37715
Rövidebb tartalmat ezen a linken találsz:
Herczeg Ferenc - Az élet kapuja című kisregénye
Fejezetenkénti tartalom:
1.
Erősen túlszínezett környezeti leírást kapunk az egyébként teljesen hétköznapi emeletes házakkal teli római utcáról.
2.
Sétánk egy térre vezet, ahol megelevenedik előttünk a pezsgő olasz élet, éppen egy díszfelvonulást vár az éljenző tömeg. Hamarosan sorban vonulnak fel a vagyonos családok minden pompával feldíszített képviselői. Medici Giovanniról megtudjuk, hogy annyira szereti szórni a pénzt, hogy neki van Rómában a legnagyobb adóssága. Azt is megtudjuk, hogy más magas rangú emberekhez hasonlóan ő is szeret "pogány" áldozatokat bemutatni a régi római isteneknek.
(A mű során kirajzolódik, hogy Itáliában nem törölték el a többisten hitet, a zsidó vallás alapú kereszténységet a több isten hit mellett vezették be politikai okokból.)
A Sciarra - palota elé érünk, ahol lopva keresik Fiametta kisasszony pillantását az erkélye alá érkezők. Ő Róma legszebb nője. Az író elhinti, hogy sokan úgy tartják, hogy Róma felemelkedésének oka Mars és Vénusz hatalma. A vénuszi energia szinte sugárzik Fiamettából, aki rendkívüli műveltségével, bájos hangjával csábító szépségével a legfelsőbb körök érdeklődését vívta ki magának.
Így Agostino Chigi, a bankár figyelmét is, aki a művészek pártfogója és akit a leggazdagabbnak tartanak Rómában. Fiametta sokat köszönhet neki, nem is marad hálátlan.
Itt vendégeskedik még Cardulo, a szentéletű pap, tudós éa diplomata, aki igyekezett a világi tudását is gyarapítani. És Vico Hannibal, a nápolyi kalandor, köpönyegforgató macsó, aki a barátságait úgy váltogatja, ahogy az érdekei kívánják.
3.
A szó egyre inkább egy vagyonos magyarra terelődik, aki hamarosan érkezik és komoly tervei vannak Rómában. "A szentatya gyöngélkedik", tehát közeleg az új pápa megválasztása és ebben Bakócz Tamás is érdekelt.
Természetesen az olaszok nem kívánnak magyar pápát, csakis az olasz családok közt szeretnék elosztani a vagyont és a pápasággal járó hatalmat. Bakócz viszont látna rá esélyt, hogy ő jusson pápai hatalomhoz, és ez rendezze a törökökkel kiújulni látszó konfliktust. A pápasággal Bakócznak hatalmában állna, hogy katonai erővel véglegesen meghúzza a határt Magyarországnál. (Magyarország Szt. István óta keresztényként van jelen a politikában, de a nyugat szemében akkor is, most is, amint baj készülődik, azonnal barbárlakta senkiföldje vagyunk.)
Rómában a véleményt a vagyon szabja meg, minél vagyonosabb valaki, annál többen értenek egyet vele, annál több a követője. Az olasz vagyonosok előttünk (olvasók előtt) beszélik meg, mit kívánnak az érdekeik.
Chigi Agostino, Cardulo és Vico Hannibal beszélgetnek. Úgy tudják Bakócz abból halmozott fel hatalmas vagyont Magyarországon, hogy védelemért cserébe magát tétette meg gazdag emberek örököséül.
A lengyelek, a csehek és Maximilian császár Bakóczot támogatják, és a franciáknak és spanyoloknak is jó lenne bárki, aki nem olasz. A magyarok helyzetét is úgy látják, hogy "a barbár magyarokat csak " az menetheti meg attól, hogy a törökök elpusztítsák, hogyha Bakócz katonai erővel kerül fölénybe (azaz pápai hatalomhoz jut).
4.
Megkezdődik a fényes bevonulás.
Bakócz Tamás érkezik bíborosi palástban, királyi pompával, az olasz nép el van ragadtatva a sok dísztől. Chigi Agostino és Giovanni Medici hosszan méregetik a magyar urat és latolgatják az esélyeit. Szívesebben osztanák el egymás közt a hatalmat és a pápa is Medici utódot kíván.
