3001
.
Rövid tartalom itt:
Móricz Zsigmond - Sárarany című regénye
OLVASÓNAPLÓ:
ELSŐ KÖNYV
I. / 1.
Turi Dani a forró meleg nyárban érkezik haza, teli van tervekkel vállalkozásról, meggazdagodásról. A felesége irigyen néz rá, mert az öt évnyi házasságból Daninak a java jutott, míg "őróla leszopták a húst a puják meg a sok dolog meg a sok méreg".
Feszültség ül a szobára, Dani a noteszével bíbelődik, míg Erzsike véletlenül eltör egy nagy csuprot. Dani gúnyolódik rajta. Az asszony a tejet is a tűzön felejti és a sok gyereket se tudja egyszerre ellátni, Dani pedig csak kineveti.
Nem is lehetne rosszabb a viszony kettejük között, pedig hajdan Erzsike azt hitte, hogy ő a legszerencsésebb menyasszony, amiért Turi Dani őt veszi el, még a kútba is ugrott érte. De aztán mire meglett az esküvő, látta már Erzsike, hogy a falu összes lányával, sőt még az asszonyokkal is összeszűrte a levet Dani, még Erzsike anyjával is hírbe hozták. Megvolt a házasság, de Erzsike sosem tudott tisztelettel Danira nézni.
Dani viszont nem cserélte volna el senkire ezt a zsörtölődő, kemény asszonyt. Örült, hogy tiszta a ház és örült, hogy ez az asszony csak az övé. El is kapta a következő pillanatban és ölelte, csókolta, megszerelmeskedte. Azután az álmaira fordította a szót... az üzletre, amit a grófnővel akar nyélbe ütni, a földjeiket bérbe venni, megszerezni. Erzsike máris összement, hogy Dani már a grófnővel is. "Nekem nem kell a macáid zsírja" - mondta. Erzsike csak békét akart, de az ura nagyravágyó volt, tovább fűzte a szót és Erzsi apját a gúnynevén nevezte: "Tövigszáraz"-nak. Aztán Erzsi haragosan elvonult a konyhába, Dani pedig tervezgetett.
I. / 2.
A falu alig száz házból állt, színmagyar református falu volt, a gróf Karay-család névadó birtoka. A reformáció idején Karayék református hitre térítették a házuk népét, hogy bosszantsák a bécsi udvart. Nem is tértek át többé a katolikus hitre, de ugyanígy ragaszkodott a parasztság ennek a földnek az ősi eredetű tulajdonjogához is. Mert évszázadok óta éltek itt a Karay jobbágyok, túlélték a tatárokat és a törököket is.
Gróf Karay Pál ezt a harmincezer hold földet árulással szerezte. De a parasztoktól többé nem várhatott tiszteletet. Annyira nem, hogy végül Bécsbe ment és a királynétól kérte, hogy űzze el a magyar parasztot a földről és küldjön oda szelíd svábokat. Olyan nép kellett Karaynak, hogy "ne laposat köpjön a Karay név kimondása után: „honnak árulója”, hanem keresztet vessen: „svábság patrónusa!"
Az ősmagyar népet tehát elzavarták a gróf gazdatisztjei, s ők új falut létesítettek a szomszédos pusztában Kiskara néven.
Teltek az évek, de egyikük sem feledte el, amit velük tettek.
I. / 3.
Két évszázada minden ugyanúgy folyt. Szántottak, vetettek ugyanúgy. Ezeket az embereket "ezer esztendő csak éppen felöltöztette új ruhába, a kereszténység keresztekkel ékes csillogó öltözetébe; de a szívek legvalója pogány maradt."
Hitték az itteniek az ősi erőket s az ősi istent. Nehezen viselték az újítást. Mint amikor például Turi Dani a városból repcemagokat hozott. Elvetették és a következő években sok pénzt hozott a bőséges repcetermés. Azután Dani káposztát vetett a tiszaöntésen és az is bejött neki. Közben tette a szépet az asszonyoknak és mind az ő cselédje volt. Azután a földeket bérbe adta.
Kiskara határában volt egy kis vadászkastély. Egy nap Miska gróf felesége (a grófné) érkezett ide, és Turi Dani máris készülődött hozzá, hogy bérbe kérje a földjeit.
