8547
A tartalom röviden:
Kosztolányi Dezső - Édes Anna című regénye
Olvasónapló:
KUN BÉLA ELREPÜL
1919 nyarán Kun Béla (a Tanácsköztársaság-féle puccs vezetője) a szovjetház környékéről menekül repülőgéppel. Zserbókkal a zsebében, és komolyabb ékszerekkel a táskájában, hogy majd boldoguljon az új életében. Sietve száll fel a gép, és egy szép arany nyaklánc éppen egy "régi krisztinai polgár, adóhivatalnok" lába elé pottyan.
A MÉLTÓSÁGOS ÚR, AZ ELVTÁRS ÉS A MÉLTÓSÁGOS ASSZONY
Katica, Vizy Kornél miniszteri tanácsos kövér szobalánya útra készen áll, menne kimenőre, amikor Vizy ordít érte (mert a csengő már rég nem működik).
"– Katica, megbuktak a vörösök." – súgta Vizy, aki alapból a bolsevizmus mártírjának tartja magát (= olyannak, akit a kommunisták üldöznek), ám azonnal képes arcot és hangot váltani, ha kopogtatnak az ajtón. "Kabátja zsebében megtapogatta szakszervezeti igazolványát. Szerencsére még nem tépte szét, amint délután akarta", és határozott léptekkel ment ajtót nyitni.
De csak Ficsor jött, a házmester, aki Vizyt "Méltóságos úrnak" szólította, és lelkesen újságolta, hogy "– Megbuktak a zsiványok. ...a Váron már künn leng a nemzetiszín zászló." Azután a csengőjavításra terelte a szót, mert érezte, hogy be kell biztosítania a helyét. Katica a kimenő ruhájában már hozta is a létrát, hogy tartsa Ficsornak, aki egy gyertyával balettozott fel a létra fokain.
(Mindenki nagyon kimért és bizalmatlan, a levegő tele van félelemmel és feszültséggel.)
Ekkor megérkezett Vizy felesége lila pongyolában, aki senki köszönését nem fogadta. "Üres szemmel nézett maga elé, ahogy szokott, a tárgyakon át, az embereken át..."
Vizyné azt sem nézte jó szemmel, hogy Ficsor épp most bíbelődik a csengővel, mikor majd négy hónapja kérlelik. Éppen leteremtette, amikor a csengő megszólalt. Katica azonban erre már nem reagált, már kiszökött az éjszakába.
A tudására büszke Ficsor kezet csókolt az asszonynak s azt mondta: "– Volna egy lány...Balatoni. Parasztlány. A rokonom."
Vizynének máris tetszett az új cselédlány, akárki is az.
FANYAR VACSORA
Katica Hack Lajossal, a hajóslegénnyel találkozott, aki megjött az uszállyal. Elvitte a házkulcsot, amit rosszalltak a háziak, hiszen behozhatott volna valami nemkívánatos személyt. Vizyné ezután idegesen vitte be az igencsak szegényes vacsorát, ami pár falásra elfogyott. (Katica, a cselédlány tehát új ruhában és cipőben kiszökött randizni, miközben a nagysasszony és az úr éheztek.) A bolsevizmus alatt Vizyék koplaltak. Vizy "hadikölcsönbe fektette az egész vagyonát, kétszázötvenezer aranykoronát, mert föltétlenül bízott a német fegyverek győzelmében".
A házuk kétemeletes: az elsőt ők lakták, "a második emeleti két lakást háziorvosa, Moviszter Miklós és Druma Szilárd, egy fiatal ügyvéd." A bolsevikok az egész házat "kommunizálták, de szerencsére megbuktak, mielőtt valakit odaköltöztethettek volna".
Vizyben tombolt a politikai becsvágy, de jobb híján ezt most a feleségével tudta csak megbeszélni. Az ellenforradalom képeire emlékezett és az ismerőseire, akiket kivégeztek, a lázongó utcákra, a fejetlenségre... egy szovjet elvtárs a körmenetbe hajtott, válaszul agyonverték.
Vizyné unottan hallgatta. Katica foglalkoztatta, és hogy nincs tekintélye nála. "Az ember fél a tulajdon otthonában. Fizetett ellenség. Jaj, csak már ne látnám azt a ronda, szőke pofáját."
Korábban jöttek-mentek a cselédek Vizyéknél, mert majd mindegyik lopott vagy lusta volt vagy buja, egyiket se tűrte Vizyné sokáig. Most megemlítette Vizy Kornélnak az új lehetőséget, Annát. Tudta azt is, hogy most Bartoséknál szolgál. Vizy nem bánta a cserét.
Nyugodni kellett volna már, de egyre nehezebb lett az éj... mintha ágyút hallottak volna a távolból. Bízni akartak a jövőben, de hinni nem tudtak semmiben sem. Éjjel álmodtak.
