1209
.
Herczeg Ferenc - Bizánc című színműve röviden
Olvasónapló:
ELSŐ FELVONÁS
Egy gazdagon díszített trónteremben kezdődik a mű. A távolból tompa harci zaj és ágyúzás hallatszik.
Genovai zsoldosok érkeznek, egyik sebesült társukat, Matteot hozzák. Matteo hadnagy haldoklik.
Spiridion udvari főkamarás rosszindulattal utasítja ki a zsoldosokat, pedig tudja, hogy Konstantin császár engedélyével ápolják a palotában a sebesülteket.
Folko, a nagy szájú zsoldos "bizánci kutyának" nevezi Spiridiont, aki csak amiatt aggódik, hogy ne legyen véres a padló az ünnepségre.
Matteo meghalt.
Laszkarisz tengernagy érkezik és megbeszélik Spiridionnal, hogy a törökök reggelre elfoglalják a várost. Nekik igazából mindegy, csak az egészségüket féltik.
Kisebb csoport imádkozik Mária szobránál, közben "az antikatolikus párt tüntet … Mohamedet éltetik."
Spiridion szerint "A csőcseléknek is mindegy kinek fizet adót, Mohamednek-e vagy Konstantinnak, és ki tipor rajta, a török szultán vagy a görög császár."
Konstantin császár egy marék katonával a várfalon próbál kitartani. Spiridion és Laszkarisz kinevetik, megvetik. Már Mohamed mellett állnak, aki "nagylelkű az önként hódolókkal szemben, de gyilkos a haragja, ha ellenállással ingerlik."
Murzafosz a kalmár érkezik. (Kalmár = kereskedő). A bizánci korona gyémántjait szeretné megvenni. Az adóval tartoznak a kalmárok, de "ötszázan egyberakták szegénységüket, hogy megmentsék a hazai kereskedelem jó hírnevét."
Laszkarisz gondolatban már Mohamed hű szolgája és támogatja Spiridion áruló tervét, miszerint ők maguk ölnék meg és vinnék Konstantint Mohamed elé.
Demeter, Konstantin lenézett és bolond ikertestvére érkezik, aki szintén igényt tart a trónra. A patriárkával (= görög katolikus püspökkel) beszélget, nála hízelkedik.
A pátriárka is árulásra készül, be akarja engedni a janicsárokat a szultán kérésére. Cserébe a nagy vagyona mellett a rangja is megmaradna.
Spiridion hallja ezt és csak az érdekli, hogy sikerüljön az ő császár-elrabló ötletüket előbb véghez vinni és ők kapják a jutalmat.
Palotahölgyek érkeznek. Zenóbia elmondja, hogy a császárné, Iréne (Konstantin felesége) egy török kézen lévő szigeten rendez bált este. Iréne a tigrisét Szultánnak becézgeti.
Amikor Iréne belép az aranyajtón, Spiridion közli vele a kamu "jó hírt", hogy Konstantin még rengeteg katonával tartja vissza a török ostromot. Iréne hidegen fogadja a hírt.
Iréne kibeszéli az urakat Zenóbiával: "A gonoszság gyakran ölti fel az együgyűség bárányköntösét."
Iréne azt mondja, hogy aranybörtönben ül és a királytigrise távolról szólongatja. Mohamedet érti ez alatt, aki a várost ágyúzza.
Azután egy álomról mesél, amiben óriási sárkány ült a templomtorony helyén. Zenóbia megfejti: a keresztény Bizáncnak vége.
Iréne levelet kap a szultántól, amiben egyértelmű utalás van: Bizánc kincsei közül leginkább az előkelő nemességet szeretné a szultán magához hódítani.
Iréne nem kábul el a szavaktól, költőt hozat, Lizandert.
Azt is világossá teszi, hogy az ünnepség, amit szervez nem a szigeten lesz, hanem itt a Bizánci palotában. Iréne tehát várja a diadalmas szultánját.
