(A novella a Tanár úr kérem című kötetben jelent meg.)
LÓGOK A SZEREN
Bauer (az elbeszélő fiú) csak lóg a szeren. Tele van akarattal és álmokkal. Van, akiben nyers erők dolgoznak és csak hatalmas súlyokat tud emelgetni, de Bauer pontosan tudja, hogy minden lehetséges. A test még gyenge, az izmok fejletlenek, de ez csak a a felszín. Van, aki csinál egy "salto mortale-t ", de ő csak mosolyog, bizonyára ő is meg tudná csinálni egy kis gyakorlás után. Sőt, igazából bármelyik gyakorlatot meg tudná csinálni és lehetne világbajnok is. De még bármi más is lehetne. Van, aki mindenben egyformán tökéletes. Lehetne például miniszterelnök, aki néhány diplomáciai manőverrel "Angliát, mint egyszerű gyarmatot, Magyarországhoz csatolná" (= Anglia Magyarország szolgálatába állna). Van, aki mindenhez ért. Egyesek nem tudják elképzelni, hogy valaki délelőtt egyetemi tanárokat oktat, délután pedig a függeszkedés világrekordját dönti meg. Vagy épp az ötszázadik színielőadása után tapsolják, pedig azért is tapsolhatnák, mert feltalálta a Holdrarepülőgépet, miután 32 gólt lőtt a fradinak.
De végül is marhaság az egész. Lógni kell itt a szeren, minden testrész olyan pózban, amely nem természetes. Fárasztó és egyre elviselhetetlenebb. A fiú elengedi és megkönnyebbülve huppan le a vastag szőnyegre. "Hála istennek – nevethettek már. Az ördög vigye az egész tornaünnepélyt, a benevezést, az első díjat – majom lesz, aki megnyeri."
.













