2675
Rövidebb változat itt:
Móricz Zsigmond - Pillangó című regénye
A cséplés az a folyamat, amikor a learatott gabonából kinyerik a szemeket.
A cséplőgép kidörzsöli a szemeket a kalászból.
A magot borító kis levélke a pelyva.
Olvasónapló:
1.
Az alföldi nyárban szegény emberek küzdenek a földdel, de megtalálják az élet szépségeit, dalolnak, hangoskodnak, örülnek, úgy dolgoznak. Most épp a cséplőgépnél.
Zsuzsi egy kis sárga fecskefarkú lepke után szalad. Jóska kénytelen leállni a munkájával, mert a pelyvaszedő lány (Zsuzsi) elcsavargott. Amikor Jóska utoléri Zsuzsikát,ő már megfogta a lepkét. Jóska azt mondja, ne eressze el, amit egyszer megfogott. Azt mondja, neki, hogy "vegye le a fejit", s akkor nem repül el. De Zsuzsi nem akarja megölni a pillangót, elengedi, és gyönyörködik benne, ahogy szabadon elrepül.
Visszamennek a géphez. Jóska a szalmát gyűri be a gépbe, Zsuzsi a pelyvát húzza el a gép alól a gereblyével.
Jóska megkérdezi Zsuzsit, hogy nem sajnálja-e, hogy elengedte a lepkét? Nem. Ha levette volna a fejit, akkor már nem fájna a szíve se - mondja Jóska. Jóskának tetszik Zsuzsi, de nem akar engedni az érzésnek.
Zsuzsi vizet akar húzni a kútról, Jóska odaugrik, segít. Csipkelődnek, aztán egy óvatlan pillanatban Jóska megöleli a lányt. Zsuzsinak is jól esik az ölelés.
2.
Zsuzsit elöntötte a boldogság, csak kacagott, kacagott, nem tudta abbahagyni. Arra gondolt, hogy jobb lesz, ha ő fogja meg Jóskát és nem Jóska őt, mert Jóska nem eresztené. Óvatosan kell megfogni a fiút, mint a lepkét.
Gőzgéppel csépelnek, már hajnalban megrakják hozzá a tüzet. Zsuzsi is ott sürgölődik kelleti magát Jóskának. Jóska távol marad, ez Zsuzsit felpiszkálja, egy másik legénynek mondja, hogy javítsa meg a gereblyéjét. Jóska erre közelebb lép, és Zsuzsi megnyugszik.
Jóska hord magánál egy mamutfogat, azzal ugratja a legényeket, hogy óriásnak a foga. Zsuzsinak azt mondja, egy halott szittyától való. Zsuzsinak nem kell. Undorral dobja el.
Jóska szerelmet vall a maga módján:
"- Zsuzsikám, az iccaka majd megdöglöttem miattad."
- elönti a boldogság. A csillagokat nézi az égen, de Zsuzsi tekintetét látja.
Zsuzsi éjszaka a lányokkal alszik. Az egyikük szóvá teszi, hogy látta a Jóskát utána járni. Zsuzsi nagyon örül neki.
3.
A galagonyabokor tövében beszélgetnek. Zsuzsi csak egy évet járt iskolába, mert beteg lett, aztán nem akarta újra kezdeni. Azt mondja a könyvekből tanul, regényekből.
(A párbeszédeknél sokszor onnan lehet tudni, hogy ki beszél, hogy Zsuzsi magázza Jóskát, ő azonban tegezi Zsuzsit. Ez volt a szokás, a férfit magáznia illett a nőnek.)
"Este alig bírtak elszakadni, a szemük folyton egymás után járt, reggel alig várták az első pillantást".
Egy nap Irma megvágta a kezét, Zsuzsit tették a helyére, ő adogatta a kévéket Están bácsinak. Jóskától így messzebb került, ezért Jóska szenvedett. És majd beleőrült, mikor látta, hogy Están bácsi Zsuzsi mellé ül, a derekát átfogja, úgy beszél vele. Kiszaladt volna a világból, de ", mintha csak zsinór lett volna a szívére kötve: az a szál visszahúzta".
Jóskának jó ötlete támadt, helyet cserélt az egyik legénnyel, így felkerült a kazalra és újra Zsuzsi mellett volt.
A gazda nem nézte ezt jó szemmel, rájuk mordult. Az időjárás azonban nekik kedvezett.
Borús idő lett, betakarták a kazlakat és behúzódtak a juhakolba (= tágas istállószerű épület) "Csak ettek, ittak és mulattak egész nap." Zsuzsi mulatott, többen is udvaroltak neki, de Jóskát ette a féltékenység.
4.
