2
.
A mű 1213-ban Magyarországon játszódik.
Prológus
Ottó lelkesen meséli a bizalmasának, Biberachnak, hogy szerelmes Melindába, Bánk bán feleségébe. Bár Melinda már elutasította, Ottó úgy tervezi, hogy még aznap elcsábítja. Bánkot úgyis lefoglalják a a hivatali ügyek és éppen nincs a királyi udvarban.
Biberach szerint Bánk bán veszélyes ember és bosszút fog állni.
„Ej, ej, kegyelmes úr, vigyázz, vigyázz; mert
Egy ily keszeg, sovány fiút az izmos
Bánk bán – bajúsza egy végére tűz.”
Megérkezik Gertrudis, Magyarország idegen (merániai, azaz német-római) királynéja, aki úgy határozott, hogy a kicsapongó Ottónak (aki az ő öccse), el kell hagynia a palotát másnap. Ottó tehát még aznap este a bálon el fogja csábítani Melindát.
Első szakasz
A királyi palota mulatójában az öreg Mikhál bán kesereg, mert szeretne Spanyolországba visszamenni. Azért is búsul, mert félő, hogy a családjuk kihal, mivel sem neki, sem Simonnak a testvérének nincs utódja. (Melinda, Mikhál bán és Simon bán testvérek.. Simon váratlan hírrel áll elő: a felesége korábban hetes ikreket szült, 7 fiút. Mivel akkoriban az ikerszülést becstelenségnek, erkölcstelenségnek tartották, Simon csak egy gyereket tartott maguknál, a többit egy erdei öregasszonynak adta, hogy titokban nevelje fel őket. Az asszony folyton sírt a 6 gyerekének elvesztése miatt, de Simon úgy gondolta:
„Mikor majd nagyra nőnek,
Akkor fogom mutatni csak...
Minő öröm lesz ez?”
A mulatóba "békétlenek" érkeznek. A békétlenek azért békétlenek, mert bár elfogadják II. Endre uralkodását, az ő távollétében, a feleségét, az idegen Gertrúdist nem szívesen látják a hatalomban.
Petur bán (bihari főispán) feldúlva ül le Simon és Mikhál bán mellé. Gertrúdis magyar földeket és tisztségeket osztogat a saját kegyeltjeinek, miközben a magyarokat a háttérbe szorítja. Petúr azt szeretné, ha Mikhail és Simon bán rávennék Melindát, hogy beszéljen Bánk bánnal, hogy lépjen fel erővel Gertrúdis önkényuralma ellen.
Myksa bán, a királyfiak nevelője is iszogat. Úgy véli:
„A magyar bor olyan,
Mint a magyar barátság – mentől óbb,
Annál erősebb.
- Hogyha nem dohos.” - szól Petur utalva a királyi ház romlottságára.
Myska bán a királynéra emeli a poharát, Petur azonban a magyar szabadságra mond köszöntőt, amit a békétlenek megéljeneznek.
Petur üzent Bánk bánnak, hogy jöjjön haza az országjáró útjáról, mert veszélyben van az ország és a felesége, Melinda.
Bánk bán a nagy mulatozásra érkezik meg:
„Hazánk külön-külön vidékein
Jajt s bánatot találtam; s itt ime
Ellenkezőt találok, s nem tudom,
Melyik tehet rémítőbbé "
Azonban hiába kérdezi Peturt. Ő csak azt mondja titokzatosan Bánknak:
„Te is
Bele vagy keveredve, és ha veszteségre
Jön a dolog, tied lesz a nagyobb.”
A bál után gyűlést szerveznek a békétlenek a belépéshez a jelszó: Melinda.
Miközben Biberach felfigyel Bánk visszaérkezésére, Bánk lassan megérti, hogy őt elvakították és aljas erők munkálkodnak az udvarban, amivel szemben már az ellenállás is alakul:
„Melinda szép, mocsoktalan neve
Ma szemfedélűl szolgál egy setétben
Ólálkodó csoport között! - Titoknak
Lett zára a Melinda szabad neve!”