Ha ágyú volt is, könnyen aludtak mellette, mint a katonák.
KÜLÖNBÖZŐ IZGALMAK
Vizy frissen pattant ki az ágyból reggel, felszabadulva reppent ki az utcára, a szeretőjéhez igyekezett, szépen felöltözve fogadta az emberek üdvözlését.
Vizyné azonban feszült volt, mint mindig. Katica sehol, a vacsora mosatlanja még az asztalon és a tekintete a kislánya utolsó fotójára meredt, amelyen a hatéves Piroska felravatalozva feküdt. Skarlát vitte el pár óra alatt.
(Vizyné a kislány halála után évekre szanatóriumba került. A férje azóta csalta más nőkkel.)
Katica hazaért és Vizyné azonnal felmondott neki. Katica komótosan takarítani kezdett. Vizyné szalad Ficsorhoz, aki épp leemelte a házról a vörös lobogót. Vizyné kérte Ficsort, hogy hozza el a lányt. Anna meg is ígérte magát másnapra.
De másnap betörtek az országba a románok. Azzal sem törődve, hogy felbőszítik ezzel a nagyhatalmakat, és kihasználva, hogy az országban nincs politikai vezetés, egészen Budapestig nyomultak és azt is megszállták. "Vadonatúj egyenruhákban feszítettek az éhes, lerongyolódott pestiek között". Pillanatok alatt elkezdtek összeszedni mindent, ami mozdítható... gépeket, ruhákat, "értéktelen és értékes dolgokat" hadisarcul. Újra csak nőtt a feszültség a levegőben, senki se tudta, mi lesz.
Vizyné az új szobalányára koncentrált, akit Ficsor még mindig csak ígérgetett. Ficsor elment a lányért, de nem szívesen engedték el, a lány is megszerette az ottani gyerekeket. Vizyné megsértődött és maga fordult a cselédszerző irodához. Útközben látta, amint a románok teherautókkal hordják ki az országból a kincseket. A bukott kommunisták is a sorukat várták.
A cselédszerzőnél már csak a leválogatott maradék volt. Nincs szép fiatal munkaerő.
"Ki is küldi föl lányát szolgálni most, amikor a pénznek semmi értéke, amikor a parasztnak annyi a zsírja, hogy belefullad, és gyermekei zongorázni tanulnak?"
Nehéz volt a választás, a legígéretesebb a "méregkeverő arcú szakácsnő" volt, de végül úgy döntött, megszerzi Annát.
MINISZTÉRIUM ÉS MISZTÉRIUM
Vizyné először is Druma ügyvédhez fordult, írjon "Bartosnak, fölszólítván, hogy a lányt a törvény értelmében haladéktalanul engedje el."
Vizy hadarva mondta a munkahelye nevét, a "misztériumba" járt dolgozni. Lelkiismeretes és szorgalmas hivatalnok volt, élvezte a munkáját. A minisztériumban, mindenki "kimosdva", illatosan, egymás vállát veregetve, "együtt voltak, tegeződtek fiatalok az öregekkel, a második fizetési osztály a nyolcadikkal, mint egy nagy család gyermekei. "
Vizy nem sikkasztott közpénzeket, de egyeseknek "különböző engedélyeket eszközölt ki", amiért cserébe nem kellett fizetnie a hálás kereskedők üzleteiben. Gazdagon megajándékozták a névnapján is.
Már tíz éve nem sikerült feljebb jutnia a ranglétrán,most minden lehetőséget megragadott, hogy a zavaros időkben sikerüljön érvényesülnie.
Vizyné "örömmel szemlélte, hogy gyülemlik napról napra a por, piszok", egyre várta Annát.
Katica Lajosát betörés miatt elvitték, s ő egy románnal vigasztalódott, aki ígért neki mindent, s aki miatt a többi cseléd hazaárulónak bélyegezte. Vizyné szerette volna azonnal kirúgni a házból, de nem merte (félt a román megtorlástól).
Inkább elment elhozni vagy legalább meglesni Annát. A házhoz érve éppen látta, amint a lány egy bádoglavórt ürít, erősnek, szorgosnak tűnt. Vizyné elégedett volt. Intett neki, de a lány elsietett.
Hazatérve Vzyné el is újságolta Ficsornak, hogy mennyire elégedett. De Anna továbbra sem jött.
ANNA
Augusztus közepe volt már, Vizy Kornél a Polgári Kaszinóban egyengette előléptetését, mert itt találkozgattak a párttitkárok.
Közben Vizyné az asztalnál a tegnapi rizsfelfújtas tányér alatt talált hét rizsszemet. Ennek jó hírt kellett jeleznie.