Párosával ballagtak vissza a városba, Debrecenbe, közben beszélgettek. Jóska meg akarta tudni, hogy Zsuzsi komolyan gondolja-e kettejüket vagy csak játszik vele. Zsuzsi meglepődött, mert még fiatal, az anyja nagyon haragudna érte. Ugratja Jóskát, csak játszik vele. Jóska nem is tűri sokáig, hogy egy lány így packázzon vele. "Elsőszülött ő odahaza, minden öccsének ő parancsol, apja-anyja neki kedvez, tőle várnak." S ez a lány szemtelen, pimasz, legjobb lesz elfelejteni. De a sértődött Jóska alig tesz pár lépést és máris visszahúzza a szíve, és boldog, amikor a duzzogó lány újra közel engedi.
5.
Hitves Pálnak, Zsuzsi apjának, egy kicsi kunyhója volt a Nagyerdőnél. Úgy beszélt Hitves Pál a kis kunyhóról, hogy házam-földem, de nem volt nekik szinte semmijük. Csak egy kocájuk, amit Hitves Pál egy tanártól kapott, amiért elbújtatta egy időre, mikor kimentek a románok. Zsuzsi etette a kocát, egy malacot vihetett hozománynak, azt ígérték neki.
Egyszerre csak beállított Zsuzsi bátyja, Andris. Katonaként jött és olyan rég nem látták egymást, hogy meg sem ismerte már Zsuzsi. Volt azután nagy öröm, a szomszédok is odagyűltek, és Jóska is beállított. Andris jó szívvel fogadta.
6.
Zsuzsi anyja kicsit aggódott, hogy most már két férfi eszik majd a háznál és az elviszi mindenüket. Már két malacot ígértek neki, csak jól menjen férjhez. Mindenükre szükségük volt, még a kis Ferkót (Zsuzsi testvérét) is fel kellett nevelni valamiből. (Eredetileg 16-an voltak testvérek.)
Jóska mondta az anyjának, hogy: "hozok én magának egy olyan segítséget, nem lesz akkor magának semmi dóga.". Ettől azonban megijedt Zsuzsi, hiszen ott hat fiú van és csak egy lány.
"- Oszt ű mit mondott? - kérdezte" Zsuzsi.
"- Azt, hogy, fiam, nem vállalja azt senki, amit én csinálok..."
Jólesett Jóskának az őszinteség, de rögtön meg is bánta. Kereste már az anyja ellen a támadó szavakat, hogy éreztesse a lánnyal, hogy már nem az anyja, hanem ő az első nő a szívében.
7.
Nem is indult el addig Jóska, míg a lányt meg nem nevettette és az későig eltartott. Az anyja már idegesen várta otthon a fiút.
"-Hun vótál?
- A menyasszonyomnál." - mondta Jóska és hosszan ízlelte ezt a szót. Az anyja azonban rosszallóan fordult el tőle. Jóska enni kezdett, beszaladtak az öccsei, de Jóska kizavarta őket, az anyja pedig azt mondta "- Hagyjátok, az mán elbízta magát."
Felmérgesedett ezen Jóska és otthagyta őket. Később aztán visszament, az anyja a fejésnél volt a tehén mellett. Megölelték egymást, de csak újabb megjegyzést tett az anyja, hogy a Hitves Zsuzsikát nem akarja ott látni. Jóska nagyot ütött az istálló mestergerendájába. "De hiszen ez kell a szerelemnek. Rakni kell a tűzre, hogy égjen. "
Jóska már futott is Zsuzsihoz, akivel megbeszélte, hogy másnap a Nagyerdőre mennek.
Azután hazament. Az apja ásást kért tőle, míg ő odavan a malomba. Mire visszaért az apa, Jóska már felásta a veteménesnek valót, megcsinált kétnapi munkát.
Az járt a fejében: "- Jaj, és ha el fog múlni! Ha nem kapok semmit, csak a szégyent és a gyalázatot..."
8.
Jóska lánytestvérének, Zsófinak volt egy kicsi lánya. Mindenkinek azt mondták, hogy a kicsi apja eltűnt a fronton, de valójában ottlakott pár utcányira, már meg is házasodott és elfeledte Zsófit. Zsófi haragudott a világra.
Jóska ment Zsuzsihoz, de azt mondta neki, hogy nem megy vele a Nagyerdőre. Eszébe jutott, hogy nincs pénze és még egy fényképet se tudnak csinálni. Szégyellte. Minden pénzét hazadta, nem volt neki félre téve semmi. Zsuzsi haragudott kicsit, hogy ilyen szeszélyes a fiú, ezért azt mondta neki:
"Kérem magát, édes, hagyjon el örökre engem, majd csak megsegít az isten!
- Édes! - kiáltott ő repeső szívvel - édes?!... Maga haragszik, mégis azt mondja, hogy édes!..." - -kiáltotta boldogan Jóska.