I. / 4.
Turi Dani "csaknem elvesztette a fejét a kapzsiság izgatottságában." Eddig minden sikerült neki, miért ne sikerülne ez is? Egészen elhitte, hogy a vasmarkaiban egyszer még az úriasszonyt is tarthatja. Most azonban a kisfiát emelte vele magasba, aki ebédhez hívta. Azt mondta a fiúnak:"gróf lesz belőled".
I. / 5.
Az ebédnél Dani rászólt a fiára (Bélára), hogy ne szürcsöljön, de a fiú visszabeszélt, hogy az apja is szürcsöl.
"- Nekem lehet, én csak paraszt vagyok!" - hangzott a válasz. Azután elküldte a gyereket kezet mosni. A kis Béla arcot is mosott és Erzsi (az anyja) úrfisra elsimította a haját.
I. / 6.
Dani átforgatta a szénát, az asszony nézte, a kisfiaik, Béla és Sanyika a földön játszottak.
Dani azután gondolt egyet és útnak indult. Zsörtölődött magában, hogy az asszony nem is kérdi, hová megy, sőt ellenzi, nem támogatja őt.
Útközben Dani összetalálkozott egy lánnyal, akitől megtudta, hogy Liscsánt levetette a ló és meghalt. Dani erre kért egy lovat a sógorától, Takács Gyuritól és elvágtatott.
I. / 7.
Takács Gyuri ellátogatott Daniék házához, ahol Erzsike épp vacsorához készült. Tőle akarta megtudni, hogy Daninak mi dolga van, de Erzsike nem tudta. A beszélgetésük kissé feszült, Takács Gyuri lenézi Turi Danit, a kapásnapszámos fiát, és Erzsike is szóvá teszi, hogy Takács Gyuri még mindig csak az anyjával lakik. Megtudjuk, hogy Erzsikét megkérte hat éve, de ő Danit választotta.
És Takács Gyuri most szóvá tette, hogy mindketten boldogtalanok emiatt. Sőt, Takács Gyuri egyre indulatosabban beszélt Daniról és azt mondta, hogy amint Erzsike azt mondja, hogy már nem szereti Danit, azonnal megöli.
Erzsike aztán elgondolkodott:
"- Egy Takács, az tud szenvedni, de nem tud ölni. Tud dolgozni, takarékoskodni, tűrni, halni... Hiszen, ha tenni is erős volna, akkor ő most Takács Gyuriné lenne!"
I. / 8.
Turi Dani estére beért a városba, ahol csupa sváb lakott. "Földet akar szerezni, hódítani; földet nemcsak magának, hanem földetlen, éhes soknépű falujának." Végignézett a városon, és megállt a grófi várkastély előtt:
"- Megálljatok, kutyák, a véreteket is kiszíjjuk, mint ti a mienket!"
I. / 9.
Felment Turi Dani a grófi portára és az ügyvédnét találta ott, vele beszélgetett, amíg megjönnek a gróf úrék. Dani először beszélgetett úri nővel, alaposan szemügyre vette. Szép zsidó nő volt, aki kacérkodott is vele. Dani is udvarolt a maga módján, azt mondta neki: " Magáért elcsüngenék kötelen egy hétig".
Aztán megérkezett az ügyvéd úr, és Turi Dani a mozdulataikat figyelte, ahogy puhán átölelték egymást. A falusi asszonyokban nincs ennyi puhaság.
I. / 10.
Dani tudta, hogy a szerződés már az asztalon várt aláírásra. A szerződés, hogy Lichtstein úr bérbe veszi a Pallagot. Turi Dani azt mondja, beállna a helyébe, majd ő bérbe veszi a földet (mert Lichtstein urat levetette a ló).
Az ügyvédnek tetszik dolog, hajlik rá, hogy Turi Danit beajánlja a grófnak a bérleti szerződéshez.
I. / 11.
Erzsit különös érzések fogták el. Elgondolkodott, hogy vajon minek kell történnie ahhoz, hogy elfogadja Takács Gyuri ajánlatát, vagy legalább utálni tudná a férjét. Kovácsné közben hazahozta a gyerekeket. Kedvesen tette le őket, de a nagyobbik fiú egyből érezte, hogy az anyjának valami baja van. Kovácsné azt mondta, hogy a vén Turi (Dani apja) rosszul csinálta meg a tetőt Erzsi szüleinél és az folyton beázott. Összekaptak ezen az öreg Turi és Erzsi szülei és akkor azt mondta Turi, hogy hálásnak kell lennie Tövigszáraznak (Erzsi apjának) amiért a fia, Dani elvette Erzsit.
