916
"Mindegyikük mellén, a fegyenceknél szokásos számon kívül még egy sárga háromszöget is ott láttam, s bár ennek a színnek nem volt igen nehéz megfejtenem természetesen az értelmét, hirtelen mégis megütötte valahogy a szemem; az út folyamán erről az egész ügyről majdhogynem el is feledkeztem kissé. "
"Bárhogy is, az én fülemnek kellemesen csengett, minthogy a fiúkkal már kicsikét türelmetlenek voltunk, igazat szólva nem oly igen a szappan, mint legelsősorban is inkább a víz miatt, persze. "
"Kiváltképp egy futballpálya örvendeztetett igen meg, mindjárt az úttól jobb kéz irányába eső nagy tisztáson. "
"Hamar észrevettem, magától értetődően, hogy azok a kedvező vélekedések, amelyeket az Arbeitslager intézményéről még Auschwitzban hallottam, némiképp bizonyára túlzó értesüléseken alapulhattak. Már viszont ennek a túlzásnak az egész mértékéről, no meg főként a már ebből adódó minden következtetésről is azonban nem mindjárt adtam – nem mindjárt adhattam, elvégre – magamnak teljes pontossággal is számot, s megint csak ugyanúgy, ahogy ezt másokon, bátran mondhatom: mindenki máson, táborunknak úgy hozzávetőleg mind a kétezer többi foglyán is észleltem, az öngyilkosok kivételével, természetesen. "
"Fölém is például, miután még az első délutánon kivitt egyet, Pjetyka hamarosan újat hozott, egy korom-, s mint később megtudtam, fajtámbeli, de nyelvre lengyel fiút, akinek nevét Ku-halszkinak vagy Ku-harszkijnak hallom Pjetykától meg Zbisektől, mindig így, a „harszki”-t megnyomva, hangsúlyozva; némelykor eltréfálkoztak vele, s bosszanthatták, ugrathatták is talán, mert gyakran volt mérges, ahogy legalábbis sebesen pergő nyelve, már vastagodó hangjának ingerült színezete meg szakadatlan, s a keresztdeszkák közt ilyenkor szalmaszálak esőjét arcomba hullajtó izgése-mozgása mutatta – nagy mulatságára, mint láthattam, mindenkinek, aki csak a szobában lengyel."
"Lassacskán kapaszkodtam az avas, kissé savanykás illatú lépcsőházban, melynek ablakából a függő körfolyosókra, odalenn meg a bánatosan tiszta házudvarra láttam: közepén némi gyep, no meg a szokott szomorkás fa iparkodott, csenevész, poros lombozattal."
(Mit csinált a fa, ember?)
Van olvasónaplónk belőle bátor és jámbor embereknek:
Kertész Imre - Sorstalanság olvasónapló
Rövid tartalom:
A 15 éves Kövesdi Gyuri apját behívják munkaszolgálatra, ezért kikéri a fiát az iskolából, hogy még együtt töltsék azt a napot. Valójában nem együtt töltik, mert az apa még igyekszik elrendezni mindent,mielőtt bevonul. Rábízza a boltjukat a könyvelőre, Sütő úrra, azután mindent megbeszél a feleségével (Gyuri mostohaanyjával) és egy kis összejövetelt tartanak Gyuriéknál, ahol megjelennek a közeli rokonok és a kedvesebb szomszédok. Az apa Gyurit a mostohaanyjára bízza,erősnek kell lenni, mert az életben "sincs többé biztosíték semmire". Most már ő is "a közös zsidó sors részese".
Gyuri a Shell Műveknél kezdett dolgozni kőműves segédként. Igazolványt is kap, amivel több helyre mehet és éjjel is kint lehet az utcán, miközben a zsidóknak egyre kevesebb lehetőségük van a szabad mozgásra.
Közben megismerkedik a házukban Annamáriával, akivel azelőtt nem beszéltek, most összejárnak és összejönnek. A lány nővérével beszélget a zsidóságról és Gyuri úgy látja, hogy a véletlen műve, hogy ki van megbélyegezve.
