65522
Dicséretesen rövid regény, ami realista képet rajzol a vatikáni politikáról, a pápaság működéséről és a Magyarország helyzetéről a 16. században.
A regény nyelvezete jó, de semmi korhű nincs benne, a karakterek gyengék, és a világon semmi nem indokolja azt a három Nobel-díjra jelölést.
Részletes olvasónapló az alábbi linken: Az élet kapuja részletes olvasónapló
Tartalom:
Nagy esemény van készülőben, a téren éljenző tömeg, a palotában pedig helyezkedés és esélylatolgatás folyik. (később kiderül, hogy 1512-ben járunk.)
"A szentatya gyöngélkedik", tehát közeleg az új pápa megválasztása.
Rómában a véleményt a vagyon szabja meg, minél vagyonosabb valaki, annál többen értenek egyet vele, annál több a követője.
Chigi Agostino: a művészek pártfogója; bankár,
Cardulo: tudós, apostoli nótárius, diplomata, szentéletű pap,
Vico Hannibal: nápolyi kalandor, köpönyegforgató macsó
beszélgetnek, de itt van még a Medici család és mindenki, aki pártfogóra számít.
Természetesen az olaszok csakis az olasz családok közt szeretnék elosztani a vagyont és a pápasággal járó hatalmat. Azonban itt van még valaki, aki új szín lenne a Vatikánban: Bakócz Tamás.
A lengyelek, a csehek és Maximilian császár is Bakóczot támogatják, és a franciáknak és spanyoloknak is jó lenne bárki, aki nem olasz. Jó esély van rá tehát, hogy magyar pápa vegye át a pápai hatalmat.
Bakócz Tamás érkezik bíborosi palástban, királyi pompával, díszes kísérettel, az olasz nép el van ragadtatva a sok dísztől. Chigi Agostino és a Medici bankárok hosszan méregették a magyar urat és így gondolkodtak:
"Ha kezükbe kapják a szent kulcsokat, akkor megnyílik számukra az Élet Kapuja...mert Bakócz Tamás nem fogja a kereszténység összeharácsolt pénzét római palotákra és márvány kutakra költeni, hanem török háborúkra.", ráadásul Itália "drága húsával fogja etetni a vadászkutyáit" (= egy darabka olasz földet odavet majd mindenkinek a segítségért)
A jelenlegi pápa Rovere Julius templomokra és szent freskókra költ szívesen, amik Róma fényét emelik, eszébe sem jut barbár népeket támogatni. Úgy gondolja, hogy "Bakócz Róma erejét Magyarországba küldené, hogy feláldozza a pogánynak."
A keresztény vezetők szemében a franciák, a spanyolok vagy a svájciak épp úgy barbárok, mint bármely más nép, amit nem tartanak biztos kézzel, így amagyarok is. A pápa gyűlöli Magyarországot és szívesen hagyja a törökök martalékául, akik már Magyarország határánál járnak.
Bakócz azt gondolja, hogy "miután egy életen át a féktelen önzésével maga is segített a nemzetet az örvény felé vonszolni, most élete árán is megmentené a bukástól." Ezért Rómába jött, hogy megszerezze" annak a hatalomnak a kulcsait (Szent Péter kulcsait = pápaság), amely lehetővé teszi Magyarország számára, hogy leszámoljon a benyomuló törökökkel.
Hannibál sokat sürgölődik Bakócz keresztfia körül, megnézik Michelangelo készülő freskóját is. Az ifjú Vértesi Tamás nagy címek várományosa lehet, ha Bakóczot megválasztják.
A farsangi forgatagban egy fekete ruhás ember lép Vértesi elé egy tükörrel, melyben egy látomást lát Vértesi Tamás arról, hogy egy vörös hajú, zöld kesztyűs nő segíti Bakócz címerét a magasba és teszi rá a pápai tiarát.
Másnap Vértesi Tamás már meg is ismeri ezt a hölgyet, Fiamettát, aki kurtizán, (ami ebben az időben udvari vagy királyi hölgyet, szeretőt jelent). Fiametta úgy intézi, hogy Vértesi elmenjen hozzá és higgyen benne, hogy a sorsuk meg van írva. Vértesi Tamást teljesen megszédíti a nő, minden titkát (és Bakócz titkait is) megosztja vele annak ellenére is, hogy a nő "legjobb barátom"-nak nevezte Chigi Agostino-t, akinek pompás hátas lova, a török császártól volt ajándék. Tehát nem egészen Bakócz-cal van.
Chigi a villájába is meginvitája Vértesit és Fiamettát, ahol sok híres vendég jelen van ( da Vinci, Rafael)... és hamarosan fény derül arra, hogy Itália nem is annyira hithű keresztény. Még mindig a régi isteneket imádját, hozzájuk írnak ódát, nekik állítanak szobrokat.
Bakóczot megrészegíti a nagy fényűzés, azt szeretné,. ha a magyar fiatalok is tanulhatnának a pazar firenzei vagy római műhelyekben és azt sok "tudást" Magyarországra vinnék.