Azonban ha Bakócz-cal a magyarok "a kezükbe kapják a szent kulcsokat, akkor megnyílik számukra az Élet Kapuja, amelyről Cardulo beszélt, és akkor az ő ismeretlen, árnyékba borult hazájuk talán állandóan beléjut az éltető napfénybe, amelyből eddig csak egy-egy eltévedt sugár jutott neki. És akkor talán végleg kimenekszik a barbárság posványából is." "Mert bizony Bakócz Tamás nem fogja a kereszténység összeharácsolt pénzét római palotákra és márvány kutakra költeni, hanem török háborúkra."
A keresztény vezetők szemében a franciák, a spanyolok vagy a svájciak épp úgy barbárok, mint bármely más nép, amit nem tartanak biztos kézzel.
Megtudjuk, hogy 1512. január 26. van.
A magyar küldöttségben Vértesi Tamás is ott lovagol, aki Bakócz nővérének fia és egyben Bakócz keresztfia és egyesek szerint a kardinális cím várományosa, ha Bakócz pápa lesz.
Vértesi lova megbokrosodik , de megzabolázza, és ezzel felkelti a szép Fiametta figyelmét.
5.
A jelenlegi pápa Rovere Julius gyűlöli Magyarországot és szívesen hagyja a törökökre.
Megtudjuk még róla, hogy "szörnyű tettereje örökké élni és uralkodni akar Róma fölött". Mivel ő maga semmihez sem ért az öntelt magamutogatáson kívül, ezért művészekre bízza, hogy naggyá tegyék a kereszténység központját, Rómát. Miközben azt gondolja, "a művészek, ezek az emberférgek semmire sem valók." Csak Michelangelo képes valamelyest "érteni az ő urát".
6.
A pápa fogadja Bakócz Tamást. A pápa tisztában van vele, hogy "amit parasztfiú elérhet Magyarországon, azt mind elérte, prímás, pátriárka, az ország kancellárja lett, mérhetetlen gazdagság ura. A király vakon engedelmeskedik neki, a mágnások földig hajolnak előtte." Bakócznak komoly hatalma van.
Bakócz azt gondolja, hogy "miután egy életen át a féktelen önzésével maga is segített a nemzetet az örvény felé vonszolni, most élete árán is megmentené a bukástól. Ez őszinte érzés volt. És elhatározta, hogy megnyitja a haldokló Magyarország előtt az Élet Kapuját. És Rómába jött, hogy megszerezze a kulcsokat."
Bakócz ékesen szól és nem is titkolja, hogy mindenki segítségére számít a törökök megállításában.
Ez megijeszti a pápát, mert úgy hiszi:
"Bakócz az ő szegény, nyomorult, szép és szent Itáliájának drága húsával fogja etetni a vadászkutyáit." , egy cafatnyi olasz földet odavet majd mindegyiknek a segítségért.
7.
A magyar küldöttség hosszúra nyúlt bemutatása után, egy kis városnézésre invitálja Hannibál Vértesi Tamást (Bakócz keresztfiát és jobbkezét). Barátkozásképp megmutatja Vértesinek az éppen készülő freskót, amit Michelangelo fest.
8.
Másnap ebéd után Vértesi és Hannibál elindulnak megnézni a farsangi készülődést, ám elkeverednek egymástól. Ekkor Vértesi elé lép egy fekete ruhás ember, pár eseményt sorol fel Vértesi éltéből (bizonyítva, hogy ismeri őt) és egy tükröt tart Vértesi elé, amiben előbb a saját arcát, azután a családi címert látja, azonban azt nem angyalok tartják, hanem egy szárnytalan vörös hajú démon (nő) zöld kesztyűben. A fekete ember azt mondja, ha Vértesi megérti a látomást, akkor Bakócz győz, ha nem, akkor elvész.
9.
Másnap ismét sétára indul Vértesi és Hannibál, ezúttal azonban a látomásból ismert hölgyet pillantják meg, akihez odamennek, és Hannibál Madonna Fiametta néven szólítja. (Fiametta egy kurtizán, ami ebben az időben udvari vagy királyi hölgyet, szeretőt jelent). Vértesi felsegíti a hölgyet a lovára, és a hölgy nála hagyja a kendőjét, amit így Vértesinek vissza kell vinnie hozzá.
10.
Fiametta elmondja, hogy éppen ez a találkozó volt a szándéka, mert álmot látott, amiben Bakócz címere szerepelt és ő emelte a címerre a pápai tiarát.
