4692

Vörös Ördög

Utoljára módosítva: 2025-09-13 22:28:22

Magyarságversnek és hűségkölteménynek szokás nevezni. Ez azért fura, mert Ady a versben nem öntudatosan, hanem kényszeredetten vállalja a magyarságát, amit a sors büntetéseként kell viselnie.
Az irodalomtanárok nagy többsége azt szeretné hallani, hogy Ady a meg nem értettség elől menekült Párizsba (és nem azért, mert itt nem talált magának pótanyut, aki gondoskodott volna róla.)

A "földobott kő" metaforája Baruch Spinoza holland filozófustól származik, aki sokat filozofált a szabadság és a szükségszerűség témakörében. A kőnek nincs szabad akarata, a gravitáció magához húzza, ha feldobják. Ezt a képet Széchenyi használta egyik cikkében, feltehetően ezt szedte rímbe Ady.
Széchenyi: "A követ bármi magasan vettessék is a levegőbe, valami ellenállhatatlan erő vonja vissza a földhöz; úgy varázsolja a romlatlan természet nagy törvénye a hazafit az anyaföldjére vissza ismét."

A föl-földobott kő

Föl-földobott kő, földedre hullva,
Kicsi országom, újra meg újra
Hazajön a fiad.

A hazaszeretet visszahúzó ereje nagyobb, mint a vágy, hogy a költő egy méltóbbnak érzett nyugati életet válasszon. Ezt mondja

Messze tornyokat látogat sorba,
Szédül, elbusong s lehull a porba,
Amelyből vétetett.

A népmesei vándorlegény képe elevenedik meg, amint messze megy világot látni. Azután bibliai képpel erősíti meg az ember kicsinységét: porból lett s porrá lesz... az emberélet eltűnik. A régies "vétetett" szó középkori ünnepélyes hangulatot hoz a versbe.

Mindig elvágyik s nem menekülhet,
Magyar vágyakkal, melyek elülnek
S fölhorgadnak megint.

E három versszakban E/3. személyű megfogalmazásban távolságot tart és a távolból, a távolról, eltávolodásról ír. A másik 3 versszak már E/1. személyű, személyesebb hangvételű a hűséget hangsúlyozza:

Tied vagyok én nagy haragomban,
Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban
Szomoruan magyar.

Ady tovább hangsúlyozza a kényszerűséget: haraggal és hűtlenséggel viseltetik a hazája iránt, mert meg nem értett költőnek érzi magát a saját hazájában. Az állítólagos hazaszeretete annyira erős, hogy nem hagyja nyugodni, szinte kényszeríti a visszatérésre.

Föl-fölhajtott kő, bús akaratlan,
Kicsi országom, példás alakban
Te orcádra ütök.

Ady számtalan írásában becsmérelte nemzetét. Úgy gondolta, hogy a származása miatt joga van távoli, nyugati vidékekről visszaköpködni Magyarországra. A névelőtlenség a sorsszerűséget hangsúlyozza.

És, jaj, hiába mindenha szándék,
Százszor földobnál, én visszaszállnék,
Százszor is, végül is.

"hiába mindenha szándék" = mindenkor, amikor föltámad a szándék, hogy eltávolodjon a hazájától, visszahúzza a hazaszeretet


Amit a tanár hallani akar:
A verset a hazaszeretet versének tartják, mert azt fogalmazza meg benne a költő, hogy milyen kínzó benne az elvágyódás, ugyanakkor bárhol jár a világban, nagyon hazahúzza a szíve. Egyszerre eltávolodik a hazájától és közben a lelke tiltakozik. Ez a lüktető feszültség az egész verset áthatja. A kő a költő (akarata), amely bár messze menne, a hazaszeretet újra és újra hazaszólítja. Úgy hiszi, hogy ő mint művelt európai mindenhol megállná a helyét, de a magyarsága súlyos kőként hazahúzza, a hazájához láncolja. Ady szmára nincs erkölcsi parancs, mint Vörösmartynak ("itt élned s halnod kell"), Ady sorra veszi a hazájától elszenvedett sérelmeit és úgy dönt, hogy magyar marad.
A lírai én magában hordozza a magyarság problémáit: a tehetetlenséget, a gyengeséget , ezek őt is jellemzik, végső soron mégiscsak egy a hazájával, ide köti az önazonossága.

A vers szókincse és több helyen a szórendje is archaizáló (vétetett, orcádra, szerelmes gondban).

A versritmika egyszerre magyarosan ütemhangsúlyos és fülbemászóan időmértékes. Ez a kettősség is növeli a feszültséget, ziláltságot a műben, ugyanakkor a nagy kijelentések határozottan jelennek meg benne tartalmilag és ritmikailag is:
"Hazajön a fiad."
"Szomoruan magyar"
"Százszor is, végül is"

---------------

Valódi gondolatok:

A porba hullt kő a kisszerűség szimbóluma. Ady legnagyobb félelme, hogy az emberek rájönnek, hogy ő egy kisszerű senki és a hírneve csupán Léda ügyeskedésének szüleménye.
A százszor föl-földobott kő ő maga. A makacs költő, aki mindig lent van, pedig sokkal feljebb vágyik.
Ady Párizsban jóféle koktélokon és estélyeken kitartva szívesen hasonlítgatta hazáját az ugarhoz meg a mocsárhoz, nemzetét pedig az elnyomást érdemlő jószághoz.
Ady úgy osztozott a magyarság sorsában, hogy Brüll Adél férjével tarttatta el magát Párizsban.
Valójában önmaga elől menekült, sehol sem tudott megnyugodni. Időről-időre hazatért ellenőrizni a hazai rajongótábort, de folyton szembesülnie kellett vele, hogy itthon sokkal inkább lenézett és számkivetett közszereplő, mint amennyire a hatalmas egója ezt elbírná, ezért visszaszaladt inkább partyzni.
Ady úgy beszél hűségről, hogy végigkurvázta az életét és sem tettéért, sem szaváért nem vállalt felelősséget.

A tanárod esetleg azt hallaná, hogy Ady végre nem gyalázattal írt a hazájáról, hanem becézgette, mint egy kiskutyát, ebből is érezhető, hogy mennyire szeretetteljesen kötődik.
Sajnos azonban a nyughatatlan lánglelkű Adynak kicsi volt ez az ország.
Nem fért el benne.
Az arca.