A vénasszony szedelőzködött és ment, Erzsi pedig ott maradt nehéz gondolataival és a gyerekekkel.
I. / 12.
Lefektette a gyerekeket és hamarosan Turi Dani is megérkezett elégedetten, széles mosollyal. De az asszony olyan haraggal volt, mint mikor elment. Lassan békéltek meg, amikor vacsora után Turi Dani Erzsihez bújt s őbelőle merített erőt. De Erzsi nem tudta magában tartani a sértést, amit korábban hallott, hogy Dani apja leszólta az ő apját. Ezen elvitatkoztak.
Mindennek elmondták egymást, s mikor kiadták a dühüket, elpihentek. De elszégyellték magukat, mikor a kis Béla sírni kezdett az ágy lábánál, mert végighallgatta a veszekedésüket.
I. / 13.
Erzsi beemelte a síró gyereket kettejük közé. Becézgette, míg a gyerek elaludt, aztán Danit kezdte szidni, hogy nem törődik vele se. Hosszan sorolta a sérelmeit, Dani hallgatta, mintha aludna. Erzsi végül azt kérte tőle, hogy legyen hűséges hozzá. Dani megígérte, hogy megpróbálja.
I. / 14.
Egy-két órát aludtak csak, amikor négy napszámos paraszt zörgetett. Dani nem ment dolgozni velük, mert az asszony elvette a lendületét:
"Minek éljek, ha nem élve kellek neki, hanem dögül."
Azután mégis visszabújt Erzsike mellé.
I. / 15.
Már féldél volt, de Turi Dani nem akart kikelni az ágyból. Hallgatta, ahogy a tornácon Béluska mutatja a fonott ostorát a pólyás öccsének és Erzsi álmodozva énekli a dalt, amivel Turi Dani udvarolt neki. Aztán énekelt tovább, már a párját hívta a dalokkal és Dani ment is Erzsi karjai közé.
Azután teltek a napok és Dani otthon maradt Erzsi kedvéért, de egyre inkább magába roskadt. Még az aratást is lehalasztotta. Erzsi tudta, hogy nem mehet így tovább, mert az ura boldogtalan, de nem tett semmit. Amikor egyszer Erzsi a templomban volt, egy lány jött hozzájuk és azt mondta Daninak, hogy a grófné várja őt holnapután. Daniba visszatért az élet
I. / 16.
A grófné zárdában nőtt fel, nem volt körülötte élet, ezért most szívesen nézte ahogy a nők dolgoznak a kenderrel az ablak alatt. A kendertörők között volt egy nagy hangú lány, Bora, akit a grófné behívott a szobájába és azt kérte, hogy meséljen neki. Mesélt is mindenfélét, még Turi Daniról is, aki a "paraszt Don Juan" a faluban. De a grófné irigykedett is Borára és tetszett is neki egyszerre, nem is tudta, hogy mit kezdjen az érzéseivel. Irigyelte azért, hogy ilyen tisztán sugárzik belőle a bujaság és úgy ismeri a szerelmet, ahogyan ő sosem fogja.
I. / 17.
A grófné egy Chopin-darabot játszott, a sógora és a gróf hallgatták. Mindketten csodálták ezt a remek asszonyt, annak ellenére, hogy már veszített régi fényéből:
"A lapockák, a csípők, a tomporok síkjai játszottak a nemes veretű csontozat fölött, s szinte kár, hogy megszólalt a nő."
A gróf szóvá tette, hogy naphosszat a grófnénál vendégeskedik egy parasztlány. A grófné azt mondta, hogy azért, mert szórakoztatónak találja a történeteit. A gróf nem tartotta helyesnek, hogy a grófnő ugyanolyan embernek lássa a parasztokat, mint saját magát. Azt mondta:
"- Mi istenek vagyunk. Mi az Olimpuson élünk s nektárt iszunk..."