Tiborc, a szegény, öreg paraszt éppen ételt akar lopni feleségének és a gyerekeinek, és Bánknak panaszkodik, de ő nem hallja. Azon gyötrődik, hogy talán Melinda megcsalta és elviharzik.
Biberach igazán kétszínű, még azon is elgondolkodik, hogy Bánk bán oldalára áll, de végül úgy dönt, hogy Ottóval tart és inább rábeszéli Melinda elcsábítására. Számításai szerint így a királynő kegyeit is élvezné, mivel Ottó Gertrúdis szeretett öccse. Felelősséget azonban nem akar vállalni.
„Rajta csak kegyelmes Ottóm:
Ugorj! de Biberachod hátra áll.”
Érkezik a nemes lelkű Izidóra, aki reménytelenül szerelmes Ottóba. Tud a csábításról. Biberch cinikusan mondja, hogy a nők az ördögökkel is összebújnának, ha nem lennének férfiak. Izidórát ez felháborítja. Biberach azt tanácsolja neki, hogy ne adja oda magát túl könnyen Ottónak:
„Sok férfiak – tudom magamról – az
Olyat, ki könnyű győzedelmet igér,
Azért se’ szívelik; de légyen a
Meghódítás nehéz, már akkor ők
Csak puszta büszkeségből is belé-
Szeretnek.”
Izidóra ezen még inkább felháborodik és sértetten elszalad.
Biberach pedig azt gondolja, hogy gyönyörű a lány és erényes, de sajnos buta.
Ottó találkozót kér Melindától, aki elmegy a találkozóra, de csak azért, hogy rendre utasítsa a tolakodó Ottót. Ottó elmondja, hogy korábban megvádolták Fülöp német király megölésével, és amikor ezen Melinda könnyekig meghatódott, Ottó beleszeretett. (Mármint ezt mondja.)
De hiába hízeleg, Melinda szilárd marad:
„Sajnállak. – Oh
Herceg! Szerelmem által egy lehet
Csak boldog és szerencsés
– az pedig Bánk.”
Ottó elkapja Melinda kezét és a homlokához szorítja. Bánk éppen ekkor lép be és egyértelmű félrelépést gyanít, de úgy távozik, hogy senki se veszi észre.
Közben Ottó egyre hevesebben, már térden állva udvarol, ezért Melinda leállítja:
„Midőn Bánk a kezem’ megkérte, nem rogyott
Ő térdre -! szép se’ volt igen; de egy
Alphonsus, egy Caesar állott előttem.
„Szabad tekéntet, szabad szív, szabad
Szó, kézbe kéz és szembe szem, – minálunk
Igy szokta a szerelmes: aki itt
Letérdel, az vagy imádkozik, vagy ámít.”
Ő mondta ezt, ámító! és bizony
Bánk nem hazud: s ezért megvet Melinda.”
Melinda éppen elsiet, amikor Gertrudis királyné és udvarhölgyei lépnek be. Gertrúdis indulatosan kérdőre vonja Melindát, pedig látja, hogy Ottó bohóckodik hevesen. Melinda illetlenül azt mondja:
„Köszönöm, nagyasszonyom,
Hogy oly kegyes valál s átláttad azt,
Hogy a bojóthi Melindának nem illik
Falun magányban lakni, mert nagyúrné,
S alkalmatosságot szerzél nekem
Ezzel (Ottóra mutat) sok édes múlatságra is –”
Gertrudis azzal bünteti Melindát, hogy négy napig nem léphet a színe elé. Ez komoly büntetés.
Gertrúdis azért dühöng, mert Ottónak nem sikerült elcsábítania Melindát. Pedig ha sikerül, akkor Gertrúdis száműzhette volna az asszonyt azon a címen, hogy erkölcstelen. Így azonban Melinda az erkölcsi győztes, és Ottó pedig szégyent hoz a királynéra, mivel még arra sem képes, hogy elcsábítson valakit.
A magára hagyott Ottó Biberach-hoz fordul tanácsért, aki szerint menjen a hölgyek után és mondja, hogy csak viccelt.
