2
(A novella a Tanár úr kérem című kötetben jelent meg.)
A ROSSZ TANULÓ FELEL
A mai nap igazán nem lehetett felelésre számítani, de őt szólították, a rossz tanulót. Amikor a nevét hallja, körbenéz, hátha csoda történik vagy felébred a rémálomból. Elindul a füzeteivel, megbotlik és kiejt mindent. Amíg szedegeti a cuccait, az osztálytársai nevetnek. "A rossz tanuló törvényen kívül áll, rajta lehet nevetni."
A rossz tanuló azt mondja, készült, de érzi, hogy ez a vég. A tanár egy felfoghatatlanul hosszú egyenletet diktál a tanulónak, aki írja a táblára. Arra gondol a diák, hogy nem fog ez menni, majd átmegy a katonai iskolába, ott nagyon korán kell kelni. Nagy gonddal rajzolja a számokat, húzza az időt, de most már beszélni kell.
"– A másodfokú egyenlet... a másodfokú egyenlet... Tanár úr, kérem, én készültem."
Zavarodott beszéd következik, húzza az időt a tanuló, de a tanár csak sokára szakítja félbe – azzal, hogy kihív egy másik tanulót, Polgár Ernőt. Míg a rossz tanuló "keze dadogva babrál a táblán, a félbemaradt egyenlet roncsai közt", Polgár Ernő felel magabiztosan a párhuzamos vonalakról. A rossz tanuló igyekszik részt venni valahogy: adja a krétát, súg Ernőnek, "nem adja meg magát" (= nem akar beletörődni a vereségbe)
E pillanatban már látja a végtelent, ahol a párhuzamos vonalak találkoznak. A végtelent, ami valami felsőbb osztály lehet, ahová ő sohasem fog eljutni.
.