A grófnő azonban nem is titkolta a véleményét és a gróf arcába vágta:
"- Vigyázzon, barátom, mert későn találja észrevenni, hogy az asszonyok szebbnek találják a szilaj ölelést egy erős paraszttól, mint a legbölcsebb filozofálást egy kontemplatív arisztokratától!" (kontemplatív = elmélkedő)
I. / 18.
"A gróf minden délután hazalovagolt a saját kastélyába, a szomszéd faluba, Vezekénybe." Azalatt a grófnő fürdött és aludni ment. Bora fürdette a grófnőt, incselkedett vele és mesélte Turi Daniról, hogy Dani nem csókol akárkit, csak aki fizet neki érte.
"Nincsen olyan fejércseléd, aki szívesen ne adná oda még a lelkét is, hogy Dani bácsi a derekához nyúljon!"
"azért szeretik annyira a fejércselédek, mert ott igen-igen szép" (= jó formájú pénisze van). Ettől a grófnő igencsak zavarba jött.
I. / 19.
Vezekényben, a gróf birtokán szép kastély épül, komótosan nyüzsögnek a falon a munkások. Az intéző lenézően beszél róluk, mint az állatokról. Csak egy parasztról beszél felmagasztalón: Turi Daniról. A gróf hallgatja, aztán inkább hazasiet. Otthon a grófnő pongyolában lesi, várja Turi Danit. Amikor Turi Dani megérkezik és hideg magabiztossággal megáll előtte, a grófnőnek minden tekintélye szétfoszlik. S ekkor megérkezik László gróf. Kissé nehezen oldódik a pillanat, de a gróf Danihoz fordul, Dani pedig a grófnőnek mondja, hogy "részt szeretnének az uradalomból, bérletet". Azt mondja Dani, hogy az a baj, hogy "a mai urak sem igyekeznek jóvá tenni, amit a régi urak a mi öregapáink ellen tettek." A gróf megdermedve hallgatta, mert tudta, hogy Daniból jogosan szól a paraszti büszkeség, hiszen valóban kikergették őket az urak a pusztába kétszáz évvel ezelőtt. A gróf érezte, hogy alul marad Danival szemben, inkább nem szólt semmit. Dani azután nagy hajbókolással, a grófnőt "istenanyához" hasonlítva elköszönt és távozott.
I. / 20.
Turi Dani diadalmasan vonult el, tudta, hogy nyert ügye van: "Mi neki egy asszonyi állat, ha grófné is! Asszony! Semmi! Kirepül belőle a lélek, ha az igazi férfi jól a szemébe néz." Dani boldogan szárnyalt egészen a saját földjéig, ahol már folyt az aratás. Az aratók nótáztak, Dani incselkedett az egyik kaszás lyánnyal. Versenyt kaszáltak azután és Dani csókkal jutalmazta a lányt.
Azután hazament Erzsihez, de csak a grófnő járt az eszében. Erzsi azonnal észrevette és a szemére vetette Daninak, hogy a grófnőre gyakorol, miközben puhán ölelgeti és csókolja. Dani nem viselte jól a leleplezést, agresszív lett és a falhoz vágta Erzsit.
I. / 21.
Erzsi lassan szedi össze magát, mindene fáj. Magához veszi a gyerekeket és átmegy a szüleihez. Takács Gyuri is látja. A szülei nem nézik jó szemmel, hogy elmenekült az erőszakos urától. Az anyja azt mondja, hogy őt is verte az ura, mégis mindig az lett, amit ő akart. Erzsi nem érzi itt jól magát, és amikor az anyja azt mondja:
"..nem kell olyan nagyon megijedni... Én tizenegy gyereket hajtottam el!..."..Erzsi elmenekül a háztól és bezárul mögötte a szülői ház ajtaja örökre.
"Megszakadt valami a lelkében. Az életvágy szakadt meg."
Takács Gyuri utolérte és tudta, hogy mi történt:
"- Megcsalt: kutya. Megvert: nyomorult. El hagyott menni: utolsó szemét!... Szereted?... Visszamégy hozzá?"
Erzsi elutasította Gyurit, menekült tőle.
Végigszaladt a falun és szenvedett, de hazament.
Turi Dani végignyúlt az ágyon és tudta, hogy Erzsit a szülői házban még nagyobb gyalázat érte, mint otthon.
Erzsi letette a gyerekeket és imádkozott reggelig.
Dani látta, hogy úri hintó robog el a ház előtt, a grófi pár megy a vonathoz. Danit elfogta a méreg, hogy neki csak ez a rongy élet marad.