Később azonban két port ad neki: egy hevítőszert Melinda számára és egy altatót Gertrúdis számára.
Ottó végre úgy érzi, hogy nyert ügye van, Biberach pedig örül, hogy részese a cselszövésnek.
Bánk közben kétségbeesetten gyötrődik. Tudja, hogy Gertrúdis visszaél a hatalmával, és Melinda feltételezett hűtlensége miatt is aggódik.
Második szakasz
Petur bán házában egy asztal körül ül Petur, Simon és Mikhál és a többi békétlen. Mindenki mellett ott a pajzsa letakarva. Petur lázadásra szólítja az embereket Gertrúdis visszaélései miatt. Elvben mindenki egyetért, de lépni nem akarnak, mert félnek a megtorlástól. Főleg Simon próbálja csitítani őket. Ekkor azonban Petur lerántja a pajzsáról a leplet. A pajzson egy trónja alatt vérben fekvő asszony képe van. A békétlenek pajzsain is ugyanez a kép van.
A békétlenek kivont kardjaikat az asztalra csapják, a lázadás mellé állnak:
„Sokáig éljen a magyar szabadság!”
Ekkor érkezik Bánk bán. Mikhál azonnal elmondja neki, hogy lázadás van készülőben, "Pártütés".
Petur azonnal szenvedélyesen érvel a lázadás mellett, miközben Bánk higgadt marad. Hosszan és egyre keményebben vitáznak.
Petur azzal érvel, hogy:
- nem akarnak asszonynak engedelmeskedni, különösen mert idegen, meráni asszony
- Gertrúdis visszaél a hatalmával, és csak a saját kegyenceinek osztogat javakat
- a galíciai hadjáratra is ő vette rá II. Endre királyt, hogy további birtokokat szerezzen a fiának
(ezen a hadjáraton van jelenleg a király, ezért uralkodik most helyette Gertrudis)
- Petur tehát azért is kar lázadni, mert II. Endre királyt azzal vádolja, hogy gyenge és meghunyászkodó ember, akit a felesége irányít
Petur nagyon szeretné Bánkot a saját oldalukra állítani.
Bánk érvei:
- Bánk szerint Gertrudis viselkedése természetes, hiszen mindenki a saját embereit helyezné pozícióba, ha hatalomra jutna
- még hogyha vissza is él a hatalommal Gertrudis, a király távollétében ő a király
- ha Gertrudis korlátozza a magyar urak ősi jogait, az ősi magyar szokásjogot, akkor az ellen törvényileg kell fellépni
- Bánk bán a legnagyobb magyar főúr, tehát ha ő fellázad, az királyárulásnak számít.... ezért inkább nem akar balhézni
Bánk higgadt és racionális érveket vonultat fel Petur kijelentései ellen és lassan a saját oldalára állítja a békétleneket.
Petur erre dühbe gurul és már a kirlyné megölésével fenyegetőzik:
„Kiholtak szabadítóid, oh
Te vasravert hazám? no nyeld le a bilincsed
Jajgatva s edd magadnak a halált!
Nem kényszerítelek – magam is tudok
Hóhérja lenni azon utálatosnak!”
Bánk ezt nem hagyhatja:
„Megállj! – Ezen haza- s felségárulót
Láncokba verjétek – parancsolom.
Én, a király személye, én – maga
Parancsol Endre a király! –”
Petur a király nevének említésére hirtelen magához tér és Bánk lába elé borul:
„Királyom!”
Bánk megenyhülve öleli meg:
„Látod, hová tud téged csak neve
Is vinni Endrének!”
Petur:
„Szent haza, békesség!”
Bánk tehát lebeszélte Peturt a lázadásról. És Bánk maga is tisztában van ennek a jelentőségével.
„Oh Endre! győzedelmeskedj te bár
Országokon; de ilyen győzedelmet
Mint Bánk neked nyert most, nem nyersz soha!”
Kopogtatnak és Biberach érkezik, aki tudja a jelszót ("Melinda"), mivel korábban kihallgatta Bánk és Petur beszélgetését.
