17909
A népmesei hangulatú novella egy, az író saját gyerekkorából vett jelenetet dolgoz fel, amikor édesanyjával a legnagyobb szegénység közepette az otthoni fiókokban hét krajcárt keresgéltek szappanra.
A szegénységnek azon a fokán kezdődik a történet, ahol az ember már csak nevet a saját nyomorúságán. Az anya szeretné kimosni a férje ingét, de ahhoz szappan kell, ehhez keresi a krajcárokat a fiával. A keresés játékosan, sok nevetéssel, krajcárcsalogató verssel zajlik. Az első három a varrógép fiókjából kerül elő, a többi pedig innen-onnan, miközben minden leírás a szegénység megjelenését fokozza. Már csak egyetlen krajcár hiányzik, amikor beállít egy koldus és pénzt kér. Az anya és a fiú elmondják, hogyan állnak, ezért végül a koldus ad nekik egy krajcárt, hogy meglegyen a szappanravaló. Nehezen, de elfogadják.
Még mindig meseszerű befejezést várunk, de a fordulat mást hoz. A keresgéléssel eltelt a nap, besötétedett, lámpaolajuk sincs, úgyhogy mosás már nem lesz. Az anya ezt is nevetéssel próbálja elütni, de nevetése fuldoklásba fordul át, már a saját vérétől fuldoklik, tuberkolózisos. (Lehet tudni, hogy hamarosan meg fog halni.)
Az anya a szegénységet és a halálos betegséget is leplezni próbálja a gyerekek elől, vidámsággal igyekszik elfedni a keserűséget.