Ilyen boldogan is ment haza. Az egész család tudta, merre jár. Az apa látta, hogy az asszonyokat eszi a méreg, amiért szegény lányt választott, heccelte is őket, úgy mondta az egyik fiának:
"- Anyátok is, az is táncolni fog! Majd meglátjátok... avval a röhögő Hitves Pállal fog táncolni!"
Jóska hallotta ezt és kérte az apját, hogy kímélje az anyját, de az apja visszaszólt, hogy inkább Jóska kímélje.
"- De nagyra vagy avval a keresettel. Most mán urak vagyunk. Nagyszerű. Mind éhen halunk a télen itt, ha te elviszed a búzádat! Bezony."
Ki is jelentették végül, hogy az az elvárás, hogy módos lányt vegyen el. Jóska azonban azt mondta, hogy Hitves Zsuzsikát veszi el, akár van vagyona, akár nincs, aztán bevágta maga mögött az ajtót.
9.
Ment Jóska, belesett Hitvesék ablakán. Ott ültek az asztalnál. Szeretett volna bekéredzkedni közéjük, de nem mert, nem volt illendő. Andris történeteit hallgatták meghurcolásról börtönről, végtelen gyaloglásról.
Hitves Pál azt mondta: "A szegíny ember nem is él, csak van".
Andris elmondja, hogy van egy fia egy orosz nőtől, haza akarja hozni. Az apja azt mondja, hogy felejtse el és vegyen el egy hadiözvegyet, már ki is nézték neki. A Maróti özvegye, kicsit szeplős és van egy gyereke is, de ott az a szép kis tanya, szép ház bútorzattal, tehén is van. "- A fene a szeplőit; betakarja a píze. Minden szeplőjére tehet a Maróti lyány egy ezüstöt."
"- Az az isteni parancsolat a bibliába, fiam, hogy a szegény legény gazdag jányt vegyík el, a szegíny jány meg módos legínyhez menjík, fiam. Csak mink vótunk ilyen emeletes marhák anyáddal ketten, hogy aszontuk, hogy összetesszük, amink van, éljünk osztán bódogan. Látod, milyen szeginysígbe cürhölődtünk egy íleten. Tik is azt akarjátok?"
10.
Jóska az ivóba ment.
"- Erőset?" - kérdi a csapos
"- Mirget!" - mondta Jóska, így hát abszintot kapott.
Egy katona is épp elsírja bánatát, de nem az asszonyt okolja érte, hanem magát: "akit szeret az ember, annak mindent megbocsát." Ő már bánja, hogy megbocsátott.
Jóska összeszedi magát és lemegy a Siket Daraboshoz, aki az apja testvére. Őt kéri meg, hogy menjen leánykérőbe, mert a szülei ellenzik. Az öreg vállalja, hogy kedden, Nagyboldogasszony napján megy. Nem előbb.
11.
Zsuzsi már rég nem játszott Jóskával, szenvedés volt neki minden perc, amit nem töltenek együtt. Zsuzsi is úgy érezte, hogy mindjárt kiszalad a világból. "Zsuzsika tegnap oly sokat adott, hogy érezte, hogy ki kell futnia, és keresni önmagát, mert mindjárt elvész... Mert a jóság elbágyaszt, elpuhít, más rabszolgájává tesz: a rosszaság visszaadja önmagának az embert, maga életének, maga sorsának urává."
Az anyja látta, hogy megváltozott Zsuzsi, elküldte Bodollaiékhoz, hogy besegítsen, rég járt ott. Zsuzsi Panka néninek, a varrónőnek segített ott varrást bontani. Panka néni rögtön látja, hogy a lány szerelmes:
"- Mikor lesz a lakodalmad, Zsuzsika?" -kérdezi. Zsuzsi meglepetten elhesegeti a kérdést, de azonnal elkezd álmodozni. Talán ő is varrónő lesz. Jóska majd kinn vágja a fát, miközben ő bontja z öltéseket, de szép is lenne. Talán a Bodollai mérnökúrék tudnának is állást neki. A szerelemről kezdtek beszélgetni. Panna néni azt mondta, a szerelem " Hétbaj... Megbolondul az ember". S csak "két esztendeig tart... jó embereknél húsz esztendeig."
"-Ű jó ember"- felelte Zsuzsika
"- Nincs jó ember fírfiba, fiam, csak gazember meg bolond ember... A gazember minden szoknya után elrepül, a bolond ember meg ráül egy szoknyára, és vigyázza, őrizi, mint a kutya a koncot."
"... a nő, fiam, olyan lakat, améket minden kulcs kinyit, és a fírfi olyan kulcs, amék minden lakatba belepászol. Mire akkor az a nagy retteneteskedís?"
12.
Zsuzsi teríteni kezdett, az anyja nem szerette, ha éhesen ment haza. Megérkezett a mérnökúr, aki már nem kislánynak látta Zsuzsit, mögé került, kicsit megfogdosta. Zsuzsi meglepődött és nehezen találta a szavakat, de sikerült leszerlnie: "...mennyík, mer olyat sikótok, hogy ledül ez a ház!"(=menjen innen, mert olyat sikoltok...)