Biberach ravasz módon azért jött, hogy figyelmeztesse Bánkot arra, hogy Ottó ma este elcsábítja Melindát.
(Persze azt nem mondja, hogy az elbájoló port ő biztosította ehhez. Úgy gondolja, hogyha Ottónak sikerül a csábítás, akkor hálás lesz Biberachnak a támogatásáért. Ha viszont Bánknak sikerül megakadályozni a csábítást, akkor Bánk lesz hálás, amiért időben figyelmeztette.
„Egyik csak nyerni fog!”
Bánk már nem higgadt ember. Ez a sértés felindulttá teszi és gyűlölettel beszél a hercegről:
„Csak egyszer őtet a kezem közé
Vehessem, oh mikép fogom kacagni
A gyáva herceget; ... éljen Melinda
Inkább kenyéren s vízen, mintsem itt
Pompában, bíbor és a hermelin
Bemocskolásra eszközül vettessen,
S szolgáljon egy bujának, akinél még
Drágább s becsesb előttem a kutyám.”
Harmadik szakasz
Bánk bán Melinda szobájában őrjöng. Melinda tagad és bűntelen, de Bánk nem hisz neki. Még a kisfiukat is átkozza haragjában. Melinda zavarosan beszél, aztán sértetten elmegy:
„Pokolbeli Tűz ége csontjaimban s a királyné
Aludni ment - álmos volt. Ébredezz!
Add vissza gyermekem, te nagy királyné!”
Melindában tehát a "hevítő por", a királynéban az altató dolgozik. Bánk pedig gyanakszik.
Izidóra jelenik meg, aki elmondja Bánknak, hogy a királyné hosszan vitatkozott Ottóval a bál után.
Bánk gyanúja fokozódik.
Ekkor Tiborc érkezik Bánkhoz, hogy a parasztok nevében panaszkodjon. Míg a nagyurak dorbézolnak, a nép éhezik. Magasak az adók és a királyné építkezik, miközben a parasztok megfagynak a kunyhóban. A palotánál díszes paripákat tartanak, de a parasztnak nincs lova, amivel szánthatna. A nagyurak vadászgatnak, de a parasztot egy galamb fiókáért kikötik megbotoztatni. És ha valaki panaszkodni merne, azt csak írásban teheti meg, de írni egyikük se tud.
Petur a magyar nemesség sérelmeit sorolta, most Tiborc a parasztság szenvedéseit meséli. Bánk tiszteli királyát, de egyre inkább szembe kerül Gertrudisszal.
„BÁNK
Beszélj, beszélj; igen
Jól hallom én panaszod; de magam
Panasza is beszél –
...
TIBORC
oh a magyar se gondol
Már oly sokat velünk, ha zsebe
Tele van – hisz’ a természet a szegényt
Maga arra szánta, hogy szülessen, éljen.
Dolgozzon, éhezzen, sanyarogjon és –
Meghaljon.”
Bánk egy sebhelyre lesz figyelmes Tiborc homlokán és felismeri Tiborcban azt az embert, aki hajdan a jáderai csatában megmentette az életét. Azonnal edni akar Tiborcnak egy zacskó aranyat, hogy ne éhezzenek. De Tiborc büszke ember és nem fogadja el az adományt. Azt mondja, hogy minden paraszt szenved:
„Szép pénz; de adhatsz-é hát mindenik
Szűkölködőnek? visszaadja-é
Ez a halottakért hullt könnyeket?”
Bánk ekkor utasítja Tiborcot, hogy keresse meg Melindát és vigye el a királyi palotából Bánk birtokára. Azután a kisfiához megy, akinek a neve, Soma.
Biberach érkezik, hogy piszkálódjon, de Bánk otthagyja. Biberach nem hiszi, hogy Ottó sikrrel járt. De azt látja, hogy Bánkon teljesen úrrá lett a féltékenység.
Ottó érkezik feldúltan, mert a királynő keresteti.
„BIBERACH
- Édes hercegem, de hát
Mért félsz; talán vétettél ellene?
OTTÓ
Te kérded azt, tanácsadó? te?