MÁSODIK KÖNYV
II. / 1.
Már novemberben beállt a fagy, megjött a tél. Lovas szánnal megy ki Dani a földjéhez, hogy hazavigye a kórókazalt, de azt ellopták. Frissek a nyomok, Dani meg is látja a boglyát a távolban, valaki szekérrel viszi. Dani utánamegy. És amikor beéri, meglátja, hogy az apja az, aki szekérre rakta a boglyát. Megöregedett. Az öreg Turi megmaradt "a régi kapás nyomorúságban", míg Dani sokra vitte.
Turi Dani sem akart kóró nélkül hazamenni, kifosztotta Takács Gyuri földjét és onnan vitte el, amit talált. Borára gondolt, akiért Takács Gyuri úgy odavan, neki meg csak az ujját kéne kinyújtani érte. Aztán Erzsire gondolt, hogy mennyi nyűg van vele, inkább meghalna: "Így, hogy magával viszi a sírba az eleven, erős urának az erejét és kedvét, ez borzasztó."
Miközben ezeket a gondolatokat járta, beért egy zsibárus zsidót. Egy szép selyemkendőt vett tőle. Nem tudta, mit kezd vele, végül útközben Borának adta, hogy bosszantsa vele Takács Gyurit. A lány elfogadta a kendőt és Turi Dani rögtön megbánta.
II. / 2.
Takács Gyuri már jött is, rögtön gyanús lett neki az ágas-bogas kóró, amit Turi Dani szállított, sejtette, hogy tőle lopta. Azután Borát kérdezte a kendőről. A lány illegette magát neki és Takács Gyuri tudta, hogy Turi Danival kell versengenie a lányért.
II. / 3.
Dani behajtott az udvarra, ahol két tizenéves gyerek játszott. Dani vénnek érezte magát, ő csak bácsi volt mellettük. Irént, a kislányt vízért küldte az anyja. Dani lehangolódott Erzsike látványától és a visszatérő kis Irént ragyogónak látta.
II. / 4.
Danit hívta a kisfia ebédelni. Dani ölbe vette, azután a másikat is. Vidám lett a szíve. Mégis úgy érezte, "hogy a család a hínárnak ezernyi szálával igyekszik őt körülfogni, lehúzni az iszapba, a lágy, meleg latyakba, ahol heverni kell és hízni, lassan, röfögve, mint a disznónak".
De Turi Dani "nem bírta otthagyni ezt a kiállhatatlan asszonyt, a gyerekeket, a házat, a földjeit, a vagyonát, a népek előtt való tekintélyét, s a biztos jövőt, ami ebből a mából ki fog itt fejlődni."
Ebéd után Dani kijelentette, hogy mind elmennek látogatóba a szüleihez.
II. / 5.
Erzsi és Dani ott ültek az ebéd után és a családi életről gondolkodtak. Dani elvárta, hogy "az asszony esze úgy járjon, hogy mindig az ura kedvére forduljon." De Erzsi sokszor ragaszkodott a saját akaratához és garasoskodó volt, míg Dani szívesen költötte a pénzt. Lassan készülődtek Dani szüleihez, miközben Dani egyre feszültebb volt amiatt, hogy Bora elfogadta a kendőt.
II. / 6.
Daninak nehezen ment az elindulás, félt látni a szülei szegénységét.
Ahogy mentek, látták Takács Gyurit, amint egy lánnyal beszélget. Erzsike nyár óta "nem érezte Danin ezt a szoknyatébolyt", de most megint. Mikor elmentek Takács Gyuri mellett,egyikük se köszönt neki. Erzsike Bora miatt indult föl ellene, Dani pedig a felesége miatt. Danit dühítette, hogy Takács Gyuri nem volt hűséges az ő feleségéhez.
II. / 7.
Azután Dani Borára lett féltékeny, amiért epekedve néz Gyuri után, őt meg észre sem veszi.
Sötét volt már, amikor a szülői házhoz értek. Dani anyja fogatlan volt és beesett arcú, fogadta a nagyobbik fiú kézcsókját, de a kisebbik megijedt tőle és sírt.
Asztalhoz ültek, kínosan folyt a beszélgetés. Az öreg Turi minden fiát szidalmazta, hogy nők után futnak és bolondok... Miska fiáék meg folyton veszekednek.