Annáék érkeztek. Még gyorsan átöltözött, mint aki fontos vendéget vár, szétnézett a széthagyott tányérokon és ajtót nyitott. Anna kezet csókolt Vizynének, akiben az ámulat keveredett a csalódással, ő ugyanis nem ezt a lányt leste meg.
A cselédkönyvben az állt: neve: Édes Anna, született Balatonkajtáron, 19 éves, római katolikus, szőke, fogai épek, szakálla nincs. Mindkét eddigi helyen dajka volt, szerette a gyerekeket.
Vizyné alaposan szemügyre vette. Annát a rosszullét környékezte a szagtól, mikor a házba lépett, mert "Vizyné a zongorájában kámfort tartott, hogy a molyok ne rágcsálják a vattás hangkalapácsokat. " Vizyné rendre is utasította, hogy feleljen neki rendesen,mert csak a vállát vonogatta mindenre. Neki igazán mindegy volt. Ficsor válaszolgatott helyette. Vizyné aztán elküldte Ficsort és a betoppanó Katicát is." Vizyné átnézte Anna táskáját, csupa szegényes és kopott dolog volt benne. "Katicának sem volt vastagabb batyuja, mint Annának, de önérzete az volt. Mielőtt elindult volna, gavalléros mozdulattal visszaadta a kötött lélekmelegítőt, melyet ajándékba kapott korábban Vizyéktől."
Mikor Anna kijött, összenéztek Ficsorral, hiszen szegény rokonok, de "nincsenek kedves, közös emlékeik, csak egymás mellett élnek, folyton dolgozva, önmagukba zárva, egymásnak áthatolhatatlanul, nagy távolságban."
Azután Vizyné körbevezettea házban Annát és elmondta a feladatait. A konyhába vezette, ez lesz Anna szobája, a sarokban asztal, ahová nem tehette a batyuját, csak a földre.
Este Anna kapott egy darabka sajtot és egy karéj kukoricakenyeret, míg Vizyék már fehér kenyeret ettek.
Anna szokásos módon kezet csókolt.
ÚJ SEPRŐ JÓL SEPER?
Anna ugyanazt a szagot érezte az ételben is, rá se nézett. Elmondta a gyermekimát, amit a gyerekeknek is tanított: " Énistenem – jóistenem – lecsukódik – máraszemem – deatied – nyitvaatyám... Amígalszom – vigyázzreám – vigyázzkedves – szüleimre – vigyázzminden – jóltevőmre..."
Aztán a gyerekekre gondolt, hiányoztak neki. Hallgatta a ház zajait. Ha a házban vécére mentek, hallotta... valaki zongorázott (Moviszterné)... aztán elcsendesedtek. Anna pedig hosszan virrasztott.
Vizy Kornél későn érkezett meg, Vizyné bekulcsolta az ajtójukat éjszakára... Anna idegen volt. Mire felkeltek, Anna már kitakarította a három szobát. Azután sürgött-forgott a reggelinél, és sietett a piacra. Vizyné nagyon elégedett volt, Vizy Kornélt nem érdekelte.
Anna nem tudta megszokni Vizyék házát az Attila utca 238.-ban, ami olyan volt a többi közt, mint egy kis kastély.
Három nap alatt csak egy almát evett. Megismerkedett az emeleti cselédekkel, elfogadták és megszokták egymást, ahogyan az elektromosságot és a telefont is. Vizynét azonban nem lehetett megszokni. Abban lelte kedvét, hogy naphosszat igazgatta Annát, semmi se volt jó neki. És gyerekek se voltak itt, csak mindenki a maga zárt világában.
Anna egyik nap véletlenül összetört egy kis tükröcskét, Piroskától volt emlék. Vizyné kiborult és úgy leteremtette Annát, hogy ő egyből Ficsorhoz ment panaszra, hogy felmond.
A TÜNEMÉNY
Anna végül maradt és a nagytakarításban is alapos volt. Minden fiókot kiforgatott, mindent kitisztított, sok holmi előkerült közben, aminek Vizyné nagyon örült. Vizyné "minden ringyet-rongyot megőrzött... E keserves két esztendőben fokozatosan megtanulta, hogy az élet semmi, és az anyag minden." Visszaállították a bútorokat a régi helyükre, Vizyné kiásatta az elrejtett rézmozsarat, Anna savanyúkáposztával felújította a perzsaszőnyeget és estére az utolsó hiányzó karikát is felvarrta.
A szegényes és megkopott holmik mind újjá lettek Anna keze alatt. A vacsora is kitűnő volt. Vizyék nagyon elégedettek voltak, Vizy Kornél azért kicsit ellenkezett a feleségével.
