1670
- a NAT2020 A 6.-os szobros tankönyvből -
Petőfi Sándor - Honfidal
"Tied vagyok, tied, hazám!
E szív, e lélek;
Kit szeretnék, ha tégedet
Nem szeretnélek?"
A magyar hazáját szólítja meg a költő megszemélyesítéssel: ("Kit szeretnék, ha tégedet Nem szeretnélek?")
Azt mondja, szívvel-lélekkel a hazáját szereti.
"Szentegyház keblem belseje,
Oltára képed.
Te állj, s ha kell: a templomot
Eldöntöm érted;"
Ha kellene, meghalna a hazájáért:
A templom itt a mellkas... ahol a lélek lakik, ahol azok az érzések és hit lakik, amivel a szív és lélek azonosulni tud.
"S az összeroskadó kebel
Végső imája:
Áldás a honra, istenem
Áldása rája! –"
A hazaszeretet a költőben annyira erős, hogy utolsó imájával is a hazájára kér áldást.
"De én nem mondom senkinek,
Ki nem kiáltom:
Legkedvesebbem hogy te vagy
A nagy világon.
Titkon kisérem lépteid,
S mindegyre híven;
Nem, mint az árny az útazót,
Csak jó időben."
A költő azt mondja, hogy minden időben a hazájára gondol. Akkor is, amikor a hazájának nehéz a sorsa és árnyak borítják. Nem csak úgy, mint az utazó", amelyik csak szép időben (=jólétben) szereti a tájat.
(Petőfi idején Magyarország Habsburg elnyomás alatt állt. A szabadságharc is azért volt négy évvel később, 1848-ban, hogy ebből az elnyomásból az ország felszabaduljon.)
"De mint az árnyék nő, midőn
Az est közelget:
Nő búm, ha sötétedni kezd,
Hazám, fölötted."
Ahogyan az árnyék a haza fölé nő (= az ország egyre kiszolgáltatottabb a helyzete egyre kilátástalanabb, a költő is búskomorabb lesz
"És elmegyek, hol híveid
Pohárt emelve
A sorstól új fényt esdenek
Szent életedre"
Elmegy olyan társaságba, olyan forradalmárok közé, akik hisznek Magyarország felemelkedésében és felvirágzásában.
"S kihajtom egy cseppig borát
A telt üvegnek,
Bár keserű... mert könnyeim
Beléperegnek!"
Ő is iszik Magyarország felemelkedésére, de az ital keserű a könnyeitől, mert ebben az időszakban nem lát esélyt arra, hogy Magyarország felszabaduljon az elnyomás alól.
(Petőfi a verset Debrecenben, 1844-ben írta)