Panna néni pontosan tudta mi zajlik a másik szobában, ezért kihívta Zsuzsit, hogy segítsen befűzni a cérnát. Mindketten sajnálták a nagyságos asszonyt. Panna néni azt mondta:
"- Az a féltékeny, fiam, aki magárul ítél."
A mérnök, aki minden szoknya után megfordult, féltékenyen őrizte az asszonyt, aki semmi okot nem adott rá és teljesen megbízott a férjében. Aki nem tud hűséges lenni, az mindenkire féltékeny. Panna néni végül azt mondta: csak nézd meg jól, hogy akihez menni akarsz, nem féltékeny-e?
Jóska folyton féltékenykedik, de Zsuzsi ezt nem akarta tudni. Csendesen megebédel, azután hazamegy.
Otthon azzal fogadták, hogy azonnal mennie kell a tanyára segíteni, mert disznóvész van. Pár napig ott segít és végig az jár a fejében, hogy mi lehet Jóskával. Szalad haza munka végén, de otthon másképp néznek rá, történt valami. Az apja csak este mondja meg neki, hogy ott jártak a Siket Darabosék és megkérték a kezét Jóska számára.
13.
Jóska és Zsuzsi együtt mennek moziba. Zsuzsi azt kéri, hogy Jóska mulattassa, de Jóska arról panaszkodik, hogy az anyja a villamos alá ugrana, ha tudná, hogy ők együtt vannak. Aztán azzal folytatja, hogy a családja önző és még azt a borjút is a sajátjuknak érzik, amit már egyszer nekiadtak. Meg a búzát is, amiért Jóska dolgozott. Gyűlölik Zsuzsikát, mert Jóska el akarja vinni, ami az övé és amire számítottak, hogy majd télen megeszik...
Zsuzsinak tetszik Jóska bizalma, de fájnak a szavai. És Jóska csak beszél, beszél, és Zsuzsi már örül, hogy nem mondott még igent. Szépen kiöltözött Zsuzsi, de Jóska abba is beleköt és mondja, hogy a lány nem is ért semmihez. Szinte összevesznek, mire a moziba érnek. Jóska jó helyre vesz jegyet, fél napi napszámába kerül. Csendben vannak a moziban és utána is, amig Jóska hazakíséri Zsuzsit. Közben egyszer átkarolja és megcsókolja, de Zsuzsi elszalad, mert nagyon emlékeztetik a mozdulatok a mérnök úréra. Mikor belép a házba az anyja azt kérdezi:
"- No, igen vagy nem?
A kislány elfordulva, mintha a párnáknak beszélne, azt mondta:
- Igen."
14.
Kimondta tehát, így lesz. Az apa elfogadta: "Mink is "megéltünk, űk is megílnek.". Az anya rosszabbul viselte, hogy a lány szegény emberhez megy feleségül, mert úgy gondolta, hogy kaphatna jobbat is.
Jóska ezután mindennapos vendég volrt a háznál, és éppen addig a percig maradt, ameddig illendő volt.
" nehéz napok voltak, szerelemmel kellett pótolni, ami a szegénységen múlt". Jóska bevallotta, hogy otthonról csak egy váltás inget kap. Se esküvőre, se házra nem gondolhattak. Bezzeg nem akarta hogy az iskolába költözzenek a diákok mellé, mert féltékeny volt, inkább nem vállalta a fűtő állást.
Zsuzsi leintette volna Jóskát, de ő kibeszélte magából a sértést, hogy a családja nem nézi jó szemmel a kapcsolatukat. Zsuzsi meg "a fiatal szívével még soha nem érezte meg a nélkülözést, mert apja mindent kiteremtett, anyja minden munkát elvégzett előle. Ő csak élt és virult, s mint a mesében a piros cipős kislány, élő kenyereken, apja, anyja életén taposva járt a sáron, hogy nem lett szennyes a szíve sarka sem."
Zsuzsi anyjának a fülébe jutott, hogy Darabosék nem szívlelik a lányát. Felmérgesedett rajta nagyon.
15.
Andris is szegény lányt választott, ahhoz jár, Darázsiékhoz. Nem a Maróti lányhoz, amelyik megesett (= törvénytelen gyereke született). Zsuzsinak az orra alá dörgölte az anyja, hogy a Jóskájának a Maróti lányt szánták. Ekkor zene hallatszik, közeledik. Zsuzsi felderül, hogy Jóska húzatja a zenészekkel, de Andris érkezik. Az anyjától jött bocsánatot kérni, amiért nem az akarata szerint választott párt. Az anyja megenyhül. Aztán Andris elfütyül egy orosz nótát, hogy azt játsszák el neki, és keservesen zokogni kezd: "- Ezt mán tudta a kisfiam danolni". De az orosz asszonnyal nem bírt, elmenekült tőle, és most zokog.
