1727
Petőfi elképzelte, eltervezte, hogy milyen lesz újra találkozni az édesanyjával, azután a pillanat egészen mást hozott.
A "Füstbe ment" egy régi szólásunk. A jelentése: meghiúsult szándék, megsemmisült lehetőség.
A költő régen látogatott haza, most az odavezető úton ábrándozik azon, hogyan szólítsa meg az édesanyját, mit mondjon neki, amivel igazán kifejezhetné ennek a találkozásnak a különlegességét. Költőként szeretné megtalálni a legszebb szavakat, amelyekkel kifejezheti az édesanyja iránti szeretetét.
"Midőn, mely bölcsőm ringatá,
A kart terjeszti ki." = miközben ölelésre tárja a két karját, amivel régen a bölcsőmet ringatta
"Mig állni látszék az idő,
Bár a szekér szaladt." = úgy tűnik, mintha megállt volna az idő, mintha sose érnénk oda, olyan nehéz kivárni a találkozást, pedig lélekben a költő (a lírai én) siettetni szeretné az időt
És amikor végre megérkezik a költő, meg sem tud szólalni.
"Röpűlt felém anyám…" = karjait kitárva szaladt felém, hogy megöleljen
"S én csüggtem ajkán… szótlanúl…
Mint a gyümölcs a fán." = anyám arcon csókolt és mindketten úgy maradtunk, el sem engedtük egymást és nem volt helye a szavaknak ebben a tökéletes pillanatban
Az anya-gyerek kapcsolat (a legerősebb családi kötelék) jelenik meg a versben. A költő szeretné megfogalmazni az édesanyja iránti szeretetét. Az édesanya köszöntéséről szóló tervek füstbe mennek.