"Mohamedet dallal, lantpengetéssel köszöntöm. Ha tűzbe-vérbe fullad Bizánc, ha tízezer haldokló hörög: én akkor vigadok, hadd lássa a férfiak férfia (=Konstantin), hogy az asszonyok asszonya a szabadítóját köszönti."
Zenóbia azonnal térdre borul Iréne előtt: "Hatalmas szultána, ne feledkezzél meg hű cselédedről, aki siető kézzel segített szőni új dicsőséged aranypalástját."
Spiridon jelenti, hogy a császár visszaszorította a törököket és épségben a palotába tart.
Iréne elsiet, hogy ne legyen itt.
(Lizander (ezüst babérkoszorúval) csalódottan néz Iréne után: "Szerettem volna a halhatatlan szépségű auguszta ambróziás lába elé önteni remegő lelkem tartalmát.")
Krátesz, a bölcs érkezik Szokrátesz maszkban. A költővel csipkelődnek, hogy ki köszöntse az érkező Konstantint.
Leonidász, Spárta címzetes ura és -Olga nagyhercegnő is várja Konstantin köszöntését.
Belép Konstantin és az egyetlen megbízható embere, Giovanni, a zsoldoskapitány.
Konstantin holtfáradtan nézi Bizánc bíborfényben úszó tornyait és vágyakozva gondol rá, hogy többet kellett volna sétálnia szeretett városa utcáin: "oly reménytelen epedéssel gondolok vissza szépségére, mint öreg ember elmúlt ifjúságára …Szép szerelmem, arany Bizánc, márványtagjaid bája, talányos lelked másé lesz!" - mondja Konstantin, közben az isteni csodában reménykedik.
Giovanni tudja, hogy nincs esélyük: "Hajnalban újra támad a pogány, s aztán vége."
Giovanni Konstantinhoz hű, de a népet megveti.
Konstantin: "Te nem a gondolataik súlya, hanem az ökölcsapásaik súlya után ítéled meg a nemzeteket.... Te ma csak az árulást s a gyávaságot hallod üvölteni utcáinkon, ... de ha jön a vég, ámulva ismered meg a csőcselék sorában Róma és Hellász méltó utódait."
Giovanni: "A te hited, uram, nagyobb s tisztább az igazságnál. Szeresd a népedet, te aranyszívű császár, s engedd meg, hogy Bizáncot benned szeressem."
Megjeleinik kedvesen Herma, az apród, aki Konstantint szolgálja. A többiek megmondják a császárnak, hogy Herma valójában lány.
E(zt a császár nem vette észre. Ebből kell tudnunk, hogy a császár nem éleslátó ember.)
Folkó hírt hoz: az őrség Romanosz-kapuhoz hívja Giovannit.
Konstantin és Iréne találkoznak. Az asszony hideg, Konstantin megjegyzi: "Különös! Máskor kék a szemed, ma zöld. És apró aranykígyók kergetődznek íriszén."
Konstantin melegségre vágyik, de Iréne csak annyit mond, hogy meghajlik a császára előtt és aztán elmegy.
Konstantin végtelenül csalódott Iréne hidegsége miatt.
Herma lép hozzá, aki azt mondja, hogy hű szolgája és az is marad. Konstantin megbékél:
"ha nézlek, tudom, hogy császár vagyok még, császár a te szívedben."
Giovanni nagy hírrel tér vissza: A török szultán fegyverszünetet ajánl.
De Govanni azt is mondja, hogy ne áltassák magukat, a birodalom elfonnyadt, elveszett. "
Mohamed nem fog belenyugodni abba, hogy birodalmának jövendő fővárosa egy császári vértanú dicsőségére emlékeztesse a világot. Konstantinnak hősi halált kell halnia.
Giovanni azt is mondja, hogy a nép igyekszik széthordani, amit tud és várja a szultán eljövetelét. Szökésre biztatja a császárt, aki nem akar szökni, Giovanni mellette marad.
Konstantin: "Én és a népem egy vagyunk. Aki a népemet sérti, engem bánt."
Belépnek a hízelgők, a császárt ünneplik.