BIBERACH
És
Volt annyi lelked azt követni, herceg?
OTTÓ
Csúfolsz, csavargó?
BIBERACH (szepegve).
Megesett a dolog?
OTTÓ (elfogódva szegezi a földre szemeit).
BIBERACH
Hallgatsz? – no – élj szerencsésen.”
Ebből arra kellene következtetnünk, hogy sikerült Ottónak megmérgeznie és meghancúroztatnia Melindát.
Biberach elmeséli hogy anyja belehalt a szülésbe és az apja meggyűlölte ezért. Kegyetlenül bánt vele és amikor felnőtt Biberach, akkor visszaadta az apjának a verést. Büntetésből a Szentföldre küldték, de nem ment el, mert félt, hogy az apja elissza az örökségét. Végül egy klastromba (= kolostorba) került és ott tanult ember lett. Onnan megszökött és megtanulta kihasználni az embereket, mert ez volt számára a legkedvezőbb. Ottónak is a szemére veti, hogy valójában bosszúból hajszolta bele ebbe a helyzetbe Melindával... mert hajdan még gazdagságot ígért neki, de nem tartotta be. Azt mondja Ottónak:
„Megvetlek. Útálnám magam, ha abban
A hiedelemben hagyhatnálak el,
Hogy testi-lelki híved voltam: – engem
Csak a haszon kötött hozzád –”
Ottó komoly bajban van. Biberach hülyét csinált belőle, ráadásul a volt legjobb barátjaként azt is tudja, hogy igaz a vád: Ottó ölte meg Fülöp királyt.
Nem marad tehát más ötlete Ottónak, leszúrja Biberachot.
„Pokolba veled alávaló!”
Myska bán érkezik, Ottót keresi. Helyettte a haldokló Biberachot találja ott:
„Ottó döfött le – hátul – óh segíts –
Gyógyíts – azért nagy dolgokat fogok,
Bán, felfedezni, melyek a királynét
S hazádat illetik.”
Myska bán az embereivel a házába viteti Biberachot.
Negyedik szakasz
Gertrudis szobájába lép Izidóra és engedélyt kér hogy hazatérhessen Németországba. Nagy szerelmi csalódás érte, ezért akar menni. A bál éjjelén mindenhová követte Ottót és
Biberach elmondta Izidórának, hogy Ottó porokat adott a hölgyeknek. Izidóra sietett Melindához:
„Rendetlenül láttam kifutni onnét
A herceget. Szemmel tartván, alig
Értem Melinda ajtajához, amidőn
Egy durva lábdobogás riaszta fel.
...
Vállamat ragadta egy erős
Kéz – bélökött Melinda ajtaján,
S előttem állott Bánk bán.”
Izidóra és Bánk bán előtt is egyértelmű lett tehát, hogy Ottó hevítőporral elkábította és megdu... meg... ő... magáévá tette Melindát.
Gertrudis ekkor tudja meg, hogy Bánk bán visszatért. A következő pillanatban pedig jelentik neki, hogy Ottó leszúrta Biberachot.
Gertrudis dühösen kiált fel:
„Ezt is?
Átok reád fiú, ki örök mocsok
Közé keverted a hazádat!”
Azonnal elküldi az udvarnokot Melindáért.
Melinda feldúltan érkezik és a királynőt vádolja:
„Csak ne lennél
Az, ami vagy: megátkoználak. Oh
Ti a szegény Melinda jó nevével
Ma egy egész familiát töröltetek
Az üdvözülhetők sorából el.
Átkozza férjem azt az esküvést,
Mely engem hitvesévé teve –
Átkozza a szerette gyermeket,
Mert a bojóthi Melinda szülte azt”
és a királynő bűneit sorolja:
„Koronák bemocskolója! aki meg-
Loptad királyi férjedet, – kitépted
Kezéből a jobbágyi szíveket,
Áruba tetted a törvényt – nyomád a
Nyomorultakat – mártirrá tetted az
Erkölcsöt és (sírva fakad) testvéri indulatból
Egy szennytelen nyoszolyának eltörése
Végett, királyházban bordélyt nyitottál.”