Vizyné a következő héten próbára tette Annát. Széthagyott pénzeket és gyűrűt a házban, aztán a zsebkendős szekrényt és a kamrát felejtette nyitva, de Anna nem lopott el semmit. Beragyogta Vizyék életét. Még Vizyné is egészen felélénkült és eljárt mindenfelé (temetőbe, fogorvoshoz, stb.) Esténként megbeszélték, hogy milyen csodás portékára tettek szert (Annára), aki ilyen "jóságos és együgyű, ilyen példásan derék, ilyen példátlanul igénytelen, és nevettek hozzá". Titkon arra gondolnak, hogy együtt kellene fényképezkedniük, mint egy családnak, szemtől szemben azonban nem dicsérték, nehogy elkapassák.
VITA A PISKÓTÁRÓL, AZ IRGALOMRÓL ÉS AZ EGYENLŐSÉGRŐL
"A város, mintegy sáskajárás után, kifosztva, lelegelve feküdt a szeméten." Vörösre mázolt villamosok szaladgáltak lázító jelszavakkal az oldalukon. Lassan visszatér az emberek energiája és "kivirágzott a középkor szép rózsája: a lovagiasság."
A ház asszonyai, Moviszterné és Drumáné és még pár asszony összegyűltek Vizyéknél, hogy szemrevételezzék Anna rátermettségét. Anna mandulás piskótát kínált a kifogástalanul tiszta otthon tökéletes asztalára. Moviszternéért a nagyon beteg férje (az orvos) jött el, de maradtak még ők is, és a többi férj is. Nevetgéltek a cselédek ostobaságán, az egyikük cselédje sírva fakadt, amikor majdnem kezet csókoltak neki, Tatárné cselédje meg magázta a kisasszony kismacskáját. Anna érkezésétől megszeppentek. Ügyesen sürgött-forgott a szobában, de nem fogadta el Vizy úrtól jutalmul a piskótát. Ez mindenkit meglepett, de megbeszélték, hogy a cselédeknek más a lelke és gyomra. Azt is, hogy megértőnek és irgalmasnak kell lenni velük, mert alacsonyrendű népek. A cselédek nem keverhetők az urakkal, nem ülhetnek egy asztalhoz.
Talán majd Jézus országában, ott mindenki egyenlő, de ez megvalósítható itt a Földön is – szólt Moviszter.
Lassan eleget ittak és az idő is későre járt, ment mindenki a maga lakására.
LEGENDA
Vizyék az estről beszélgettek, a többiek pedig Annáról. Irigyelték Vizynétól. Anna megkapta az első fizetését, persze visszafogottan, de Anna ezt is visszaadta, hogy inkább vegyen belőle valamit neki Viziné asszony. Anna egy kendőt kapott és az ötödik vasárnapra kötelező kimenőt. Anna visszament az Arady utcába, ahol azelőtt szolgált. Vitt Bandikának krumplicukrot és "súlyos emlékek hatása alatt álldogált a szobában, melynek minden tárgyát jobban ismeri gazdáinál".
Bandika még az ölébe ült, de a szokásos mese a madaras bicskáról már nem érdekelte. Annának is jobb volt már az új helyére hazatérni, intézni a konyhai ügyeket. Etelt hívta tyúkot vágni és nyulat agyonütni, ő nem merte megcsinálni.
Etel intézte is.
Vizyné nem szerette, ha Anna más cselédekkel van, nem akarta, hogy elrontsák. Vizyné mesélt Annának a lányáról, Piroskáról, Anna pedig a mostohaanyjáról, aki egy téli éjjel kergette el a háztól.
Vizy Kornél "levelet írt Egerbe a sógorának, Patikárius Ferencnek, aki ott lévő öt hold szőlőjüket kezelte."
Viatorisznál, a fűszeresnél csak úgy jöttek-mentek a pletykák, hogy milyen jóravaló teremtés ez az Anna. Az egész környék a Vizyék Annájáról beszélt.
JANCSI ÚRFI
Vizyné egyik reggel sürgönyt kapott: "Ma este érkezem Jancsi."
Jancsi Patikárius Ferenc huszonegy éves fia, aki az egri gimnáziumban tanult, mert polgári pályára szánták. Megbízhatatlan fickó, három nappal később ért Vizyékhez. Vizynét Jancsi (az unokaöccs) Angéla néninek szólította. Jancsi szépen kiöltözve érkezett, és bár fesztelennek mutatkozott, távolságtartó volt mindenkivel. Megérkezett két hatalmas bőröndje is, benne tizenegy öltözék ruha, szmokingok, ingek.
Jancsi színész akar lenni Hollywoodban, de Kornél egyelőre a helyi bankban szerzett neki állást. Éppen erről magyaráz neki, de Jancsi csak Kornél orra melletti undorító anyajegyre tud figyelni.