Jóska érkezik. Azonnal mentegetőzni kezd, hogy nem önszántából ment a Maróti tanyára. Zsuzsi meglepődik, tényleg igaz. Zsuzsi anyja megindul Jóskára, hogy ne nézzék le az ő lányát. Elköszönnek, Jóska megy, Zsuzsi pedig csalódott, amiért Jóska bárkinek is engedelmeskedve másik lány után megy.
Andris a Rákóczi-marsot húzatja, amit a bálok végén szoktak, "kimuzsikáltatja" Jóskát.
16.
Jóska nagyon haragudott a világra, de nem volt kit megverni, hát az öreg Kállainak segített kiemelni a szekeret a sárból, hogy tovább mehessen. Közben arra gondolt, hogy ennek a Zsuzsinak semmije sincsen és őt le akarja győzni és be akarja fogni a szekere elé, mint ezt a lovat a Kállai... nem becsülik semmire. Már győzködte is magát, hogy nem jó lány ez a Zsuzsi, "Világ cifrájának való, nem hűséges feleségnek; emberek szeme fényének, nem szegény legény boldog kis életpárjának."
"Van még férfibüszkeség is a világon. Kap ő más lányt is, gazdagot, tanyásat..." Haza is ment Jóska, evett és lefeküdt a helyére.
Zsuzsi aggódott, nem értette, mi történt. Talán Jóska már mást szeret, talán elszerették tőle. Rettenetesen félt, rosszat álmodott, de a reggel még ijesztőbb volt. Mindenki ébredezett, megindult... "Megkezdődött az élet mindenkinek: csak az övé volt halál."
17.
"Nem látta többet Jóskát, mintha meghalt volna, mintha soha nem is élt volna ... nagy város ez a Debrecen, csak azok látják egymást, akik szeretik egymást."
Nem értette, hogy lehet ilyen buta egy legény, hogy az ő anyjának az egyetlen szavára megsértődik.
".. telt egyik hét a másik után, s egyszer csak azt hallja, azt a hírt, hogy a Jóska házasodik, elveszi a megesett hadiözvegyet, a Maróti lányt, a tanyával."
Zsuzsi egyik percben átkozta, hogyha hűtlen, akkor legyen tele a nyaka darázsfészekkeléssel. A másik percben hiányolta és magába fordult teljesen.
Andris is talált magának egy szegény lányt. "Volt méreg, volt bánat" miatta. Haza se ment, amíg ki nem hirdették egyszer a templomban őket (hogy házasodnak. A harmadik kihirdetés után volt az esküvő).
Zsuzsi átment a mérnökékhez, de már a mérnök rá se nézett olyan sovány volt. Az asszony azt mondta a lánynak, hogy nem érdemes a férfi miatt búsulni, mert "Mind az egész világot kívánja...
Ha úgy szerette is, hogy halt utána: egy idő múlva úgy megunja, hogy hal, ha látja.... Minden szeretetnek vége van egyszer úgyis. És akkor csak nagyobb a bánat, ha abból ábrándulunk ki, akit szerettünk, mint abból, akit úgyse szerettünk."
A mérnök úr azt mondta, kár, hogy Zsuzsikának nincs már vőlegénye, mert felvette volna a vasúthoz örökös állásba fix fizetésért. Még a kis kertészházat is odaadná, hogy valaki a virágokat gondozza. Zsuzsi rögtön mondta, hogy a bátyja házasodik, őt érdekelné. A mérnök megint közeledett és arra célzott, hogy ha Zsuzsi a szeretője lesz, az öregeinek nem kell nélkülözni. Zsuzsi hazaszaladt és mondta Andrisnak, hogy munkát ad nekik a mérnök úr és talán házat is.
Nem egyedül várta Andris. Ott volt vele Tóby Jenő cipész is, aki pralinéval kínálta Zsuzsit, de nem volt szimpatikus neki.
18.
Jóska már kint gyönyörködött a Maróti-tanyán. Volt ott annyi állat, tehén, malacok, libák, sok tojás... és rengeteg munka, ahhoz kellett már egy férfikéz. Marótiné (a megesett lány anyja) lebbencs levessel kínálta Jóskát és Zsófit, ők voltak a vendégek. Az öreg is megszólalt, hogy mindent maguk termtettek elő itt:"mikor mink keztük, még semmi se vót, csak a kapa-kasza meg a két kezünk szára". Mindent maguk csinálnak, mert "azok a cudar napszámosok, isten verje meg űket, törik, tiporják a búzát". Ez a mondat beégett a napszámos Jóska lelkébe.