Dani azt mondta, hogy örülne, ha az apja csinálna neki egy új szánt. Aztán tovább folyt a szó és a gondolat. Dani haragudott a szüleire, amiért semmit se adtak nekik, a fiaiknak, csak éket vertek a kapcsolataik közé.
Ahogy meglátta, hogy a szülei folyton csak marakodnak, egyre inkább elkezdte tisztelni Erzsikét. Arról ábrándozott, hogyha hazamennek, kiönti neki a szívét és átöleli.
II. / 8.
Lassan újra nehéz lett a hangulat, úgyhogy szedelőzködtek, indultak haza.
Erzsi remélte, hogy most kicsit összébb kerülnek Danival, de Dani már hazafelé a tanítóék háza felé kanyarodott, Borához.
II. / 9.
Utána kiáltott a lánynak, aki incselkedett vele. Dani nem bírt magával, hogy nem uralja a lányt, felajánlotta nekik bérbe az egyik káposztaföldet. A lány szaladt is a hírrel be a házba, Dani pedig máris megbánta a felajánlást.
II. / 10.
Dani bement a tanítókhoz. Ölbe vette az öt éves keresztlányát, akinek "sápadt arcocskája s tüzes fekete szemei már most is valami férfiveszejtő titkot őriznek." A legnagyobb lány azután kizavarta a kisebbeket a szobából.
Elszívta a tanító a cigarettáját és beszélgetni kezdtek. Elmondta, hogy az volt az állami ígéret, hogy a főtanító református lesz, de az állam most mégis inkább pápistát jelölt ki. A tanító sértve érezte magát emiatt nagyon. Benyitott a kisfia, magához ölelte. Hatodik gyerek volt ő a sorban, s az apja azt mondta neki: legyen olyan, mint ő, az utolsó vizsga előtt hagyja ott a teológiát, rúgassa ki magát, minden faluban csináljon egy gyereket és dögöljön meg az árokparton. - közben nevetett, de a könnyeivel küzdött.
II. / 11.
A tanító elgondolkodott:
"Mi vagyok én? hernyó? hogy csak a magam bendőjének dolgozzak! Nem azért teremtett az Isten két lábra, egyenes gerinccel, fölemelt fővel, égre tekintő szemekkel, hogy ne magamnak, hanem másnak szenteljem a szellememet?"
Takács Dani és Vincellér szomszéd érkeztek. "Erős hűhó kezdődött, kemény kézfogások, nagy lármájú beszéd."
Kicsit unatkoztak, mert elfogyott a pálinka. Turi Dani gondolt egyet és adott az idősebb lánynak pénzt kenyérre, szalonnára meg borra. Míg várták a bort, kártyáztak. Dani nehezen vette rá magát, hogy a lapokhoz nyúljon, de aztán rögtön egy koronát tett tétnek. Takács Gyuri állta, de veszített. Ettek, boroztak és a két legény acsarkodott egymással. Most Takács Gyurihoz szegődött a szerencse, de Dani aztán visszanyert mindent, és egyre nagyobb tétekre mentek:
"- Mi a bank?
- Az apai jussom! Minden főd, ami az apámtól maradt. A Malomalján, a Rekettyésen, a nádas, a tiszafarki káposztás, a Hatöles föld.
- Tartom."
Dani azután megint tudja, hogy két ász van a kezében, felteszi hát mindenét "az anyaszült mezítelen testén kívül". Takács Gyuri ráhúz a 18-ra és veszít. Dani azután szó nélkül menne, de Takács Gyuri azt mondja, hogy tegyék fel Dani feleségét és Borát.
Ott helyben a tanító úr meg is írta a papírokat és a sok földet és vagyon, kétezer forintot Dani Borára és a tanító úr családjára hagyta.
Dani azután elindult, de nem haza ment, hanem Borához és le is feküdt vele, bár szégyellte magát miatta.
II. / 12.
Takács Gyuri is megindult, Vincellér pedig lelkesedett, hátha késelés lesz. A tanító ablakot nyitott és a friss gondolatokban bízott.
II. / 13.
Vincellérék beérték Takács Gyurit és biztatták, hogy ha már Turi Dani épp Boránál van, Takács Gyuri mehetne Dani asszonyához. Gyuri "nem félt, vágyott, kegyetlenül vágyott a veszedelemre, csak úgy feszítette a vágy."
Végül aztán Erzsi felé indult, Vincellérék pedig továbbálltak.