MÁSODIK FELVONÁS
A trónteremben főméltóságok beszélgetnek.
Lizander hangzatosan dalol a csodás győzelemről, melyben a megmentő sereget maga Szűz Mária vezette, és "a török táborban oly nagy a rémület, hogy Mohamed kénytelen lesz föladni európai tartományait és Ázsiába vonulni vissza."
Hír érkezik, hogy a törökök tábort bontanak, de azt is mondják, hogy nagyobb ostromágyúkat vontatnak a Romanosz-kapu elé. és az ígért velencei segélyflotta se indult el.
Két követ érkezik. A szultán testvére, Ahmed kán, "a vámpír", "a próféta kardja" és az ő öreg tanítója, Kalil.
Konstantin, Iréne, Zenóbia, Anna, Zoe, urak, apródok, palotaőrök, stb érkeznek.
Ahmed és Kalil belép, durva, cinikus hangnemmel. Nem alkudozni jöttek. A szultán kegyelmet ajánl Konstantinnak, ha azonnal elhagyja a várost. Egy órája van dönteni. Aki a szultánnak hódol, a vagyonát is megtarthatja és "Aki meghódol, a szultán védelme alatt imádhatja ősei istenét." A szultán nem szolgákat akar, hanem hódolókat... Mindene megvan, de hiányzik neki az udvari nemesség: "a fejedelemnek szüksége van barátokra, akik nemes pompájukkal csillagseregként ragyognak a fényes hold körül."
A szultán tehát mindenkinek azt ígéri, amit hallani akar.
Konstantin elgondolkodik az ajánlaton. Új Spártát álmodik, vinné egész nemzetét, de a pátriárka leint: "fantazmagória!"
Konstantin lassan ráébred, hogy az urak szívesebben hódolnak a szultánnak azéért cserébe, hogy ne változzon a rangjuk és vagyonuk...eszükbe sincs menekülni és földön futónak lenni.
Konstantin kétségbeesve szólítja a népét, de az hallgatag.
"A nép, amely élni gyönge s meghalni gyáva, élőhalott árnyéknemzetté lesz." "Nem lehet egy sem, ki itt akar maradni!"
De bizony mind marad. Tamás nagyherceg még meg is szégyeníti a császárt: szóvá teszi, mekkora szégyen, hogy a néptől vár segítséget.
Az irigy Demeter is előáll, reméli, hogy megszerezheti a császári koronát: " a mai nap az én diadalom napja …"
Konstantin elvezetteti.
"Ha elesik Bizánc, elesik a bizánci szentegyház is!" - mondja Konstantin a pátriárkának, de ő másról álmodik: "Láttam Bizáncot elesni, de láttam helyében föltámadni a kereszténnyé lett törökök millióit. Az Úr beszélt hozzám, Konstantin, és a szent terhet, amelyet hivatalból őrzök, nem bízhatom tovább a te süllyedő hajódra!"
Konstantin most Notaraszhoz fordul, aki letette a fővezéri pálcát, amelyet harminc évig viselt. Konstantint nem zavarja, hogy a leglelkesebb harcosai, a nápolyiak, olasz zászlóval mennek harcba, Notarasz azonban nem értett ezzel egyet, inkább lemondott.
("Kyrie eleison" = Uram irgalmazz! - ezzel vonultak harcba a katonák.... magánvélemény, de sírva-nyögve könyörögve megyünk győzni? Esélyes.)
Konstantin a főnemes Leonidaszhoz fordul, aki a thermopülai hős Leonidász leszármazottja... a kérdése ugyanaz: mit tegyen?
Leonidasz nem szereti közügyekbe mártani magát. A falon sem harcolt, inkább lovakat tenyészt és versenyeket rendez nekik.
Konstantin nagyon csalódott. A sok nemes mind a szultán kegyeit várja,"...levedlett róluk az emberi ábrázat, s most röfögő, morgó állatcsordává változtak ".
Murzafosz is befut hajbókolva, de csak a korona gyémántjaiért jött.
