117
Egykor az ember meg a szatürosz jó barátságban voltak. Egyszer, midőn az idő hidegre fordult, az ember leheletével melengette a kezét. A szatürosz megkérdezte, miért teszi ezt, azt felelte, hogy a hideg miatt melengeti, lehelgeti a kezét. Később asztalhoz ültek. Az étel nagyon forró volt, és az ember falatonként vitte a szájához, közben megfújta. A szatürosz ismét kérdezte, hogy mire való ez. Az ember megmondta, hogy így hűti le az ételt, mivel nagyon forró. A szatürosz felháborodott ezen:
" - Felbontom veled a barátságot, te ember, amiért egy szájból fújsz meleget és hideget."
A történet tanulsága Aiszóposz szerint az, hogy óvakodnunk kell a kétes jellemű emberek barátságától.
A történetet többen is magukénak vallják. A legvalószínűbb, hogy Aiszkhülosztól származik.