Amikor asztalhoz ültek, a levesbe olvadt a kanál. Jancsi nevetett és bemutatta az olvadós étkészletét, meg a nyávogó revolverét és a leüvegezett pálinkát a pohárban... Vizy kezdte felhúzni magát Jancsi komolytalanságán.
A bankban találkoztak az igazgatóval, aztán hosszú vaslépcsőkön ment Jancsi a pincében lévő páncélterembe, ahol megkapta az íróasztalát és munkába állt. Nagyon tetszett neki a hatalmas bank és a biztonság. Az meg csak igazán, amikor kiderült, hogy volt gimnazistatársa és jóbarátja, Elekes Józsi is itt dolgozik a pénzügyön. Ettől kezdve együtt jártak nők után szinte minden nap.
Jancsi reggel nehezen kelt és nagy koszt hagyott maga után, Anna nehezen kezelte. Jancsi még a nevét se jegyezte meg, sokáig Katinak hívta. Anna azonban kíváncsi lett. Elrendezte az úrfi után a körömeszközeit, megszagolta az illatos üvegét. És amikor vasalta az úrfi ingét hagyta, hogy Jancsi nézze a meztelen lábait. Jancsi nem maradt hideg, de azért még mindig a Tatárék lányának, Ilonkának udvarolt.
Vizyéket meghívta Patikárius Ferenc az egri szüretre. Jancsi nem akart mulasztani a bankban meg a pesti éjszakában, ezért maradt Annával.
VAD ÉJSZAKA
Amint kigördült Vizyék vonata, Jancsiban máris megszületett a gondolat, hogy nem megy be dolgozni, hanem hazamegy és megfekteti Annát. Teljesen belelovalta magát, de mikor hazaért, Anna nyakig felöltözve főzött és máris kész volt tálalni. Jancsi nem találta a helyét, de végül is asztalhoz ült és végigette a fogásokat. Utána végighevert a díványon és szenvedett. Anna orvost akart hívni, de Jancsi nem kérte (más gyógymódra gondolt, szexre, csak nem mondta). Pedig Elekes azt mondta, hogy a cselédekkel a legkönnyebb. De Jancsi nem ismert magára. Elszaladt Tatárékhoz, aztán moziba és töltötte az időt, végül vissza Annához, de ő nem volt ott. Karajt vett. Jancsi nem kérte, csak kávét ivott.
Egyikük sem aludt el. Anna megszokásból, Jancsi meg kereste a lehetőséget. Végül átment Anna hálószobájába, félénk volt, és Anna nem utasította el. Letessékelte a csirkét a lábától, amelyikkel eddig együtt aludt, hogy ne legyen éjjel teljesen egyedül." Anna félt egy kicsit, de nagyobb megtiszteltetésnek érezte az úrfi közeledését, és jobban félt attól, hogy visszamegy, mint attól", hogy együtt legyenek. Hosszan közeledtek, de Anna félt is. Zavartságát kacagással leplezte, amit Jancsi sértőnek talált. De aztán együtt lettek, és újra.
(Éjfél után Moviszterhez jött valaki.)
Anna úgy érezte, hogy valami különös bűnt követett el, tetszett is neki. Jancsi elégedett mosollyal ébredt.
SZERELEM
Jancsi másnap a bankban csak Annára gondolt. Eszébe jut, hogy még meg sem csókolta, mert a szája "csak egy cselédszáj". Megszökött a bankból és szaladt Annához, aki a fürdőszobában volt. Meglepte, hogy Jancsi egyáltalán tudni akar róla. Hosszan csókolóztak. Aztán végigjárták a szobákat és mindenütt csókolóztak, Jancsi üldözte Annát. Aztán megragadta a kezét, ismerkedett az érintéseivel. Másnap Jancsi beteget jelentett a bankban és az egész nap az övék volt. Anna nehezen viselte nappal, Jancsi már magázta és kérte, hogy Anna se hívja úrfinak. Arról mesélt Jancsi, hogy elviszi ebédelni és a pincér majd azt hiszi , hogy a menyasszonya, aztán elviszi Amerikába. Anna kinevette.
Továbbjátszottak. Utolsó nap Jancsi még parfümmel is végigfolyatta a lányt. Azután áthívta Elekest, aki ránézett és tudta, hogy szerelmes. Jancsi azt mondta, színésznő és tökéletes leírást adott Annáról, de Elekes nem értette. Ittak, szivaroztak, aztán Elekes elment a randevújára. Jancsi tovább ivott és feldöntötte az üveget a fehér perzsaszőnyegre. Anna hamar összetakarított és várta Jancsit, de ő többé nem ment be hozzá.
