245
A delphoi jósda messze földön híres volt, mert a jóslatai rendre beigazolódtak. Azért voltak annyira pontosak a jóslatok, mert az istenek sugallták őket. Egy gonosz ember azt állította, hogy bebizonyítja, hogy az istenek se tudhatnak mindent és ő majd elintézi, hogy a következő jóslat tévedés legyen, az istenek hazudni fognak. Egy kis verebet fogott az ember a kezébe és eltakarta a köpenyével, azután odament a jósda szentélyéhez és megkérdezte, hogy élő-e az, ami a kezében van. Azt gondolta, hogy ha a jóslat élettelent mond, akkor majd felreppenti kezéből a madárkát; ha azonban azt mondja a jóslat, hogy élő van a kezében, akkor gyorsan megöli és úgy mutatja fel. Az istenek azonban látták előre a gonosz tervet, ezért azt mondták az embernek, hogy "Tudjuk, mire készülsz, rajtad múlik, hogy a kezedben élő vagy holt-e a madár. Ne akarj minket átverni."
Aiszóposz meséje azt tanítja, hogy az isteneket nem lehet átverni.