És Vértesi Tamás "maga azt hitte, annak örül, hogy megtalálta a nemzetsége felmagasztalásához vezető utat, pedig igazában egészen másnak örült és egészen más valamit talált meg: a nőt."
11.
Bakócz megkezdi az előkészületeket, szinte már a pápai trónon éri magát.
Vértesi bízik Fiamettában vakon. Annak ellenére, hogy a lány "legjobb barátom"-nak nevezte Chigi Agostino-t, akinek pompás hátas lova, a török császártól volt ajándék. (Tehát nem éppen egy oldalon állnak, hiszen a törökök ezidőtájt a magyarok legnagyobb ellenségei.)
Chigi a villájába is meginvitálja a magyar vendéget, Fiametta is velük tart.
12.
További harminc vendég közt ott van Rafael a festő, és Leonardo da Vinci is.
"Az imát, amely Venus kegyelmébe ajánlja a jelenlevőket" Fiametta mondja el dallamosan csengő hangján. (Fiametta és Vértesi Tamás először egy templom előtt találkoztak, amelyet Szűz Mária tiszteletére emeltek Minerva istennő korábban pápai parancsra lerombolt templomának romjaira). A régi többistenhites vallás még él, sőt nem is titkolják Itáliában, hogy szinte virágzik a kereszténység mellett is. Vértesi Tamás azonban pogányságnak véli ezt. De némán tűri amint a feje fölött beszélgetnek az isteneik tiszteletéről.
13.
Azután a főtisztelendő bankár Giovanni úr fordul Leonardohoz azzal, hogy nincs tökéletes alkotás a természetben, csak a művészetben. Leonardo azonban másként vélekedik:
"Nézze meg főtisztelendőséged a koldust, aki az ön Madama-palotájának kapuja előtt ül, az ő koponyacsontja művészileg szebb és tökéletesebb építmény, mint a Pantheon... az istenség gondolatának legméltóbb temploma az emberi koponya marad."
A vacsora végeztével Agostini azt mondja, "nem méltó rá senki, hogy a vendégei után még használja az arany evőeszközöket, ezért a szolgái mindet a Tiberis folyóba vetik. Nagyot nevetnek. A Tiberisben hálók voltak kifeszítve, hogy felfogják a beléhulló kincseket. Ismét nevettek.
Közben Vértesi Tamás kisétál a kertbe... sok istenszobor közt jár-kel és a hazájára gondol... és arra, hogy majd ő idehozza a magyar fiatalokat a műhelyekbe és ők magukkal viszik a tudást és fényt a hazába...
Fiametta közeledik, megbeszélték Bakócz Tamással, hogy a Sciarra-palotában együtt lemásolják a titkosírással írt jegyzeteket, amelyik tartalmazza, hogy a kardinálisok (=bíborosok) közül kik a Bakócz-pártiak, a Bakócz-ellenesek és a hezitálók.
14.
Az éjjel Francesco Maria herceg érkezik meg a palotába ittasan és erőszakosan követelve, hogy beszélhessen Fiamettával. Fiametta egy ráccsal zárja el az útját, amiből Francesco pontosan tudja, hogy Vértesi Tamás van nála, ettől még dühösebb lesz. Végül alapos szóváltás után elvágtat az embereivel.
Fiametta azt mondja Vértesi Tamásnak, hogy vasingben járjon ezután, mert a herceg meg akarja majd öletni. Azután marasztalja, de Tamás feldúltan elviharzik. Fiametta pedig megsértődik. Nagyon.
15.
Három nap múlva Fiametta küld békülő levelet Vértesi Tamásnak, ettől kezdve többször találkoznak, és közben Vértesit többször megpróbálják megölni.
Közben Ravennáig jutnak a francia seregek, és utat nyitnak maguknak Rómáig, az öreg és beteg pápa kétségbeesetten küld követeket mindenfelé, de "Mars isten megmutatta, hogy mégis Rovere Julius az ő igazi fia, akiben neki kedve telik."*, így a pápai sereg megállította a franciákat.
(* ez a mondat egy morbid kifigurázás... utalás a Bibliára, amikor Jézus bemerítkezik Keresztelő Szent János előtt, hogy bűnbocsánatot nyerjen, Isten azt mondja: "Ő az én igaz fiam, akiben kedven telik")
16.
"Bakócz nagyjában elkészült a maga tervével. Azonban valaki a munka legelején észrevétlenül egy kis kamrát vájt magának a ház alapjába. Csak akkorát, hogy beleférjen egy puskaporos hordó."