Fiametta meghívja magához Vértesit (a Sciarra-palotába), hogy lemásolják a titkosírással írt jegyzékét annak, hogy a kardinálisok (=bíborosok) közül kik a Bakócz-pártiak, a Bakócz-ellenesek és a hezitálók.
Az éjjel Fiamettánál Francesco Maria herceg is bepróbálkozik, ezért Fiametta marasztalta Vértesit, de ő feldúltan elviharzott. Fiametta pedig megsértődött. Nagyon.
Ezután Vértesit többször megpróbálták megölni.
A franciák (akikkel Bakócz szövetséget remélt) csúfos vereséget szenvedtek Róma kapujánál.
Az öreg pápa egyik talpnyalója, Petruzzi meghozza az információkat arról, hogy kik Bakócz támogatói. A pápa a halála előtt még magához hívatja a bíborosokat és ő is megteszi az ajánlatát (ami az olvasó előtt titok marad, de sejthető, hogy fordul a kocka).
Egy hétre rá megjelenik a fehér füst az Angyalvár tetején, Medici-t ünneplik az új pápaként.
Vértesi Tamás csak áll a híd lábánál és szomorkodik, neki "ez egy nemzet temetése". Úgy gondolja, ez volt az utolsó esély, hogy megmentsék Magyarországot a törököktől.
Megtudjuk, hogy "Az első próbaszavazásnál nyolc voks jutott Bakócznak, Medicinek csak egy." Áruló kellett ahhoz, hogy megbuktassák Bakóczot.
Másnap reggel egy öregasszony lép Vértesi Tamás elé és átad neki egy fél pár zöld kesztyűt azzal, : "Ha többet akar tudni, menjen a Purificazione térre." Tamás szerez egy jelmezt és odamegy. Amikor odaér, álarcosok táncolnak a kút körül. Köztük a fekete ember Fiamettával. Vértesi megértett mindent, hogy szövetkeztek ellenük és kijátszották a babonássága miatt, kiszedték a titkait és "nevetve kivégezték". Odalép és a fekete embert bedobja a kútba, Fiametta erre elszalad de később beszélnek. Fiametta elmondja, hogy a fekete embert ő bérelte fel és minden barátkozás és esemény az összeesküvés része volt, hogy megbuktassák Bakóczot. (A fekete ember csak a lábát törte a kútban)
Fiametta keserédesen ünnepli diadalát, és gyűlöli Vértesit, amiért akkor éjjel elutasította őt. Vértesi pedig szerelmes és bele is betegszik a bánatba.
Hírek érkeznek Magyarországról, hogy a törökök, már a déli határon vannak és "a halálmalom már magyar földön őrli az embercsontokat". Bakócz úgy látja, ideje hazaindulni: "- Vége a római farsangnak, kezdődik a magyar böjt."
Az itáliai urak Chigi lakomáján megbeszélik, hogy kár a barbár magyarokért, de Róma aranyozott dicsősége sokkal fontosabb, mint a magyarok.
A pompázatos fogadtatás után most szinte észrevétlen távozik a magyar csapat az ablak alatt... Fiametta vágyakozva néz Vértesi Tamás után, és azt reméli, hogy visszanéz rá, de Tamás nem bocsát meg.
Hazaúton a kanonok és a főtisztelendő úr az esélyeket latolgatják... talán százezer parasztot is fegyverbe lehet állítani... Szelim szultán seregével szemben. Vértesi Tamás viszont oda se figyel... szerelmesen szenved.
De ki tudná ezt a parasztsereget vezetni? Ki az aki lelket önt beléjük és elvezeti őket?
Erre aztán Bakócz Tamás azt mondja:
"Dózsa György"
---
A regény után (1514-ben) tehát Bakócz toborzott sereget a parasztokból és állította élükre Dózsát. A parasztokat bűnbocsánatért cserébe kezdték toborozni, de a nemesek ellenkeztek, mert nem akarták elengedni a munkaerőt. Bakócz ezek után kihátrált az egészből, a parasztok pedig fellázadtak (Dózsa féle parasztfelkelés). A szétzilált országban ezután kezdtek a törökök terjeszkedni. Mivel a parasztok helyzete rendkívül sanyarú volt a magyar urak keze alatt, nem igazán védekeztek a törökök ellen, mert azt gondolták, hogy nem lehet rosszabb.
Talán igazuk is volt... Mint ahogyan az Mikszáth és más magyar szerzők műveiből is kitűnik, a török elnyomás, adóztatás és kizsákmányolás alul múlta azt, amit utánuk a Habsburgok tettek. A valóságban a törökök amikor betörtek hazánkba, még csak el sem törölték a kereszténységet, csak elfoglalták a legfőbb püspökségeket, jórészt a papokat is meghagyták, és a templomokat is, csak nem lehetett újakat építeni. Valójában a keresztény vagy török uralom kérdése nem jelentett többet, minthogy melyik kincstárnak nyögjük az adót.
