fogsz szökni – suttogta Horn Mici, és közben mosolygott, és integetett a nevelők asztala felé –,...menj be Zsuzsanna szobájába, és lopd el az ünneplő ruháját...Kilenckor nyitva lesz a vaskapu... Mosolyogj!...." És közben táncoltak és Horni Mici beszélt:
- Rákényszerítik a püspököt, hogy kinyissák a katonák előtt a Matula ajtaját. Azt mondják majd, nemzeti érdek, hogy kiadjanak téged a németeknek, akik elvitték az apádat. Azonnal el kell tűnnöd, méghozzá úgy, hogy ne sodord veszélybe Gedeont. Ha megszöksz, arról nem tehet senki, hiszen mindig engedetlen voltál.
"Az én házamba menj, üresen fogod találni, én itt maradok az öregasszonnyal, hogy fedezzem a szökésedet. Magadnak kell kinyitnod a kaput. Itt a kulcs. Most tettem a tenyeredbe. Fogod?"
Horn Mici gondoskodik róla, hogy lekösse a tanulók és a tanárok figyelmét, társasjátékközben a fal felé fordulnak, egy történetet írnak és rajzolnak ...Gina még utoljára végignéz az arcokon és igyekszik mindenkit megjegyezni, megőrizni a szívében,.
Egy évvel később tér vissza ebbe az iskolapadba Kis Mari és Torma közé.
"Volt, akit nem látott már soha többé, bálványukat és kedvencüket, Kalmárt, akit behívtak pár nap múlva, és aki a Kárpátokban esett el; és nem látta többé a nagy Aradit sem, mert a nagy Aradi, aki olyan délcegen vitte az iskola lobogóját, elpusztult még azon a nyáron a bombázásban; de nem találkozott Erzsébet testvér bennégett a Matula keleti szárnyában, mikor a könyvtárat próbálta menteni."
Gina már próbál kisurranni a szembekötős játék közben, ekkor belép Ruppert (aki a kukurikú igazgatója) és azt mondja, hogy jó ötlet a búcsúest, hiszen holnap mindenki hazamegy az érettségizők kivételével.
A Gedeon-nap estéje ebben a fura kettősségben telt: benn a jókedv és nevetés vidám forgataga és kinn sötétség és félelem, amíg Gina elér Horn Mici házához vezető utcáig, ahol megszólítja egy férfi.
A férfi a jótevője, Wallner, aki figyelmezteti, hogy másik útvonalon kell eljutnia Mici házáig, mert a hadnagy úr meg az emberei körbesétálnak a Matula körül, és el akarják kapni.
Abigél
Olyan úton megy Gina, amin sosem járt. Egy segítő hang figyelmezteti, hogy ne siessen, mert feltűnő.
Végre odaér a házhoz, és észreveszi, hogy a köténye zsebében felejtette a házkulcsot.
Retteg.. mindenütt katonák keresik az ellenállót és ő ott van egyedül az éjszakában a diakonissza ruhájában.
Egy férfi közeledik, és Gina egyszerre kívánja, hogy tűnjön el az az ember, ne lássa többé, és azt is, hogy legjobb volna, ha mindjárt meg is ölné, mert sem a félelmet, sem a reménykedést nem tudja már elviselni.
Odalép hozzá a férfi és a kezébe adja a főkötőt, amit Gina útközben elhagyott. Kulcsa van a házhoz és beengedi Ginát.
A férfi új okmányokat ad a kezébe. "Tessék az irataid, tanuld meg, ki vagy." Mostantól Makó Annának hívják. Új szülei az okmány szerint római katolikusok.
A következő pillanatban megérkezik Horn Mici az öregasszonnyal, Rózával.
A férfivel jó barátokként üdvözik egymást. Ő Mráz, az üveges... az árkodi ellenálló, és ő az, akire Vitay tábornok a lányát bízta. Gina boldogan ölelte meg Horn Micit, akiről azt gondolta, hogy nem csak az ő jótevője, hanem ő Abigél.
Közben Wallner kislánya, (aki az eltűnt Ginát játszotta), már feltűnően utazik Pest felé, hogy mindenki azt higgye, hogy ő Gina.
Gina megkapja az egyik emeleti hálószobát, Horn Mici elhunyt fiáét.
Gina Kőnigre gondol: "Kőnig, gyáva, ügyetlen Kőnig, ha tudná, ki az, akit imád, Horn Mici, aki Abigél csak egy másik hőst választhat férjéül, nem egy esetlen, érzelgős tanárt."
Gina lement és enni kért.
Zsuzsanna érkezett és hozta a házkulcsot, amit az ágya alatti kötényben talált. Szerette volna visszakérni a ruháját és tudni, hogy Gina biztonságban van.Biztos volt benne, Ginát itt rejtegetik.
"– Én nem árulom el Abigélt, ebben bizonyos lehet. Csak az egyenruhámat adják vissza meg a gyermeket, akiért én vagyok felelős.."
Horn Mici azt mondta neki:
" - Maga annyira utál engem, hogy teljesen meghülyült.
Aztán azt, hogy:
" - Magát szereti évek óta. Kérje meg már a kezét maga, mert ő annyira félti magát, hogy egyszerűen nem meri."
Zsuzsanna csak bámult Horn Micire, nem tudott szólni. Odakünn lövés dördült. Zsuzsanna az ajtóban toporgott, vissza kellett volna mennie, de félt. Ekkor kulcs fordult a zárban és Kőnig lépett be az ajtón. Nem engedte ki Zsuzsannát. "Valaki meggallérozta az állomásnál Kossuth Lajos szobrát, az őrjárat észrevette, mikor leugrott a talapzatról, és utána lőtt."
A következő pillanatban a katonák erőszakosan döngették az ajtót. Amikor beengedték őket mindent átnéztek. A Zsuzsanna ruhájában lévő Gináról azt hitték, hogy egy fiatal diakonissza. Zsuzsanna igazolta ezt és Kőniget is, akiről azt mondta, hogy együtt jöttek korábban. Zsuzsanna szerette őt, annyira szerette, hogy hazudott miatta, nem árulta el.
A katonák távoztak.
Mráz konyakot töltött:
"– Jó a konyak – mondta Mráz –, főleg hazugságra csúszik jól. Lesz mit megvallani a következő úrvacsorán. Remélem, ha visszamegy a Matulába, nem szagolgatják a száját, mert elájulnak a szent emberek."
"– Miután mind a ketten hasztalan kerestük Vitay Georginát, menjünk, Zsuzsanna tesvér. Hazaviszem a Matulába. Búcsúzunk, Mici. - mondta Kőnig.
Gina visszaadta az egyenruhát Zsuzsanna nővérnek. Mindenki elment és Gina kettesben maradt Horn Micivel, aki mesélt:
"– Először a férjemet vesztettem el, aztán a fiamat. Nem akarom, hogy más is elveszítse a férjét meg a fiát, olyan értelmetlenül, olyan idegen célokért harcolva, ahogy én. Elég, ha én lettem árva és nyomorult.
...
- Zsuzsanna akkor is ráismert már és féltette Abigélt, mikor mindenki elhitte a komédiáját, és azt gondolta róla, hogy egy szentimentális vén szamár. De ő a legbátrabb és legtisztább szívű férfi, akit valaha ismertem.
... – Menj aludni, Makó Anna, ezek nem voltak könnyű órák."
Kőnig Abigél.
Gina szégyellte, hogy így félreismerte Kőniget, de tudta, hogy nagyon szerencsés, amiért ilyen sokan vigyáznak rá.
– VÉGE –
