13560
Goriot apó feláldozza minden vagyonát és életerejét a lányaiért, akik a végletekig kihasználják.
Színpadra termett darab, Párizsban, a rizsporos parókák idején játszódik, Vauquer asszony szegény panziójában, ami olyan hangulatú, mint egy diákszálló. Goriot apó egyike a sok-sok lakónak, egykor vagyonos tésztagyáros volt és Vauquerné szerint még mindig jó party volna neki. Ám Goriot apó előkelőnek látszó fiatal hölgyeket fogad és minden vagyonát rájuk költi. Hamarosan kiderül azonban, hogy a fiatal hölgyek Goriot lányai. Goriot feláldozta magát és minden vagyonát a lányaiért, hogy nekik sikerüljön jó házasságot kötniük, a maguk választása szerint. Mindezt abban a reményben teszi, hogy majd kényelmes öregkora lesz, mert valamelyikük befogadja. Azonban a lányok a vagyonilag sikeres házasságukat követően elfeledni látszanak apjukat. A látogatásaik egyre ritkábbak, és inkább csak arra valók, hogy az utolsó pénzmorzsákat is kinyerjék apjukból. Goriot azonban a végletekig önfeláldozó: "Ha a lányaim puha szőnyegen járnak, akkor nem számít, hogy én hol fekszem le".
E panzióban lakik a fiatal Victorine, akit apja kitagadott a vagyonból. Azonban a szélhámos Voutrin alkut ajánl Eugene-nek, a fiatal, vagyontalan jogászdiáknak: vegye el a szegény lányt, ő megöleti párbajban a bátyot, és akkor Victorine megörököl mindent és ad Voutrin-nak a vagyonból. Eugene ezt elutasítja, ám Voutrin mégis megöleti a bátyot. Bár Victorine meggazdagodott, Eugene szíve már foglalt, beleszeretett Delphine-be, Goriot apó fiatalabbik lányába, akinek megfigyelésével Goriot bízta meg.
A rendőrség keres egy elvetemült bűnözőt, akinek a vállán különös bélyeg van. Az egyik lakó Voutrin kávéjába kever egy adag altatót, ettől az összeesik és meg tudják nézni a vállán a heget és a jeleket, amelyek biztossá teszik, hogy ő a bűnöző, a vasfejű. A rendőrök elvezetik.
Mindkét lány boldogtalan a házasságában. "Amikor férjhez megyünk, fiatalok vagyunk s oly kevés eszünk van."
Az egyik lány megjegyzi: "A pénz akkor válik tényezővé, amikor elmúlnak az érzelmek" ...ez a házasságukra és az apjukkal való kapcsolatukra is igaz.
Az idősebbik lány, Názin szeretője szerencsejátékos és Názin még a férje gyémántjait is eladja, hogy segítse. Delphine pedig összeszűri a levet Eugene-nel, és a fiú háta mögött vásároltat apjával egy lakást, hogy ott találkozgathassanak.
A két lány végletekig kihasználja az öreg Goriot-t, aki belebetegszik ebbe, de nem haragszik a lányokra: "az én hibám, rászoktattam őket, hogy megtapossanak." Az utolsó pénzéből báli ruhát vesz a lányának s így neki már nem marad arra, hogy kifizesse a tűzifát. Végül úgy hal meg, hogy csak Eugene van mellette, és még a temetésre sem költ egyik veje sem. A sírfelirata az is lehetne: ”Itt nyugszik Goriot, Restaud grófné és Nucingen báróné apja, eltemetve két diák költségén.”
