21432
Aki kedveli az embereket és jól bírja a szánalmasan nyers valóságot (meg a Szomszédok című teleregényt), az szeretni fogja Ibsen Vadkacsáját.
A tragikomédia az öncsalás témáját boncolgatja olyan szereplők segítségével, akikkel az olvasó képtelen azonosulni.
Tartalom:
A nagykereskedő, Werle házában összejövetelt tartanak, mert több éves távoli útjáról hazatért Werle fia, Gregers. Az asztalnál tizenhárman ülnek, az ő életüket, kapcsolataikat és elfoglaltságaikat ismerjük meg a beszélgetésből. Werle azért hívta haza a fiát, mert feleségül akarja venni házvezetőnőjüket, és szeretné, ha Gregers betársulna a cégbe. Apa és fia között nem jó a viszony – a fiú hideg marad, és végül otthagyja az apját.
Gina és lányuk, Hedvig várja haza Hjalmart (aput), aki finomságokat ígért, de csak az étlapot hozta el. Hamarosan betoppan Gregers is, aki elmondja, hogy elhagyta a szülői házat, ezért kiadják neki az egyik szobájukat.
A család féltett titkát is megmutatják Gregersnek, egy vadkacsát a padláson. A vadkacsát sebesülten kapták Werlétől és azóta ott lakik egy kosárban. Más állatok is vannak ott, az öreg Ekdal és Hjalmar szokott ott "vadászgatni". Valamikor ők és Werle együtt vadásztak fenn a Hoydal-telepen, de valami törvénytelenség miatt el kellett jönniük onnan. Az öreg Ekdalt meghurcolták, be is börtönözték akkor, de az őt eláruló Werlének nem lett baja, ma is élvezheti a Hoydal-telep erdőségét.
Hjalmar feltalálónak hiszi magát, és egész nap a találmányán dolgozik, amelytől a család felemelkedését várja.
Hedvignek súlyos szembetegsége van, hamarosan megvakul. Az apja szeretné, ha megtanulná addig a kosárfonást, de Hedviget jobban érdekli a restaurálás.
Hjalmar megmutatja Gregersnek a fegyvert, amellyel vadászni szoktak a padláson és közben elmondja, hogy már majdnem maga ellen fordította, de aztán mégse. Gregers a vadkacsához hasonlítja a tehetetlen Hjalmart. És közben az az elképzelése, hogy addig nem nyugszik, míg rendbe nem hozza az életét és boldognak nem látja.
Villásreggelit esznek két vendéggel, azután Hjalmar sétálni megy. Amikor visszatér, rendkívül ideges, még a vadkacsával is végezni akar. Kérdőre vonja a feleségét, hogy volt-e viszonya az öreg Ekdallal, amit 15 éve titkol. Igen, volt, sőt, Werlével is. Hjalmar számára már az sem biztos, hogy Hedvignek ő az apja.
Gregers szándéka volt felfedni a titkot, hogy ezután őszinteség legyen a családban. Azonban ez gyűlöletet szült és Gregerst is szeretnék már távol tudni a háztól.
Megérkezik a családhoz Sörbyné, aki hamarosan Werle felesége lesz annak ellenére, hogy Werle nagyon beteg és leépül. Hamarosan ő is meg fog vakulni. Hjalmar úgy gondolja, hogy a megvakulás Isten büntetése, amiért Werle is elvakította a legjobb barátját annak idején.
Sörbyné egy ajándékozási szerződést hozott Hedvignek, a kislányt lelkiismeretfurdalásból pénzelni akarják. Ez már végképp sértő, ettől kezdve Hjalmar a lányában már Werle vonásait látja és elfordul tőle.
Gregersnek az az ostoba ötlete támad, hogy a kislány azzal szerezze vissza az apja szeretetét, hogy feláldozza a vadkacsáját.
Hjalmar nem otthon, hanem Relling doktornál tölti az éjszakát. Relling doktortól megtudjuk, hogy Hjalmar nem tehetséges ember, csak az önámítás nagy mestere. A környezete is, apja és diáktársai is mind azt hiszik róla, hogy tehetséges, de nem az, csak mások gondolataiból él. Lelki összeomlását Relling doktor is azzal gyógyítja, mint a többiek, dicséri és visszatereli az öncsalásba.
Gregers nem tartja ezt jónak és szerinte fel kell nyitni Hjalmar szemét, de Rilling azt mondja: "aki megfosztja az átlagembert élete nagy hazugságától, a boldogságát veszi el tőle."
Hjalmar hazajön a holmijáért, el akar költözni. Hedvig nem akarja lelőni a kacsát, de Gregers tovább győzködi, ezért a kislány megkérdezi a nagypapát, hogyan kell biztosan megölni. Hjalmar Gregersnek magyarázza, hogy senkinek a szeretetében nem bízik már, amikor lövést hallanak. Gregers tudja, hogy a kislány lelőtte a vadkacsát. Hjalmar azt hiszi, az apja vadászik fenn, de az ekkor belép az ajtón. Rohannak az emeletre, ahol megtalálják a kislányt, aki mellkason lőtte magát.
Gregers úgy gondolja, sebaj, ez majd összehozza a családot. De Relling azt gondolja, hogy Hajlmar mostantól gyászoló apa lesz.
Relling szerint az élet nem is volna olyan rossz, "... ha a sok féleszű világboldogító hagyná békén a szegény embert, és ne folyton rajtunk akarná behajtani az eszményeit."
Gregers pedig rájön, mi az ő végzete: "Tizenharmadiknak lenni az asztalnál."
