427
Egyszer a sas üldözőbe vette a nyulat, az sokáig menekült előle és nem talált senkit, aki védelmet nyújthatott volna neki. Egyszer csak meglátta a ganajtúrót és végső elkeseredésében tőle kért segítséget. Amikor a sas lecsapni készült, a ganajtúró azt kiáltotta, hogy ne bántsa a nyulat, mert segítséget kért tőle. A sas azonban ügyet sem vetett rá, lecsapott a nyúlra és megette. A kis ganajtúró bosszúra szomjazott. Kifigyelte, hogy hol fészkel a sas, és amikor az költeni akart, felrepült a fészekhez és kigurította belőle a tojásokat és azok széttörtek a sziklán. A sas Zeuszhoz fordult, hogy segítsen neki, mert nem tudja biztonságban kikölteni a tojásait. Zeusz kedvesen megengedte a sasnak, hogy az ő ölében rakjon fészket. Megharagudott ere a ganajtúró és egy kis ganajgolyóval felrepült Zeuszhoz és azt az ölébe ejtette. Felugrott erre Zeusz, hogy ledobja magáról a szemetet, de megfeledkezett a tojásokról és azokat is leszórta magáról.
A ganajtúrók és a sasok azóta sem állnak szóba egymással.
Aiszóposz meséje azt tanítja, hogy senki sem gyenge annyira, hogy ha megalázzák, ne tudna bosszút állni érte.