Petruzzi érkezik a pápához egy papirossal, melyről azt mondja, Bakócz titkárától való és az van benne, hogy melyik bíborosnak mit ígérnek a szavazatáért. Fel is olvassa Petruzzi az írást, s a pápa így reagál:
" rákölti a választásra a magyar királyság felét... De persze, így is érdemes volna neki, mert megmentené vele a másik felét."
Azután magához hívatja a bíborosokat és ő is megteszi ajánlatát (ami az olvasó előtt titok marad)
(itt következik a mű egyetlen poénja)
Nagy örömmel belép a haldokló pápához egy szolga: "- Szentatyám, egy hírneves orvostudós érkezett. Arra vállalkozik, hogy meggyógyítja szentségedet egy orvossággal, amelyet aranyból fog készíteni. Mert az arany a legnemesebb anyag.
- Mondd meg a doktorodnak, hogy nem eszem az ő aranyából, de ő sem az enyémből."
A pápa tudja, hogy néhány óra múlva halott. Azt gondolja, bárki legyen a pápa, csak Bakócz ne! "Ő maga ugyan az örök városban székelne, de Róma lelkét és Róma erejét Magyarországba küldené, hogy feláldozza a pogánynak."
17.
A pápa meghal és rá egy hétre elérkezik az új pápaválasztás ideje. Bakócz a többi bíborossal beköltözik a Vatikánba.
Fiametta, Agostino, Bembo és Vértesi Tamás együtt várják a híreket. Végre megjelenik a fehér füst az Angyalvár tetején. Medici-t kiáltoznak mindenfelé, mindenki boldogan ünnepel. "Fiametta mámorosan lengeti keszkenőjét..."
Vértesi Tamás csak áll a híd lábánál és szomorkodik, neki ez "gyászszertartás volt. Egy nemzet temetése". Úgy gondolja, ez volt az utolsó esély, hogy megmentsék Magyarországot.
De ahogy nézte az ünneplő Itáliát, "kimondhatatlanul jól esett barbárnak lennie.".
18.
Bakócz mások felé megkönnyebbülést mutatott, Vértesi Tamás előtt azonban nem titkolta az elkeseredését.
Megtudjuk, hogy "Az első próbaszavazásnál nyolc voks jutott Bakócznak, Medicinek csak egy. " Áruló kellett ahhoz, hogy megbuktassák Bakóczot.
Másnap reggel egy öregasszony lép Vértesi Tamás elé és átad neki egy fél pár zöld kesztyűt: "Ha többet akar tudni, menjen a Purificazione térre." Tamás szerez egy jelmezt (még mindig farsang van) és a térre megy. Amikor odaér, álarcosok táncolnak a kút körül. Köztük a fekete ember táncol Fiamettával. Vértesi megértett mindent, hogy szövetkeztek ellene és kijátszották a babonássága miatt, kiszedték a titkait és "nevetve kivégezték".
Odalép a táncosokhoz és a fekete embert bedobja a kútba, Fiametta elszalad. Tamás is eltűnik a házak között, azután Fiametta elébe kerül és beszélnek. Fiametta elmondja, hogy a fekete embert ő bérelte fel, és hogy mindaz, amit Tamástól megtudott, "nagy hasznára vált a Medici-pártnak", és azt is, hogy az egészet Agostino tervelte ki, akinek Fiametta a szeretője és aki "nem akarta, hogy egy barbár legyen a pápa". Hannibál is benne volt, és a fekete ember (akinek a lába tört el a kútban) egy komédiás, aki a darabban Heródest játszotta.
Tamás csak hallgatta Fiamettát, de "nem tudott rá haragudni, inkább sajnálta, ahogyan az ember a tönkrement műremeket sajnálja... Ez a nő most már megmérhetetlen távolságban volt tőle, mintha az óceán túlsó partjáról beszélne hozzá."
Fiametta azt mondta, hogy Vértesi most biztosan szeretné megölni.
"- Asszonyt mi nem szoktunk ölni." - mondta Vértesi Tamás.
Fiametta elmondja, hogy gyűlöli Tamást, amiért elutasította azon az éjszakán és ő küldte rá a gyilkosokat is.
Tamás pedig elmondja Fiamettának, hogy: "ön volt az élet, a jövő, a győzelem!" és hogy jobban szerette az életénél.