Nagyon nehezen hozott a lány szalonnát a padlásról. Látszott, hogy ezek mindenen spóroltak. Jóska azonban azt akarta, hogy lássák, hogy ő enni fog itt. " Azt szokta mondani az én apám, hogy: „fiam, az a miénk, akit lenyelünk!" Jóska a nagyobbik darabot kikanyarintotta magának a szalonnából és megette. A Maróti lány megbűvölve nézte Jóskát, de ő csak Zsuzsikát látta. Vele hasonlítgatta össze, őrá gondolt, van-e már udvarlója.
Úgy lehet ilyen szép birodalmat építeni, hogy "A fírfinak kell megvenni, az asszony osztán kifizeti ... megspórolja a hasukon".
"...akkor koplalni: mikor van?... Ki hallott ojat, hogy százhatvan kilós hízót öl valaki, osztán nem mer enni, mikor még kettő van az ólba!"... A szegény ember nem spórol, csak a gazdag.
Folytatta a vénasszony: "csak az asszonynak legyík esze, nem kell fílteni a házat.... az ű ujjába van a jó mód."
Búcsúzkodtak, hogy sötétedés előtt visszaérjenek. Jóska megölelte a Maróti lányt, aztán alig tudta lehámozni magáról. Az öregasszony egy csupor lisztet és tíz tojást hozott Jóskáéknak. Jóska kevesellte még napszámnak is.
Soká tartott az út hazafelé. "Nem lehetett beszélgetni, mert belefújt az ember szájába a keleti szél", de Jóska nem bánta, Zsuzsikával beszélgetett gondolatban.
Mikor hazaértek, Erdei Erzsi azt mondta, Zsuzsi holnap náluk lesz és jöjjön el Jóska is.
(a könyvben itt van egy névelírás és Rózsinak hívják először Erdei Erzsit.)
19.
Zsuzsi átjárt a mérnökékhez takarítani. Egyszer talált egy fegyvert. Elgondolkodott, milyen lenne meghalni, az egész világ siratná, Jóska is siratná. Na de most csak a suszter van, "néz, beszél, könyörög és ajándékot hoz".
Andris megnősült. A lány rettenetes szerelmes volt belé, rajta csüngött egész nap az urán. Megkapták a kis kertészlakot berendezve. A vasutas állást is megkapta Andris, állami állása lett, az nagy szó.
Zsuzsi kiöltözött kedvére és ment Erdeiékhez. Mulatságból kártyát vetett a lányoknak, összevissza beszélt. Egyszercsak odalépett Jóska:
"- Vessél nekem is, Zsuzsika."
Ahogy felnézett rá Zsuzsi, látta, hogy a nyaka csupa seb. Eszébe jutott az átok: a darázsfészekkelés. Most már biztosan tudta, hogy hűtlen. Összecsapta a kártyát, aztán hagyta, hogy a legények udvaroljanak neki és mikor a végén Jóska elé állt, hogy búcsúzzon el tőle, azt mondta:
"- Én magától nem búcsúzok egyébbel, csak hogy soha az életbe ne legyen boldog... Mindig boldogtalan legyen, akár kél, akár fekszik, hogy az én boldogságomat megölte. Isten ne áldja meg."
Azzal Zsuzsi beült a suszter fiákerjébe (= nyitott kétkerekű lovaskocsi).
"Jóska, mint a halott, állott. Egyszerre mélységesen fájt a szégyen benne."
Zokogva borult az asztalra.
20.
Erdei Erzsi reggel üzenetet hozott Jóskától, hogy várja a négy órás mozi előadásra. Erdei Erzsi mondja, hogy egy órát sírt Zsuzsika után. Pedig nem akarja a Maróti lányt, de az anyja nem egyezik bele, hogy Zsuzsival legyen. Zsuzsi nem hatódik meg:
"- Az anyja nem egyezik bele, mert az úgy van szokva, az anyja keze alá."
Bözske újra jön:
"- Jóska elégtételt kér tőled"
Zsuzsi készülődött, a susztertől kapott szép lakkcipőt és a tőle kapott ruhákat vette fel. A kíváncsiskodó anyjának azt mondta, a mérnökékhez megy.
Már az utcán várta Jóska két szál fekete violával. A nyaka már be volt kötve. Boldog volt, hogy Zsuzsival lehet. Zsuzsi nem értette: "nem is telt el azóta két vagy három hónap?"
"- Nekem nem! - mondta Jóska - én egy percig se vótam nálad nélkül, Zsuzsi. Mer én, tudod-e, folyton, de folyton hozzád beszélek..."
Ott folytatták, ahol abbahagyták csak kevesebb civódással. Egészen elmerültek a szép téli tájban, ropogott a talpuk alatt a hó, úgy sétáltak végig a debreceni Péterfia utcán a Nagytemplomig. Akkor szembejött egy férfi, aki Andrisnak is és Marótiéknak is ismerőse, tudták, hogy mindenki tudni fog a sétájukról.
21.
