
- a tankönyv alapján -
Egy szorgos földművesnek volt egy jó lova. Együtt dolgoztak télen-nyáron hajnaltól napestig. Nyáron megművelték a földet, télen pedig a tűzifát hordták haza. Évek teltek el így, míg egyszer a lovacska úgy döntött, hogy nem dolgozik tovább az embernek, hanem világgá megy. Útja során más állatokkal találkozott, akiktől megkérdezte, hogy: "mondd meg nekem emberségből, hogyan élsz meg ember nélkül?"
A vadmacska elmondta a lónak, hogy egerészik az éjszakában és a denevért is elkapja, ha megéhezik. A gólya a mocsárvidéken él, békát és rákot eszik. A róka a vendéglős csirkéit lopja.... de ő segít is a lónak (mert tájékozott), elirányítja egy nagy zabtáblához, ahol a ló jóllakhat és másnap is ehet. Negyednapra azonban learatták a zabot, ezért a ló éhen maradt és inkább hazamant a gazdájához és újra munkába állt nála.
A mese tanulsága: "a magad szemével láttad, hogy munka nélkül csak ideig-óráig lehet élni"
--------
Az igazi kérdés az, hogy a biztonságot választod (amiben irányítják az életedet és kihasználnak) vagy be mered vállalni a tökbizonytalan szabadságot?
A ló azért vesztes a történetben, mert már annyira lemondott a természetes ösztöneiről, hogy nem találja a helyét a természetben. A valóságban azonban a ló nagyon is jól feltalálná magát, bőven találna élelmet a mezőn legelészve és télen a hó alatt is és baromira nem menne vissza dolgozni. És a többi állat se menne vissza az állatkert börtönébe, hogy magára zárja a rácsot és lemondjon az életről egy kis tápért...
Ez egy orosz mese, a kötelességtudatot és a munkaszolgálatot dicsőíti.