Fiametta keserédesen ünnepli diadalát és mondja Vértesinek, hogy várja a palotába, hiszen úgysem tud szabadulni a szerelemtől. Vértesi Tamás azonban elindul és nem néz vissza.
19.
Hazatér nagybátyjához és elmond neki mindent. Nagybátyja nem lepődik meg, sajnálja, hogy nem készítette fel jobban. Így szólt:
"Én egész életemben azt tapasztaltam, hogy nekem minden sikerül, amit a magam hasznára próbálok, de kudarcra kudarc ér, mihelyt az ország érdekét akarom szolgálni....Egy ismeretlen hatalom irgalmatlan következetességgel készíti elő Magyarország romlását. Mi mindnyájan, akarva, nem akarva is eszközök vagyunk az ő kezében. "
Tamás belebetegszik a bánatba, már egy hete csak fekszik, mikor Fiametta jön el hozzá lelkifurdalástól szenvedve. Tamáshoz lép, de Tamás rá se néz. Fiametta hosszú monológokban sírja el ártatlanságát és olasz temperamentumát, de Tamás hideg marad. Fiametta végül otthagyja, amikor megérkezik a pátriárka (=érsek) úr.
20.
"Ó, te boldog Róma... Ha nem Lorenzo il Magnifico fia, hanem a Szatmár megyei kerékgyártó fia vonul ünnepi menetben a Vatikánból a Lateránba, akkor talán ma is csorba még a koronád!"
"A krónikások följegyzik, hogy a Bank utcai Chigi-palota előtt nyolcoszlopos diadalív alatt kígyózik el a menet. Az íven Apollo, Mercur és Minerva alakja és arany felírás: "Azelőtt Venusé volt a birodalom, később Mars bírta, de most Pallas Athene lép trónra." (Venus volt Borgia házi istensége, Mars Rovere Juliusé, Minerva pedig Medicié.)"
Hírek érkeznek Magyarországról, hogy a törökök, már a déli határon vannak és "a halálmalom már magyar földön őrli az embercsontokat". Bakócz úgy látja ideje hazaindulni: "- Vége a római farsangnak, kezdődik a magyar böjt."
21.
Az itáliai urak, a vagyonok épp Chigi lakomáján ülnek, és megbeszélik, hogy kár a barbár magyarokért, de Róma aranyozott dicsősége sokkal fontosabb, mint a magyarok.
A pompázatos fogadtatás után most szinte észrevétlen távozik a magyar csapat az ablak alatt... Fiametta vágyakozva néz Vértesi Tamás után, és azt reméli, hogy visszanéz rá, de Tamás nem bocsát meg.
22.
Hazaúton a kanonok és a főtisztelendő úr az esélyeket latolgatják... talán százezer parasztot is fegyverbe lehet állítani... Szelim szultán seregével szemben. Vértesi Tamás viszont oda se figyel... szerelmesen szenved.
De ki tudná ezt a parasztsereget vezetni? Ki az aki lelket önt beléjük és elvezeti őket?
Erre aztán Bakócz Tamás azt mondja:
"Dózsa György"
---
A regény után (1514-ben) tehát Bakócz toborzott sereget a parasztokból és állította élükre Dózsát. A parasztokat bűnbocsánatért cserébe kezdték toborozni, de a nemesek ellenkeztek, mert nem akarták elengedni a munkaerőt. Bakócz ezek után kihátrált az egészből, a parasztok pedig fellázadtak (Dózsa féle parasztfelkelés). A szétzilált országban ezután kezdtek a törökök terjeszkedni. Mivel a parasztok helyzete rendkívül sanyarú volt a magyar urak keze alatt, nem igazán védekeztek a törökök ellen, mert azt gondolták, hogy nem lehet rosszabb.
Részben igazuk is volt, nem a törökök voltak a legnagyobb csapás... Mint ahogyan az Mikszáth és más magyar szerzők műveiből is kitűnik, a török elnyomás, adóztatás és kizsákmányolás jóval alul múlta azt, amit utánuk a Habsburgok tettek.
A törökök amikor betörtek hazánkba, még csak el sem törölték a kereszténységet, csak elfoglalták a legfőbb püspökségeket, jórészt a papokat is meghagyták, csak templomokat nem lehetetett újakat építeni. Valójában a keresztény vagy török uralom kérdése nem jelentett sokkal többet, minthogy melyik kincstárnak nyögjük az adót.