Jóska azzal védekezik, hogy különleges kötelék fűzi az anyjához és nem tudja az anyja elviselni, hogy olyan nőt vegyen el, akit nála jobban szeret.
Cukorkával kínálja Zsuzsit, azt mondja, a Maróti lánynak vette. Zsuzsi kiköpi a cukrot. Aztán megenyhül. A mozi sötétjében összebújnak, egy buta szerelmi történetet néznek.
A mozi után Jóska nagy nehezen kinyögi, hogy miért hívta a lányt. Egy kést ad neki, hogy ölje meg, ha nem teljesíti az ígéretét. Azt mondja, hogy legyen gyerekük és akkor muszáj lesz elfogadnia mindenkinek, hogy összeházasodnak.
Zsuzsi erre úgy vágta nyakon Jóskát, hogy "harminc kelés a nyakán egyszerre fakadt ki", a kést is eldobta olyan messze, hogy senki se látta többet.
Jóska mindent elvesztett.
22.
A suszter kitartóan járt Zsuzsikához, nem érdekelte, ha a lány elzavarja. "Olyan szerelmes volt, hogy undor volt ránézni." Odahordta a világ összes csokoládéját és annyi ajándékot, hogy már nem volt hova tenni. Jóskától mit kapott? Egy csúnya, olcsó brosst, egy kis cifra könyvecskét, egy fekete korsót, semmi értékeset. Mégis ezeket szerette jobban.
Jóska is szenvedett, de másképp. Ő Zsuzsikát tette felelőssé, amiért nem állt mellé, mikor az anyja kimuzsikálta, és most sem, amikor megtalálta a megoldást, hogy együtt legyenek. Jóska "mintha őrajta nem is lett volna semmi felelősség: ő csak a másiknak volt a tartozéka". A Maróti lány jobban tudott vele bánni, ha nem lettek volna olyan fukarok a szülei, Jóska "már kész lett volna beleragadni ebbe a meleg s puha sárba", mibe így is tehetetlenül hullott bele. "Ha a Maróti lánynak vagyona nem lett volna, ha dolgoznia kellene, de egész életére biztos a kenyér, a hús... így beleengedhette magát a bánatba." "Mintha egy beteg madárkát őrizgetne a kebelén...ez a szerelem". Örökre itt marad?
Jóska álomba szenvedte magát és nem akart többé felébredni, csak nézegetni Zsuzsika mozdulatait, mosolyát, érezni az illatát, csak hallgatni, látni, érezni őt, és soha többé nem felébredni.
Az öreg Maróti már hajnalban a kútnál volt, vizet húzott. Jóska szaladt ki hozzá segíteni. Eszébe jutott, hol húzott vizet a nyáron és kinek, Zsuzsinak. Nem volt neki akkor semmije, csak egy kis szerelme. Most mindene megvan és mégis "súlyos, nagy teher, amit cipelni kell."
Zsuzsi is úgy élt, hogy minden percben várta, hogy Jóska jön vagy üzen. De nem jött.
Andrisék jöttek látogatóba, hozta a mindig mosolygós feleségét, Piroskát. Andris még mindig felemlegette a fiát az orosz nőtől. A suszter is velük volt azt mondta, három gyerekkel is elvenné Zsuzsikát. Erre Piroskának eszébe jutott, hogy "ma kihirdették Darabos Jóskát Maróti Máriával".
Hitves Pálné és a suszter fellélegeztek, Zsuzsika szíve elszorult.
23.
Zsuzsinak "Összevissza verdesett az esze, mint az ijedt kis egér. Ő nem futott utána. Mindig büszke volt! Sose futott senki után." Most is a kést ment megkeresni, de ugyan ki tudja, hol lehet. Akármilyen kés jó lesz, már forralta Zsuzsi bosszút:
" Ki hitte volna, hogy éppen ez... Ez a mulya... Hogy ez fog szerencsét csinálni. Andris nem. Kolduslányt vett. Ő sem. Fülbevalója, gyűrűje, mindene lehetne. És ez a nyomorék, aki szólni se tud, csak nézni és darálni, ha rájön, ez fog szerencsét csinálni: tanyája lesz, vagyona lesz, esett Maróti lyányt fogott magának: jaj, hát nem kést a torkába?"
Magához vett egy nagy kést, ez "a kés volt az egyetlen barátja", és okokat talált, hogy az utcán legyen, hátha meglátja Jóskát. S ha meglátja, megöli. Meszet kért innen, kaparót onnan, dolga után futkorászott. Őt is kedden kérte meg és az esküvő is kedden lesz.
Eltelt egy hét és nem látta Jóskát. Vasárnap maga ment a templomba, hogy hallja, amint másodszor is kihirdetik.
Csak azt tudta Zsuzsi, hogy valami orvosnál dolgozik Jóska, minden udvarba belesett. Az utcán kóborolt egy hétig, mint egy megszállott, a szülei aggódtak.
