638
- benne van a NAT2020 A 6.-os szobros tankönyvben -
Kölcsey Ferenc Himnusza nemzeti imádság. A Himnusz Istenhez szóló fohász, amiben dicsérték az Istent és könyörögtek hozzá, hogy adjon békét és jólétet.
A Himnusz lírai énje azonosul a szenvedő magyarsággal, vállalja a magyar nemzettel közös balsorsot, és Istenhez fohászkodik megbocsájtásért.
A Himnusz Istent szólítja meg. A megszólító, a lírai én (a költő), aki nemzetének panaszait és kérését közvetíti az Isten felé.
Áldást és jókedvet kér a magyar népre.
Történelmi képeket, helyzeteket mutat be: először szép vidéken élvezhette a magyar nép a jólétet, a bő termést, a törökök elleni sikeres csatákat és Mátyás erős országát. De aztán Isten elfordult a magyar néptől (a bűneik miatt, amik a versben nem jelennek meg), és ettől kezdve a magyar nép csatákat vesztett, nehéz sorsra (balsorsra) jutott. A szenvedései Isten büntetése, ezért fohászkodik a lírai én (a költő) a záró versszakban:
"Szánd meg Isten a magyart!"
(Ez a sor már passzív elszenvedő állapotot mutat... a lírai én kegyelmet kér a magyar népnek.)
A költő szembeállítja a virágzó és a haldokló hazát.
A Himnusz szövege archaizáló (= régi faramuci szavak valának benne).
Klasszicista versszerkezet, romantikus nyelvezet jellemzi.
A szerző ellentétek sorával jeleníti meg, hogy az egykori jólét értéktelen dolgokká vált: várból kőhalom, örömből halálhörgés és siralom lett.
A Bibliában Isten szövetséget kötött a bűnbánó zsidókkal. Kölcsey (vagy a lírai én) most azt szeretné, ha a magyaroknak is megbocsátana.
(romantikus) metaforák: "Magzatod hamvvedre" "Vérözön lábainál s lángtenger felette"
ellentétek: "áldás- átok", "vár - kőhalom"
paradoxon (=ellentmondás) "Nem lelé Honját e hazában"
alliteráció (=azonos kezdőbetűk): "Bécsnek büszke (vára)","Vállainkra vettünk"