VALAMI NAGYON KESERŰ
Korán jött az ősz. Vizyék hazaértek, Anna örült nekik. A ház rendben, friss kuglóf az asztalon. Semmi nyoma az elmúlt napoknak.
Az emberek behúzódtak a hideg esős idő elől. Jancsi rá sem bírt nézni Annára, szerette volna elfelejteni az egészet. Különböző nőkkel múlatta az időt és Elekessel is kimaradozott, törzsasztaluk volt az egyik lebujban. Csak virradatra ért haza. Anna minden éjjel várta. Aztán nappal is, de az úrfi kerülte. Egyszer azonban megvárta, míg Vizyék elmennek és elébe állt.
"– Tessék megbocsátani..." – és reszketve sírt. Jancsi nem értette. "szégyen... a szégyen..." súgta Anna.
A kezdeti ijedség után Jancsi Elekeshez fordult, de a praktikái nem segítettek. Végül egy "drogistától" szerzett mérget, ami elhajtja a babát. Jancsi azt vetette be Annával. Egészen különös álmai lettek tőle, és arra ébredt, hogy Vizyné rázza őt. Betegnek vélték, de az orvos nem volt elérhető. Anna előbb megvakult, aztán megsüketült, végül lassan visszaálltak az érzékei, de nem nyugodott meg. Még mindig az gyötörte, hogy az úrfi haragszik rá. A baba elment és Anna mondta Jancsinak, hogy vége van, nem lesz baj. Jancsi keresett lakást és elköltözött. Pár szem meleg sült gesztenyét adott Annának. Ebből tudta Anna, hogy nem haragszik.
(A műben nincs kimondva, de mint minden nő, Anna is megszenvedhette az abortuszt, elvesztett egy darabot a lelkéből.)
TÉL
A karhatalmak uralták Pestet csendőrséggel, a románok távozóban voltak és a magyar hadsereg félig leszerelt katonái elkezdtek bevonulni Pestre. Az emberek az erkélyeikről integettek, Vizy Kornél pedig a minisztériumi küldöttségben "gyászfátyolos nemzetiszín szalagokat nyújtott át".
Anna énekelt takarítás közben: "Pénteken este, szombaton este, kimegyek a rózsámhoz a sötétbe...", megvágta a kezét, az orvos látta el. Hatalmas köd lett, aztán mindent elborított a hó.
Anna nem szeretett emberek közé menni. "Minden nő megcsúnyul valamit a hidegben." Hullott a haja és a szénpor beette magát a bőrébe.
Az úrfi csak egyszer ment el ebédre hozzájuk, többé feléjük se nézett. Anna még látta egyszer a kávéházakban. "Elzsibbadt benne valami", és szenvedett.
Egy nap Stefi (Drumáék cselédje, ott jól fizetnek) behívta magukhoz és megmutatta a szép rózsaszín ruháját, melyben a körmagyarra volt hivatalos. Stefi örült Anna társaságának, még moziba is elvitte. Anna csak egyszer ment, zsúfolt volt neki a mozi és a film túl gyors.
Nehéz volt kifűteni azt a nagy házat. Anna sokat kínlódott vele, végül odahívták Báthoryt, a kéményseprőt, aki kipucolta a kéményt, hogy járható legyen a füstnek – így már szépen szelelt. Báthory úgy búcsúzott: "– Szívesen, Annuska kisasszony, máskor is. Csak szóljon át hozzám."
Báthory egyre többet nézett be, hogy ég-e a tűz, de csak a kályhában égett. Báthory jól keresett, a felesége két éve meghalt és volt egy lánya. Kinézte Annát feleségnek. Valami nagyon vonzotta Annában, talán "az alázat és kiszolgáltatottság, mely sokszor jobban tetszik a férfiaknak, mint maga a szépség".
Ficsornéval is megüzente Annának, hogy feleségül venné. Anna gondolkodási időt kért és szabadnapján elment megnézni Báthory lakását. A lányt is megismerte, főzött és vacsoráztak együtt. Báthory sürgette, de Anna azt mondta, majd az ünnepek után választ ad.
Az ünnepek Annának sok sütés-főzést jelentettek. Mindenki kapott ajándékot, a cselédek is. Anna azt a lélekmelegítőt (= gyapjúmellényt) kapta, amit Katica visszadobott a távozásakor.
ANYAG, SZELLEM, LÉLEK
Vizyék egy összejövetelről értek haza, amikor Annánál ott ült a konyhában a kéményseprő. Vizyné egészen kiborult, mondott mindenfélét, hogy Annát eltávolítsa tőle. Anna egyet is értett vele, hogy nem hozzá való, de mennél inkább zavarta Vizynét, annál jobban tetszett Annának.
