16809
Goriot apó (= gorió apó) feláldozza minden vagyonát és életerejét a lányaiért, akik a végletekig kihasználják.
hosszabban:
Balzac - Goriot apó olvasónapló
Tartalma röviden:
Párizs külvárosában, Vauquer asszony szegény panziójában él néhány elszegényedett ember. Goriot apó egyike a sok-sok lakónak, egykor vagyonos tésztagyáros volt és Vauquerné szerint még mindig jó party volna neki. Ám Goriot apó előkelőnek látszó fiatal hölgyeket fogad és minden vagyonát rájuk költi. Hamarosan kiderül azonban, hogy a fiatal hölgyek Goriot lányai. Goriot feláldozta magát és minden vagyonát a lányaiért, hogy nekik sikerüljön jó házasságot kötniük, és nemesi rangra emelkedniük. A lányok azonban csak akkor szeretik az apjukat, ha pénz kell nekik.
A regény központi figurája nem Goriot apó, hanem a panzió másik lakója, Eugėne de Rastignac (=rásztinyák) a joghallgató, akinek minden vágya bekerülni Párizs felsőbb köreibe.
Ehhez egy távoli rokoni ajánlás is hozzásegíti és persze az is, hogy jóképű és kifinomult. Hamar összejön Delphine-nel, aki Goriot apó fiatalabb leánya, és ugyan férjnél van, de ebben a korban szinte kötelező volt szeretőt tartani.
A panzióban lakik a fiatal Victorine, akit apja kitagadott a vagyonból, mert a fiára akar hagyni mindent. Azonban a szélhámos Voutrin alkut ajánl Rastignac-nak: vegye el a szegény lányt, ő megöleti párbajban a lány fivérét, és akkor Victorine megörököl mindent és ad Voutrin-nak a vagyonból. Rastignac ezt elutasítja, ám Voutrin mégis megöleti a bátyot és Victorine meggazdagszik. Rastignac azonban már szerelmes Delphine-be, és inkább kitartott szerető akar maradni.
Voutrinról kiderül, hogy régóta keresett bűnöző, elfogják és elvezetik.
Mindkét lány boldogtalan a házasságában. "Amikor férjhez megyünk, fiatalok vagyunk s oly kevés eszünk van."
Az egyik lány megjegyzi: "A pénz akkor válik tényezővé, amikor elmúlnak az érzelmek" ...ez a házasságukra és az apjukkal való kapcsolatukra is igaz.
Az idősebbik lány, Anastasie szeretője szerencsejáték függő, ezért a lány még az anyósa gyémántjait is eladja, hogy kisegítse az adósságaiból. És az apjának, Goriot apónak is sokba van. A másik lány mindjárt egy legénylakást intéz a szeretőjének, Rastignac-nak az apja segítségével.
A két lány végletekig kihasználja az öreg Goriot-t, aki belebetegszik ebbe, de nem haragszik a lányokra: "az én hibám, rászoktattam őket, hogy megtapossanak." Végül úgy hal meg, hogy csak Rastignac van mellette, és még a temetést is ő fizeti ki és a kifutófiú. A sírfelirata az is lehetne: ”Itt nyugszik Goriot, Restaud grófné és Nucingen báróné apja, eltemetve két diák költségén.”
.
