7250
A trilógia befejező része, mely Toldi öregkorát és halálát meséli el. A mű (és Arany János) mondanivalója az, hogy meg kell őriznünk nemzeti identitásunkat.
Toldi azért csalódott, mert az ő hősi értékrendjének nincs helye az új nyugatias értékrendben, le kellene mondania önazonosságáról ahhoz, hogy az udvarban szívesen lássák. Nem Toldira van már szükség, hanem a megalkuvására, s ez igencsak sérti.
Tartalom:
Az elbeszélő költemény azzal kezdődik, hogy Toldi Miklós ássa a saját sírját a lepukkant őszi kertjében és közben vitatkozik magában Lajos királlyal a nemzet jövőjéről. Már egészen jól elásta magát, amikor megérkezik Pósafalvy János a hírekkel, hogy az udvarban a lovagi bajnokságon egy olasz vitéz elnyerte a magyar zászlót - Sebaj - gondolta Toldi Miklós, majd elfordítja és akkor jó lesz olasznak.... ja nem. Azt gondolta: eljött az én időm! Toldi Miklós kiugrott a sírjából és szaladt Budára. Megvívott a vitézzel (lóháton dárdával) és bár kegyelmet adott a király a legyőzött olasznak, Toldi nem kegyelmezett neki és agyondöfte. Benne volt abban a döfésben minden düh, amit az udvarba begyűrűző nyugati értékrend iránt érzett, mely a nemzeti hagyományokat sorvasztja.
Ekkor Lajos király a régi barátságra való tekintettel visszafogadta volna Toldit az udvarba. Toldi gondolkodott is kicsit, hogy jól állna tán neki a pipere, de aztán inkább agyonütött három gúnyolódó apródot. Véletlenül. Mert van akinek a figyelmeztető karlendítése is mások halálával jár. Erre a király halálra ítélte és Toldi úgy megsértődött, hogy hazaszaladt. Mire hazaért, a tehetetlen dühtől gutaütést (agyvérzést) kapott és úgy fogadta a királyt még egy nagy drámai beszélgetésre. Toldi bocsánatot kért a királytól, aki megkegyelmezett neki, de a kaszás nem. Így Toldi, kitartva a hagyományok mellett , emberi szokás szerint meghalt élete végén.
Vele együtt a hősiesség és vitézség kora is sírba szállt.
Valójában mindent elért, amit akart. Az egyik legnagyobb magyar hős ma is, és büszke nemzete is túlél minden ködöt és vihart, ármányt és cselszövést. Rendületlen, töretlen a magyar nemzet, épp amilyen ember volt Toldi Miklós.
--------------
A mű Arany János nemzeti hitvallása. Petőfi is, Arany is hitte, hogy a nemzeti értékeket a parasztság őrzi meg, mivel a nemeseknek nincs értékrendje, csak divathóbortjai. Arany itt azt a félelmét írja meg, hogy a beáradó nyugati eszmék győzedelmeskednek a nemzeti értékeink felett. Inkább figyelmeztetés ez főleg a nemeseknek, hogy ezt nem szabad hagynunk. Hiszen a parasztok tették a dolgukat akkor is és nem volt kérdés, hogy hisznek-e a magyarság jövőjében. A magyarság alapját ők jelentették, hitükkel, dalaikkal, népművészetükkel mentették át a nemzet eszméit és ők teremtették meg mindenki betevő falatját és ruháját. Arany érdeme, hogy Toldi Miklóssal olyan példát állít, akit nem tör meg az öregség és hitvallását és méltóságát a halálos ágyán is megtartja.