Stefi is, Ficsorné is fűzte a lányt, mert Báthory megkérte őket. Anna egy nap be is jelentette krumplipucolás közben, hogy férjhez megy. Vizyné csak sértetten kiment. Aztán lassan érte a hisztériás roham... befeküdt az ágyba nyögött és szenvedett látványosan, Anna pedig szaladgált, hogy enyhítse a kínjait.
Moviszter hosszan vizsgálta, de nem találta baját. Végül Vizyné maga kezdte mondani: -"Egy fél esztendeig fáradtam, vesződtem vele... és most itthagy". Vizyné már őrjöngött, Kornél kicsinyes dolognak tartotta ezt a ragaszkodást, otthagyta Vizynét és elment. Két napig bírta Anna, aztán bejelentette, hogy marad.
Anna kiadta kéményseprő útját, aki két hét múlva feleségül vett egy özvegyet kis házzal.
Anna is belesimult a háztartásba és egészen kezdett asszonyára hasonlítani.
FARSANG
Elekes József egy nap váratlanul kapott egy gyászjelentést Patikárius János (Jancsi) haláláról. Már rég eltűnt, kijelentkezés nélkül lépett le a hivatalból is, keresték, de mindhiába. Elekest megrázta a hír.
Jancsi eladta a pesti lakását és a dollárban kapott árát a zsebébe tömte, aztán elment, ki tudja, hová.
Vizyékhez egy előkelő hölgy érkezett, Anna bevezette, de csak nagy sokára derült ki, hogy ki ő. A mókamester Jancsi volt az, nőnek öltözve. Azt mondta, jó dolga van Bécsben, szép lakása van és jó állása. Már indult is a farsangi bálba a Club des Parisiens-be .
Jancsi tíz gyászjelentéses meghívót küldött szét a barátainak és betoppant a megemlékezésre (ott a klubban). Alig páran jöttek csak el, de Elekes össze-vissza ölelgette, hogy él. Az este nem úgy alakult, ahogy tervezte. Az a pár ember is másokkal lógott, nem ugrálták körül a feltámadt Jancsit, inkább aki tudta, lehúzta egy kis pénzzel és abból mulatott.
Jancsi megemlítette Elekesnek, hogy amikor Pesten élt, volt egy futó kalandja egy cseléddel... Elekes már közben "a szőke macskáját" táncoltatta. Jancsi nagyon egyedül érezte magát. Az józanította ki, mikor meghozták a számlát. Vitázott rajta, aztán kifizette. Elindult az éjszakába. Egy szajha a munkásnegyednél behívta magához. Jancsi az emlékkönyvét lapozgatta. Aztán írt bele pár sort, hogy "legyen boldog Iluska" és aláírta. Utána szaladt a vonathoz, még elérte.
A RÉMÜLET
Vizy Kornél államtitkár lett. Közben kitavaszodott. "A húsvéti ünnepeken egymásnak adták a kilincset a gratulálók." Estélyt is illett már tartani.
Míg Anna sütött a konyhában, a ház szobalányai szépen felöltözve, bóbitával a fejükön szolgáltak fel, és mindenről tudósítottak Annának... hol tartanak az evéssel, mi kell az asztalra stb... Fáradtan zuhantak össze este a konyhában. Etel tömte magába, amit tudott, Stefi szépen felvágta magának az ételt, de ő is kivette a részét a jó falatokból. Anna nem evett. Azt mondta, majd később.
Már táncoltak bent. Egyszer Anna épp megpillantotta, amint Jancsi úrfi egy szegletben csak úgy tréfából belecsókolt Moviszterné nyakába. Visszafutott volna, de a falnak ütközött. (Ez volt az a pillanat, amikor Anna ráébredt, hogy a világon mindenki kihasználta.)
Vizyné társalgott, akivel kellett, aztán egy osztrák hölgynek elmesélte a lánya halálát.
Anna várta az este végét. Ment leszedni az asztalokat, de Vizyné ráförmedt, hogy ne zörögjön és majd reggel leszedi az asztalokat.
Anna elment, de később visszatért. Hallgatta Vizy horkolását, aztán földöntött egy tölgyfaszéket (ez elég nagy zajt csinált). Senki se ébredt fel. Bement enni a konyhába, csirkecombot, süteményt evett, megfordult vele a világ.