Gertrúdis eddig sem volt igazságos királyné. Örül annak ami történt, éppen így akartra. Most eltávolíthatja Melindát az udvarból erkölcsttelenség címén. És ezzel jelentősen meggyengíti Bánk bánt.
Mykhál bán kér bebocsájtást a királynéhoz, hogy figyelmeztesse, hogy az emberek elégedetlenek, lázonganak.
„oh add vissza híveidnek
Azt, mit elraboltál –
A nyúgodalmat, békességet és
Az életen való gyönyörködést –
A volt vagyont, a testi-lelki meg-
Elégedést, fazékok mellől a
Fát, ételekből a húst és ágyokból a
Szalmát –
...
Te ok nélkül bocsátád
El hivataljaikból a magyar
Alattvalóidat s tiéidet tevéd
Helyekbe – és lerontatád az ősi
Szép várakat s od’adtad a tulajdon
Felekzetednek.”
A gőgös királyné kineveti, de haragja is fellobban és bezáratja Mykhált és a testvérét, Simont is elfogatja.
(Melinda, Mykhál és Simon testvérek.)
Bánk bán érkezik feldúltan:
„Meg fogok tán nemsokára
Nektek fizetni, jó név gyilkolói!
Egész szegény nemzetségem megölt
Nevébe kívánok majd számadást.
Oh, semmi sincsen oly gyalázatos,
Mint visszaélni az asszonyi gyengeséggel!”
Közben az ősz, öreg Mykhált a tömlöcbe kísérik. A karján ott a kis Soma.
Gertrudis unottan megmosolyogja. Azután elvezetteti a kellemetlen embereket, s Melinda még visszaszól:
„- Nevetsz te kis
Ártatlan? Oh vesd le koszorúdat! az
Öröm csak egy pillanatnak szülöttje
S anyjával együtt meghal. Élj! Az isten
Bocsássa meg, mit oly istentelen
Cselekedtetek vélem. Nem volt italtok
Méreg, de elszárítá lelkemet.”
Bánk átöleli Melindát és Tiborcot kéri, hogy kisérje a birtokára, el a palotából
„Köszöntsd helyettem ősi
Váram – vezessen békével szerelmem!
Siess Tiborc!”
Melinda jelzi, hogy várni fogja. Békében és szeretetben búcsúznak el.
Bánk most Gertrúdis-hoz fordul:
„– Én urad
S bírád vagyok; míg a király oda
Lészen, királyod is vagyok
...
– Ülj le! – hasztalan kiáltsz te most,
Mert nem szabad bejönni senkinek
Is; úgy parancsolá Bánk bán, Magyar-
Ország királya.”
Bánk a fejére olvassa Gertrudis bűneit, de ekkor belép Ottó, akit hosszasan átkoz Bánk:
„- ....Csúfíttatott árnyékom mindenütt
Kövessen és véresen álljon ott,
Ahol lefekszel, ott ahol felébredsz!
Örökre átkozott légy, átkozott!
És átkozott a hely, melyben születtél!”
Erre Gertrúdis tőrt ránt és le akarja szúrni Bánkot. Bánk azonban megszerzi a tőrt és rövid üldözés után, mely az asztalig tart... "utoléri és agyonszúrdalja":
„- Sziszegj – sziszegj, kígyó! te itt maradtál.
...
Vége!
volt – nincs; de ne tapsolj, hazám –
Ni! – reszket a bosszúálló –”
Gertrúdis haldoklik. Kintről zavargások hangja hallatszik. Peturék fellázadtak és Ottót vették üldözőbe, aki ide menekült Gertrudishoz. Gertrudis már nem segíthet, de nem is akar.
„OTTÓ (berohan).
Gertrudis – oltalmazz, megölnek! Oh jaj!
(Ordítva rogy mellé, midőn meglátja.)
Gertrudis!
GERTRUDIS (elfordított ábrázatát a földhöz nyomja).
Ottó! Ottó! gyilkosom!”
