
"Gyűlölöm azt, aki telt kupa mellett, bort iszogatván,
Háborut emleget és lélekölő viadalt.
S kedvelem azt, aki bölcs és Aphrodité meg a Múzsák
Szép adományairól zengve szeretni tanít."
disztichonban íródott (1 hexameter + egy pentameterből áll)
A költemény könnyed, játékos és érzelmekkel telített.
Anakreón elítéli azt, aki a rövid életét a háborúskodásnak szenteli és hősi halált hal és e szemlélettel szembe állítva az életörömök: a bor és a szerelem mámorának megélését hirdeti.
A költő elfordul a homéroszi hősökről szóló költeményektől, és az életet a szerelemre, játékra és a múzsák szeretetére fordítja.
Arról bölcselkedik, hogy a háború megfosztja az embert az élet szépségeitől, ezért nem tartja értéknek szemben a költészettel és a szerelemmel.
A költő gyűlöli a pusztítást és így azokat is, akik háborúra buzdítanak.
Az "anakreoni dalok" a boldogságra, a szerelemre, a pillanat élvezetére tanítanak. Örökérvényű műveiből az utókor művészei is merítettek. a magyarok közül Csokonai volt a leghőbb követője, 21 anakreoni dalt írt.