II. / 14.
Erzsi közben varráshoz fogott és sírdogált, hogy nem jön az ura. Kisírta magát, megnyugodott. Azután kalácstésztát kevert és begyújtott, hogy megkeljen a tészta és a gyerekek is melegben legyenek. Danin járt az esze, hogy talán összeverekedtek Gyurival Bora miatt. Ekkor azonban megjelent Takács Gyuri és azt mondta Erzsinek, hogy elnyerte őt kártyán. Erzsike hitte is meg nem is, keresztet vetett. Aztán Takács Gyuri csak kérdezgette: "- Na hol van az urad?"
"- Ott van, ahun te szeretnél lenni, isten gyávája.... No hiszen majd megpirongatom az uramat, hogy máskor a kisöcsém lekváros kenyerét ne vegye el." (=Erzsi tehát tudja, hogy Dani éppen Borát szabadítja meg a lányságától és azt is tudja, hogy Takács Gyuri nem szerelemből jött, hanem bosszút állni. Erzsi kineveti.)
Gyuri aztán kimondta, hogy az egész Takács földet elkártyázta és Turi Dani éppen azért veszi át a jutalmát Borától,mert mindent annak a lánynak adott. Erre aztán mérges lett Erzsi Gyurira, hogy elkártyázta azt a földet, amiből ő is örökölt volna. Veszekedtek, azután Gyuri erőszakosan ráugrott Erzsire, dulakodtak, a nő szájon harapta, aztán arcába nyomta a kalácstésztát, miután Gyuri fellökte. Az egyik gyerek sírva ébredt a lármára, azután kifordult szemekkel és habzó szájjal esett össze.
II. / 15.
Bora kivitte a papírokat az apjához, hogy máris vigye az ügyvédhez. Azután visszament Dani mellé az ágy szélére és nézte őt. Arra gondolt, hogy jól imádkozott, mert ez a férfi kell neki és a Takács Gyuri mellett halál volna. Aztán Bora ráveti magát Danira, csókolja, de Dani észbe kap, a feleségére gondol, hogy " annak mennyit kell tűrni". Még csak harmadnapos házasok voltak, amikor Dani először megcsalta. Haragudott magára, hogy ilyen becstelen ember és a felesége különb nála, de aztán csak arra jutott, hogy a szülei a hibásak, amiért nem tanították nagyobb becsületre. Nem bírt a gondolatokkal, inkább visszaaludt. "Bizony vétek volt, hogy nem kelt föl idején, sötétben, s nem lopta ki magát, mint a tolvaj, míg be volt hunyva a világ szeme."
Reggel a lány a lábához borult és a lábait csókolta, de Dani elrúgta magától, még le is köpte. Bora nem haragudott, tudta, hogy a férfi szégyelli magát és őt gyűlöli. Vizet töltött, hogy mosdjon és odaadta a fésűjét. Dani hideg volt, de nehezen készülődött, mert nem szívesen ment ki az utcára. Ekkor Bora kijátszotta a nyerő lapját és megmondta Daninak, hogy a grófnő ma érkezik és ővele üzent, hogy várja Danit. Dani a levelet követelte és meg is kapta. Azután hagyta menni Danit, lesújtva nézett utána, ő már nem kellett többé.
II. / 16.
És Dani határozott léptekkel ment végig az utcán. Mindenki tudta, hogy honnan jön. Ment haza, borotválkozott, Erzsivel nem is törődött, csak ment a grófnőhöz.
II. / 17.
A grófnő megérkezett. Már nem volt olyan szép, mint a nyáron, "a szőke nők kora megvénülésének nyomai látszottak rajta."
Nyár óta azon fáradozott, hogy valahogyan keresztül vigye a grófon Turi Dani akaratát, hogy visszakapják a parasztok a földjüket pénzért, felparcellázva. S most ott ült az előkészített papírok mellett, pedig "sosem gondolta volna, hogy ő is megfizesse a paraszt Don Juant, akit meg szoktak fizetni az asszonyok." Épp ezt a gúnynevet ízlelgette, amikor belépett Turi Dani.