Másnap Gyurit leszállítják a buszról minden másik zsidóval együtt és elviszik lágerbe. Napokig utaztatják őket marhavagonba zárva, istállóban alszanak étlen-szomjan tartják őket a forróságban. Úgy bánnak velük, mint a haszonállatokkal, gyakori a megalázás és a verés. Gyuri még mindig azt reméli, hogy majd értelmes munkája lesz. A gyötrelmes út végén Auschwitzba érkeznek. Leszállítják őket és korbácsos fegyveres SS tisztek terelik őket külön nemek és kor szerint. Orvosi vizsgálat következik, akit alkalmatlannak találnak, azt Gyuriék nem látják többé. Fürdés és teljes borotválás után fegyencruhát kapnak és kényelmetlen cipőt. Már minden értéket le kellett adniuk. Csalánleves, pár harapás fekete kenyér és egy kis kocka margarin a menü. Minden nap. Három nap múlva zsúfolt utazás után Gyuri átkerül a buchenwaldi koncentrációs táborba. Borotválás, fürdés, stb. Mindent kibír, amíg az ismerősökkel lehet. De újabb utazás következik, Zeitzba. Itt már annak is örül, hogy magyar szót hall, Citrom Banditól, aki megtanítja a túlélésre. Gyuri megalázó helyzetekbe kerül,megverik és egyre jobban szenved az elfertőződött lába miatt is. Bandék végül orvoshoz viszik, aki kórházba juttatja. Ott is szenvedésé és halál veszi körül, de megismerkedik egy olyan orvossal, aki külön ételt visz neki. Gyurinak nagyon jó dolga van itt az eddigiekhez képest és már kezd aggódni, hogyha felgyógyul, akkor visszakerül a munkába, de ekkor megérkeznek az amerikai katonák és a hangszórókból minden nyelven elhangzik, hogy "szabadok vagytok!" Gyuri és akik megmaradtak újabb hosszú útra indulnak, ezúttal haza. Otthon minden egy kicsit idegen, Gyuri bizalmatlan még a szomszédaival is. Apja meghalt, a mostohaanyja hozzáment a könyvelőhöz, Sütő úrhoz.
Gyuri nem akar új életet kezdeni, mert az azt jelentené, hogy értelmetlen volt minden. Gyuri folytatja az életét és elindul, hogy felkeresse az édesanyját. Az egyetlen embert, akiben bízni tud, akit szeretni tud.
-------------
vörös ördög ajánlója:
Nem csupán azért szégyen, hogy ezért "kapunk" irodalmi Nobel-díjat, mert szinte minden irodalmárnak a fiókjában lapul ennél magasabb értékű írás és percekig tudnám sorolni, hogy ki mindenki érdemelte volna meg jobban. És nem csak az a probléma, hogy a végtelen unalmon kívül semmilyen életérzést nem ad át a mű, ahogyan együttérzésre sem sarkall. Nem elnézhető írói bukfenc, hogy az író a kor aktuális politikáját összemossa a saját magyargyűlöletével. Nem csak az a baj, hogy üvölt a műből, hogy az írónak semmilyen tapasztalata nincs fizikai munkáról, ezért írni sem tud róla és a sok lágerbéli élmény leginkább az őrök hierarchiájáról, az orvosok öltözékéről és a végtelen unalom leírásáról szól. Semmi konkrétum persze, csak a szokásos mai politikai propaganda és a nemzetek egybemosása, mert itt kivétel nélkül minden nemzet a zsidók ellensége. De mindemellett
az egész mű olyan, mint egy rossz fordítás, alig érthető, alig követhetőek a sokszor abszolút tartalmatlan mondatok, igazán bárhonnan idézhettem volna.
Rendkívüli szellemi munka.
Az olvasónak.
Nobel-díjas mondatok, (amik elvileg egy átlagos 16 éves srác gondolatait tükrözik):
