3803
– a NAT2020 A 6.-os szobros tankönyvből –
Lajos király (Budán) az őt szolgáló Laczfi Endre hadvezért szólítja, hogy szedjen össze egy tízezer fős lovas székely sereget, meg kell védeni a tatároktól Moldvát.
Nagy-Váradon már készülődik a sereg, a vaspatkók kopognak a köveken. Elvágtatnak a lovasok az úton. A Körös partján egy templomban meghallja ezt a majdnem 300 éve eltemetett Szent László. Koporsójának kőfedele felnyílik, és kiszáll a sírból Szent László, aki egész életében a pogány fosztogatókat üldözte. Rögtön kimegy a térre nagy ércből öntött lovasszobrához. A (szobor)ló tele lesz harci kedvvel, amint meglátja közeledni Szent Lászlót – leveti magáról szoborlovasát és Lászlóval vágtat el a csata irányába.
A szellemlovast nem látja senki, de amikor a csatatér közelébe ér, megkétszereződik a székelyek és csángók ereje, a nagy túlerővel szemben is szakadatlan küzdenek – sajnos így is vesztésre állnak.
"De fölharsog a kiáltás:
"Uram Isten és Szent László!"
Erre a szóra a láthatatlan lovas nagy vágtában ront rá a pogány seregre, annak katonái reszketnek a félelemtől, sokan ott pusztulnak.
A vezérük, Atlamos is ott van, súlyos sebet kap, meghal.
Laczfi Endre rabkötélen vezeti el a fogságba esett tatárokat. A rettenetes csata után a tatár foglyok közül sokan keresztények akarnak lenni. László neve napján sorba állnak keresztelkedni Nagy-Váradon, mert úgy tartják, hogy maga Szent László győzte le őket. Balladai homály fedte, de a tatárok elbeszéléséből kiderül, hogy látták Szent Lászlót. A lovas nagyobb volt, mint egy halandó ember és ékköves aranykoronát viselt. Még a Boldogságos Szűzanya is megjelent fölötte.
Később a templomőr elmondta, hogy Szent László teste három napra eltűnt, de negyednapra visszakerült a sírba.
----------------
A legenda szerint a hermát (= a fejereklye tartót, azt, amelyik egy arany mellszobornak tűnik) több csatába is magukkal vitték, mert hitték, hogy így velük lesz Szent László ereje.