II. / 18.
A grófnő szerette volna lenézni és utálni ezt a parasztot, de nem tudta. Azt mondta neki, hogy ott a két írás az asztalon, a gróf már aláírta. A szerződésben a parasztok ajánlata volt, s a Pallagot félannyi árra ereztette a gróf, azonnali fizetés feltétele mellett. Dani mindkét papírt aláírta. A grófnő is az asztalhoz lépett és odaírta a papírra, hogy „Az egész összeget átvettem.” És aláírta. Turi Dani nem tudta, hogy mit írt oda, csak figyelte a "nőstényt".
A grófnő pedig lekezelően odaszólt:
"- No, Turi Dániel!... A kiskaraiaknak nem lehet többet panaszuk a hazaárulóra!..."
Danit ez a parasztlenézős beszólás nagyon felbőszítette. A grófnőt rettegés fogta el, mikor meglátta Dani arcában a fenevadat. Dani egyetlen mozdulattal hasította végig a grófnő selyemruháját.
II. / 19.
Két dörrenés volt és a grófnő puhán feküdt a pamlagon. Hallotta a csöpögést a padlóra, de nem érzett fájdalmat, csak a vérmeleg pamlag puhaságát. (Nem teljesen érthető, hogy mi történt, de feltételezhető, hogy Dani erőszakosan közeledett, de megkapta a grófnőt is.)
II. / 20.
Dani kilépett a kapun a vakító fehérségbe. "Olyan semminek látszott előtte az élet. Egyszerre kicsi lett előtte a falu, és ő maga olyan nagy lett, hatalmas, erős, szerencsés, kevély."
A következő pillanatban a gróf állt vele szemben puskával. Látta Dani arcán a diadalt és átvillant az agyán, hogy megöli, de aztán csak annyit mondott:
"- Mars!"
Erre Dani nekiesett a grófnak és elverte. Addig verte, míg "már rongy volt, alaktalan, haszontalan tömeg volt csak a kezében" és eldobta a hóba. "Átment a legfelsőbb emberi izzáson: Gyilkolt."
Ekkor ért oda Takács Gyuri, aki hallott a gróf érkezéséről és sietett, hogy "a grófnak segéljen, a kíváncsiságát, bosszúját, maga érdekét hajtsa."
Dani magához vette a fegyvert és lőtt. Gyuri azonnal meghalt. Azután újra lőtt, egy varjat talált el.
II. / 21.
Lassan "visszatért az öntudata. Tudta, hogy megölte a grófot, s tudta, hogy lelőtte a sógorát. Még a lehullott madárról is tudott. Mindent tudott és semmit sem bánt, mindennek megvolt az oka, s kimondta az okot: dühömbe!..."
Nézte a véres kezét és egyre jobban megijedt. Gyáva lett.
Magára vette a gubát és a süveget, aztán "ment előre, s minden lelkierejét lefoglalta, hogy embernek látsszék, s emberi módra viselje magát."
Mint az űzött vad, szaladt haza, még egy gyermek tekintete is megégette és tudta, hogy ha bárki szól hozzá, "szét kell omlania, porrá, mint a mesében az életre boszorkányozott halottnak."
Gyengén és nyomorultul zuhan haza. "Erzsi látja, hogy az ura meg van rokkanva, megérzi, hogy a szeméből könyörgés száll feléje."
Bemennek a szobába, ahol a kisfiú falfehéren fekszik, haldoklik. Megnyugvás száll Danira, hogy talán így a legjobb neki.
Dani elmondja, hogy megölte Takács Gyurit és a Karay grófot. Erzsi sírt, Dani azt mondta:
"- Felakasztanak!"
Erzsi:
"- Édes uram! Ne hagyd el magad. Okod volt rá! - Elítélnek! De kiszabadulsz! Hazajössz nekem!"
Vasvillások lépnek be, és "Turi Dani nyugodtan, méltóságosan, a jövőben bízva állt a vasvillások közé." Erzsike erőt ad neki.
Amikor elvezetik, váratlanul Bora ugrik a nyakába és azt kiáltozza a véres ruházat láttán, hogy "- Én béreltem fel!", de csak félrelökik őt.
Dani tudta, hogy az asszonyok már hiába pazarolják rá a lelküket. Azt gondolta:
"- Minek éltem? - mondta. - Hát ugyan minek lettem erre a világra!
Mi az élet?
Sár.
És az ember benne?
Arany a sárban.
Ki hát a bűnös, ha ebből az aranyból semmi sem lett?
- Ki?
Az Isten, aki nem csinált belőle semmit."
- VÉGE -
