Petőfi Az apostol című művének középpontjában van a híres szőlőszem-hasonlat. A szőlőszemnek egy egész nyár kell a beéréshez, sok-sok napsugár. Petőfi szerint a bolygónknak akár évmilliók is kellhetnek a beéréshez, de nem a napsugarak, hanem a "nagy emberi lelkek" érlelik. A megérlelt bolygó azután kifogyhatatlanul ontja majd magából a javakat. Ilyen nagy emberi lélek azonban ritkán terem. Petőfi szerényen önmagát is ilyen világérlelő nagy léleknek nevezi. Persze a monológot a Szilveszter nevű főszereplő szájába adja, de azért világos a mondanivaló.
(Szilveszter a jelenet végén a saját nevét felírja a mártírok listájának végére.)