Dukász, a népszónok lép elő, haragos a szíve. Azrt mondja, Bizánc az adószedők és hóhérok hazája... "A nép fia először ember akar lenni, csak azután lehet hazafi. ...Mi nem vagyunk szabadok, tehát nincs hazánk...A császár ereje a szabad nép szeretete, uram." - és máris jelentkezik a szerepre, hogy összekötő híd legyen a nép és a császár közt.
Dukász azt mondja, ő meg tudja szólítani a népet, az ő szavára fegyvert fognak és legyőzik Mohamedet is.
Egy Korax nevű népi író is megjelenik, de nincs szerepe.
Dukasz önhitten kimegy a nép közé, de megtépik és elzavarják.
Konstantin összeomlik: "írjátok a síromra:„Itt nyugszik az utolsó császár, aki addig élt, míg vak volt. Amint egy napon megnyílt a szeme: megölte az undorodás.”
Iréne unottan leveszi a koronáját "A korona a hatalom jelképe. Ha nem jár vele hatalom: játékszer."- és elsétál.
Konstantin szerint a korona a hűség jutalma.
Nagy harangzúgással búcsúzik a kereszténység Bizáncban.
Konstantin azt mondja Giovanninak, hogy menjen, de ő a császára mellett marad, mert így kívánja a becsülete:
"Nem a sisaktollam, a szívem tesz katonává, és téged sem a koronád, a szíved tesz császárrá."
Ahmed és Kalil megkapják a választ: Konstantin elviteti a két könyörgő követet, Ahmed kivégzésére ad parancsot és tudja, hogy Mohamed véres bosszút áll Bizáncon, de e pillanatban már nem akar kegyes lenni az áruló néppel.
A hűséges Herma a császárhoz lép és azt mondja, vele akar meghalni.
"Nem leszek a terhedre, meglátod … Oly csendesen fogok meghalni, mint a pillangó, ha megdermedt az őszi dértől "
Konstantin így szól: "A nő fején a korona nem hatalom jelvénye, hanem a hűség jutalma. Császári hatalmamnál fogva, amely kötni s oldani tud, az utolsó görög nőt, aki birodalmamban él, császárnémmá teszem." - megkoronázza Hermát.
Herma elkéri a császár tőrét a majdani öngyilkossághoz.
Ahmedet közben Giovanni kivégzi és a levágott fejet Kalillal elküldeti Mohamedhez.
A távolból már ágyú hallatszik. Konstantin, a szerelmes Herma és a hűséges Giovanni együtt várják a halált.
HARMADIK FELVONÁS
A trónteremben Iréne levelet ír a szultánnak.
Laszkarisz és Spiridion arról fantáziálnak, hogy megölik Konstantint, mert ez tetszene a szultánnak.
Leonidasz éppen Olga nagyhercegnővel bújik össze, amikor Spiridion átadja neki a szultánnak szánt levelet, hogy vigye el ő.
A pátriárka és az udvarhölgyek együtt rettegnek az ostromzaj alatt.
Notarasz hírt hoz: "A pogányok – akarom mondani: a nagy Mohamed vitéz katonái – már a városban vannak!
A papok kinyitották a kaput és amint beengedték a janicsárokat, azok rögtön levágták őket. A pátriárka majd bepanaszolja őket a kihágás miatt.
Megérkezik Demeter és mind a lába elé vetik magukat, hátha ő lesz az új uralkodó.
Demeter máris kezében érzi a hatalmat:"Minden katolikust megégetek, és az istentelen Konstantin minden barátjának kitolatom a szemét."
Iréne félholddal a hajában kineveti.
"Egy asszony a népből: A szultán megígérte nekünk, hogy mi leszünk az uraságok és ti a szolgáink! Úgy bizony!"
Laszkarisz sebesülten kerül elő. Nem beszélt Mohameddel, "Ki beszél a tűzvésszel, a földrengéssel?"
A császár elesett és a sérült Giovanni se éri meg a reggelt. A város hullahegyekkel van tele.