Petur hangja hallatszik kintről, amint éppen utasítja a békétlenkedőket, hogy az egész királyi családot irtsák ki, vagyis Gertrudis gyermekeit, Bélát, Endrét és Máriát is öljék meg. A békétlenek és a katonák hadakoznak kinn.
Ottó közben megszökik.
Ötödik szakasz
Gertrúdis teste felravatalozva, körötte gyászolók. Nem tudják, hogy ki szórta le Gertrúdist, de sokaknak volt oka rá.
II. Endre király eltakarja a könnyeit. Azt mondja, hogy ő király, nem könnyezhet. Király, de ember is.
„- Érzem – Egy királynak
Kell látni minden könnyeket: magának
Könnyezni nem szabad.”
Solom mester jelenik meg egy véres karddal és azt mondja, megölte Gertrúdis gyilkosát.
Igazából Peturt ölte meg, és azt hiszi, hogy ő volt a gyilkos.
A király azonban tudja, hogy nagyot vétett, amikor a feleségére bízta az országot, de azt is tudja, hogy annyira gyűlölték a magyarok Gertrúdist, hogy nyíltan és büszkén ölte volna meg bármelyikük.
Simont hozzák megkötözve. Elmondja, hogy nem Petur ölte meg a királynét. Ez csak félreértés és a királynét már holtan találták, amikor betörtek a békétlenek a szobájába.
A menekülő Ottó aranyat rabolt és megölte a kiraboltat.
Mikhál bánt is elővezetik a kis Somával. Elmondja, hogy azért vettette börtönbe a királyné, mert védte a testvérét, Simont.
Endre enem tud szembenézni azzal, hogy családtagjai ilyen aljasságokat követtek el és saját maguknak köszönhetik csúfos végüket.
Bánk bán lép be. Elmondja, hogy ő ölte meg Gertrudist:
„Szükségtelen beszélni tetteit:
Felért az égre a sanyargatott
Nép jajgatása s el kellett neki
Akármiképp is esni, hogy hazánk
Ne essen el polgári háborúban!
...
Ha kincsemet rabolta el, ha széjjel-
Szaggatta gyermekeimet, feleségemet –
Még tán megengedhettem volna; de
Ő jó nevét ölé meg nemzetemnek
Rút öccse által s a feláldozott
Becsületet kiűzte udvarából.”
A király el akarja vitetni Bánkot, míg ítélkezik felette, de akkor Bánk azt mondja:
„Folyó dologban bíró csak Magyar-
Ország lehet. Jobban be van neved
Mocskolva, mint az enyém. (Kimutat az ablakon.)
Nézd azt! amott
Hurcoltatik Petur bán és egész
Háznépe lófarkon. S azt kurjogatják,
Hogy: éljen a király!”
A király idegen csatlósai épp Petur családján állnak bosszút a királynő haláláért.
A király párbajra hívja Bánkot, hogy ezzel visszaadja a felesége becsületét.
Bánk azonban ezt nem fogadja el:
„Királyom! én veled nem harcolok!
Szent vagy te énelőttem – Istenem,
S hazám után a legszentebb.
(Kardját leoldván, elébe teszi.)
Megölhetsz.”
Solom mester vívna a király helyett, de fordulatot hoz Myska bán híre, miszerint a haldokló Biberach bevallotta, hogy a porokat ő adta Ottónak és a királynő "ártatlan volt".
Bánk összetörik a hír hallatán.
Éppen úrrá lesz rajta a szégyen, amikor belép Tiborc, és utána Melinda holttestét hozzák jobbágyok. Ottó emberei ölték meg Melindát, mert jutalmat ígért nekik.
Bánk elvesztette a becsületét, asszonyát és hitét is.
Azt mondja:
„Itt - itt - itt a világ.
A könnyek eltakarják azt előlem.
Nincs a teremtésben vesztes, csak én!
Nincs árva más több, csak az én gyermekem!”
A király úgy dönt, hogy Bánknak nagyobb büntetés az életben maradás, mint a halál, ezért életben hagyja. És sajnálkozik azon, hogy Gertrudis nem tudott a a nemes lelkű magyarokkal megférni.
-- VÉGE --