A következő vasárnap harmadszor is kihirdették. Zsuzsi összeomlott és mint a vert sereg hazament. A suszter várta. Azt mondta neki hozzámegy, de csakis kedden, később nem. A suszter máris szaladt intézni: főispán, alispán, polgármester...
Végül nem tudott intézni semmit, csak kinevették.
Zsuzsi már a fegyverre gondolt és hogy az esküvő napján lelövi magukat. ". Ha Jóska csak egy foszlányát el tudta volna kapni a szegény kislány kétségbeesésének. De nem tudunk többet, csak amit a szemünk, a fülünk közöl a szívvel. .. és az a pofon igen kemény pont volt a szerelem végén."
Hajdan a pofon után hazament Jóska és bejelentette, hogy elveszi a Maróti lányt. Dolgozott egyik meg másik tanyán, meg az orvosnál,meg mindenkinél, akinek hálásnak kellett lenni ezért a frigyért, aztán elköltötte minden pénzét ingekre, ruhára, zsebkendőre. Nem adott többet haza egy fillért se. Elment a Siket Daraboshoz, kipanaszkodta magát.
24.
Zsuzsika mindenre elszánva ébredt, a revolvert is megszerezte.
Ferkó éppen összeveszett a munkaadójával és ment a lakodalomba. Debrecenben is szokás volt, hogy a menyasszony kocsija után futnak az álarcos gyerekek és esznek isznak a mulatságon, amit csak lehet. Zsuzsi is kért ruhát és maszkot az öccsétől, csokoládéért cserébe. "Zsuzsika is beöltözött fiúnak, s meglopta mindenki szemét, úgy kisurrant a kapun, senki se vette észre, mikor s hova lett."
Ott volt máris a Maróti háznál és figyelte Jóskát. Látta, hogy szomorkodik. "Nem bírom mán a csendet, Zsuzsi, megőrülök, mert ahun te nem vagy, csend van ott, mint a temetőbe, megőrülök iszen mán úgyis megőrültem, elégtem, hamu vagyok..."
Két óra telt el így. Zsuzsika nézte és próbálta gyűlölni, de csak szánta. Jóska szenvedett és szerelmes volt, nagyon vágyott Zsuzsika után. Egyszer a cigányprímás kijött a ház elé, Zsuzsi levette az álarcát és megszólította:
"- Laci bácsi, lelkem, húzza el neki azt a nótát, hogy
Ha ráhajtom bús fejemet
Fehér hattyú,
Fehér hattyú válladra!..."
Laci bácsi persze, hogy elhúzta Andris testvírhugának azt a nótát.
"Zsuzsika az ablakhoz verekedett, és látta, mi történt.
Ahogy felhangzott a nóta, mély csend lett a szobában. Jóska megmeredt, mint a karó... "aztán zokogva borult az asztalra és titkolni se tudta tovább, hogy reménytelenül szerelmes. A húga, Zsófi borult a vállára és mondta, hogy nézik, nem lehet... Jóska az asztalra csapta a poharát, kézen fogta a menyasszonyát és elindult vele táncba.
Zsuzsit közben elhúzták az ablaktól, lebukott, hogy beöltözött lány, ezért elszaladt.
25.
Zsuzsi leült hátul egy fatőkére és sírt. "Nem gondolt ő már késre, halálra, csak sírt".Ha jött volna a halál a gondolatra, úgy igen, de nem jött. A gyerekek jöttek és mondták, hogyha a hold feljön, a kocsi indul a a tanyára. " Fel is jött a hold, szép csorba aranyhold, fogyni kezd, későn jön, soká tart. És jön a kocsi is."
"„Ne ereszd el!...” hallja a Jóska hangát. ... Ha valamit megfogsz, az többet ne szálljon el a kezedbül.” És íme, íme egyetlen tiszta szerelem, mindennél fájóbb szerelem az elszállt pillangó utáni sóvárgás. És ő kinyújtja, és ráteszi kezét a fiú vállára." Jóska megérzi, de nem hiszi el és felül a kocsira a Maróti menyasszonnyal.
Megindul a kocsi, de Zsuzsi széttárja a karját és azt kiáltja teli torokból:
"- Joóska!!!"
Jóska megállítja a kocsit, leszáll, megöleli és összecsókolja a lányt, kocsira visszaszól, hogy "szegény ember ő és szegény lányt akar", aztán eltűnik a lánnyal a tömegben.
"És szaladt, szaladt, mint boldog kísértet a boldog teherrel, ki a világbul, ki a világbul, és mintha szárnya nőtt volna, repült, repült."
"A szívük muzsikált, és a testük görcsösen ölelte egymást.
És a hó vastagon hullott a debreceni kövér házakra, angyalok rázták boldogan, ragyogón, és
tündérek csengettek víg muzsikát."
- VÉGE -