Giovanni látomása szerint mind meghalnak és Konstantin fog a lelkükről ítélkezni.
Giovanni szerint mind bűnösök, akik élvezettel szívták ki Bizáncból az erőt.
Mohamed rátörette a kaput a Hágia Szófia bazilikába menekült 20 ezer emberre és levágatta azokat is.
Folko jelenti, hogy van néhány szabadon hagyott gálya a kikötőben és lehet menekülni. Rögtön mindenki Giovanni barátja akar lenni és neki könyörögnek, hogy segítsen szökni.
Giovanni azonban nem felejtette el az árulást, nem viszi magával a képmutatókat.
Konstantin új házasságának híre a palotába jut: Dukász meséli, hogy régi hellászi szokás szerint Herma szíven szúrta magát a császár holtteste fölött.
Most Irénében bízik mindenki, hogy hátha ő képes szót érteni Mohameddel.
Leonidasz azt mondja:"Mohamed kíséri Konstantin gyászmenetét, s amerre megy, bíborszőnyegként folyik előtte a vér, s fölötte baldachint formál a felcsapó láng …"
Iréne retteg, de nem akarja a valóságot. Kintről gyászzene hallatszik és rémület. Iréne beleéli magát a szerepbe, hogy Mohamedet várja.
Kalil és emberei hozzák Konstantin meggyalázott holttestété és azt mondja. "Mohamed jön. Ha átlépi a palota küszöbét, egy élő lelket sem akar itt találni."
Iréne még ráborul a császár holttestére, azután Kalil parancsot ad a kivégzésre. Mind némán tűrik a halált.
-- VÉGE --
--------------------------------
Konstantin császár - ő a jóságos uralkodó, aki a végsőkig a népe mellett áll, nem akarja látni a bajt és csak élete utolsó óráján erősödik keménnyé
Iréne császárné - kétszínű asszony aki azonnal leveszi a koronáját, amint romlanak a császár esélyei és magára hagyja
Demeter nagyherceg - a császár bolond testvére, aki szeretné a trónt, de nincs igazi támogatója
Tamás nagyherceg
Olga nagyhercegnő - a romlott erkölcsök szmbóluma
A pátriárka - ő ad parancsot a kapu kinyitására, ahol a janicsárok beözönlenek és elfoglalják Bizáncot és lemészárolják lakosságot
Notarasz - fővezér, aki lemond a rangjáról, ő sértettség miatt fordul a császár ellen
Spiridion - udvari főkamarás, a legfőbb áruló, megszervezi a császár megölését
Leonidász - címzetes nemes, a romlott erkölcs szimbóluma
Laszkarisz - tengernagy, korrupt haszonleső ember
Lizánder - udvari költő
Krátesz - udvari bölcs, a költővel civakodnak, hogy ki köszöntse az uralkodót
Zenóbia - palotahölgy, Iréne bizalmasa, szolgálója
Giovanni- genovai zsoldosvezér, a legintelligensebb szereplő. Ő figyelmezteti Konstantint a végzetére.
Herma - apródnak öltözik, hogy a császár közelében legyen. A romlatlanság és hűséges szeretet szimbóluma. Élete végén a szerelme császárnővé koronázza. Amikor Konstantint kivégzik, szíven szúrja magát Konstantin tőrével.
Ahmed kán - a szultán testvére, akit "vámpírnak" és "próféta kardjá"-nak is becéznek
Kalil - Ahmed tanítója és leghűbb szolgája
genovai zsoldosok:
Matteo - zsoldosok hadnagya
Folko - ügyes és aktív zsoldoslegény
Dukasz - népszónok, kissé sokat gondol magáról, nem ért szót a neppel ezért elverik, amikor a császár pártjára áll
Murzafosz - a kalmárok egyike, akik nem fizetnek adót, de a bukás pillanatában szeretnék egvenni a császári korona gyémántjait, ők is csak élősködnek
Korax - népies író
udvarhölgyek vagy rabnők:
Zoe, Anna