"Vizyné arra ébredt, hogy az ágya szélén valaki ül." Anna fogta a kezét és mikor Vizyné menekülni próbált, mellkason döfte. Vizy Kornél magához tért, dulakodtak a szobában, aztán elesett." A leány vad dühvel mellére térdelt, és döfte, szúrta, ahol érte, a mellét, a hasát, a torkát. Aztán a kést a sarokba hajította." Aztán aludt egyet a heverőn. Hajnalban kiadta a szemetet a szemetesnek, és azt gondolta, hogy elmenekül. Aztán mégse ment. Tizenegyig senki se zavarta. Akkor a fűszeres inasa jött összeírni, hogy mi kell, de Anna nem nyitott ajtót. A telefont se vette fel. Kettő óra tájban kezdtek zúgolódni a népek, Druma rendőrért küldetett, a rendőr lakatosért. Amikor végre bejutottak, Anna ott állt mozdulatlanul. A rendőr hamar megtalálta holttesteket és Annához ment:
"– Te voltál?" – kérdezte. "Anna lesütötte szemét, mint aki vall." Nem tudta megmondani, hogy miért, de olyan jól esett neki, hogy végre egy paraszttal beszélhet, egy rendőrrel, aki olyan mint ő.
"– Oszoljanak – mondta. – Gyilkosság. Mindenki hagyja el a lakást. A törvény nevében", intézkedett a rendőr. Telefonált a kollégáknak, azok jöttek is hamar két kocsival. Láthatólag Vizyné azonnal meghalt, egyetlen döfés érte a szívét. Vizy hosszan haldokolt és szenvedett.
Annát elvezették, továbbra sem tudta, hogy miért tette, de nem bánta.
Drumáné szerint a kommunisták mérgezték meg a magyar nép lelkét, Moviszter szerint a háború.
Katica is megjelent sírva, Vizyéket siratta. Drumáné leültette a konyhájában.
MIÉRT...?
"Minden ilyen szenzáció gyorsan elmúlik." Piroska mellé temették el a szüleit. A temetésre sokan jöttek el, például Vizy Kornél züllött húga, Etelka is.
Annát beismerő vallomása után a Markó utcai börtönbe vitték." Azt hitte, hogy a börtönben almon fekszenek a rabok, s kígyók, békák szemei világítanak nekik a sötétben. " Anna imádkozott és várta a kivégzését.
Ficsorék, hogy magukat mentsék, igyekeztek Annát minél jobban befeketíteni. Azután kihallgatták a ház lakóit, akik tudni vélték, hogy Anna zavart és bolond. Anna apja következett." A parasztot semmi se lepi meg. Az élet nagy tényeit, a gyilkosságot is éppoly természetesnek tartja, mint a születést vagy a halált." Azt mondta, Anna otthon is szófogadatlan volt, azért küldték fel Pestre szolgálni.
"Édes Annát előre megfontolt szándékkal elkövetett kettős gyilkosság címén vád alá helyezték." A tárgyaláson Druma Szilárd volt a koronatanú, aki tudni vélte, hogy Anna előre megfontolt szándékkal, a nagy kést a fürdőszobába rejtve, aljas módon követte el a gyilkosságokat.
Moviszter Miklós következett. Fenntartotta korábbi vallomását, hogy Annát verték, dolgoztatták, megalázták és "Szeretet nélkül bántak vele."
Movisztert meg is eskette a bíróság a szavaira, annyira nem volt a többiekéhez való. A vádbeszéd és hosszú védőbeszéd után Annát a bíróság "...bűnösnek mondta ki... és ezért összbüntetésül tizenöt évi fegyházra..." ítélte.
"Édes Annát egy szigorú januári napon két fegyőr a vonatra tette, elkísérte Mária-Nosztrára. A fegyház kapuja becsapódott mögötte. Itt törzskönyvezték, megnyírták, megfürdették, számot kapott, darócruhát: megkezdte fegyencéletét."
Négy év múlva egy nő állott az Attila utcai ház előtt és a férjének mondta: "ha nem élt volna még a mária-nosztrai női fegyintézetben, hanem ott pihent volna valahol Dunántúl, a balatonfőkajári temető akácai alatt, akkor se semmisülhetett volna meg jobban."
PÁRBESZÉD EGY ZÖLDKERÍTÉSES HÁZ ELŐTT
Tatár Ilonkának "egy miniszteri fogalmazó udvarol", úgy hírlik, Jancsi parkettáncos lett Lengyelországban. Moviszterné zongorázik és Ady-verseket szaval. A házat Patikárius Ferenc örökölte, aki ideköltözött a családjával és ügyvédként dolgozik. Druma praxisa is föllendült, legközelebb országgyűlési képviselőnek is indul.
Egy délután "Druma Szilárd a Várból jött le két kortesével" (= kísérőivel), amikor egy udvarban egy beüvegezett verandán tökéletes családi idillben meglátták Kosztolányit, a hírlapírót. Azt találgatták, vajon kommunista, keresztény vagy fehérterrorista? Druma azt mondta: "Azelőtt a zsidók fizették meg, s az ő pártjukon volt, most meg a keresztények fizetik".
Beszélgetésük végül a kutyaugatásba veszett.
- VÉGE -
